digipenna

töprengések

Dr. Fehér Zoltán Magányos kapufélfa - sorsom

2017. december 08. 21:51 - digipenna

(Maros Pali fényképe alá)

Kedvenc tanárommal beszélgettünk, most éppen nem a diófa alatt az asztalnál, de majd bepótoljuk. Gondoltam kiteszem, hátha tanulságos másnak is.
Dr. Fehér Zoltán verse: Magányos kapufélfa - sorsom (a mellékletben)
- - -
Kedves Tanár úr, amikor hajdanában föltette a kérdést, na, mi akarsz lenni fiam, nem hiszem, hogy azt válaszoltam volna, - -világcsargó- -, mert a hazám (ötvenévesen) majd nem tart igényt a munkámra, áttételesen tanár úréra sem, mert a belém csöpögtetett tudás, kitartás máshol hasznosul majd.

Tanár úr! Van egy nagy bánatom. Mégpedig, hogy kiszámolta-e valaki mennyi tudás, anyagi, szellemi értékteremtés veszett el azáltal, hogy a magamfajtáknak menni kellett és a mai napig menni kell? Pedig nem vétettem (semmit) a hazának, hogy a tudást, hagyományt, amit kaptam nem adhattam, adhatom tovább a mieinknek, az utánam jövőknek, úgy jártam vele, mint versében a kapufélfa, kinek tűzre dobták társát.

Egyszer hazamegyünk majd (mindannyian), akik menni kényszerültünk! Én már fejben mindent összecsomagoltam, mert vár az árván maradt kapufélfa, a Duna part, meg minden, ami még megmaradt.

 

 

komment

Föladjam?

2017. december 03. 11:49 - digipenna

Gondolatok egy blogbejegyzés kapcsán


(azon kevés blog egyike, amit rendszeresen és kedvvel olvasok, mert mindig megindít egy gondolatsort, ami van úgy, hogy teljesen más irányt vesz, mint ami a posztban van)

Az ENSZ-nek 193 tagállama van. Ezen kívül van néhány el nem ismert ország pl. Ciprus török része. Kína, India lélekszáma többszöröse az EU-nak. Ezen kívül ott az Afrikai Unió, Amerikai Államok Szervezete, Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége, ahol ugyancsak többen élnek.

A gyarmatosítás „fénykorában” olyan országokat hoztak létre, amelyek egyetlen célja volt a gyarmattartók érdekeinek mindenáron történő kiszolgálása. Ezek az országok a mai napig súlyos konfliktusokkal terhesek.

Az EU nemzettelenítése kísérlet arra, hogy erőszak nélkül a kis országok föladják (politikai, földrajzi) önállóságukat, nyelvüket, hagyományaikat, mert csak akkor zárkózhatnak föl a fejlett nyugathoz. Nézzük hol, hogy sikerült. Sehol nincs rá példa, hogy egy ország önként beolvadt volna egy másikba. Ellenpéldák sokasága bizonyítja, még nem érkeztünk a „fejlődés” azon fokára, ahol önként lemondana egy nép (nemzet) nyelvi csoport önmagáról, hiszen önállósodási törekvések a mai napig megfigyelhetők. Az ilyen törekvéseket sehol nem tűrik, még az EU-ban sem, napjainkban éppen Katalónia.

Ha egy több száz éven keresztül területileg (282 870 km²) egységes országot (királyság) „béketárgyalásokkal” 93 030 km²-re redukálnak, ott abban az országban még élő emlékkép, hogy akár egy faluban se mehet(ett) át az ember az anyjához, feleségéhez, gyerekeihez, ősei sírjához a szomszéd utcába, mert azt egy másik ország elvette, megszállta azon a címen, hogy a benne élő nemzetiségeknek joga az önállóvá válás. Az valahogy elkerülte az országcsinálók figyelmét, hogy egy olyan országot csináltak (déli határaink mentén), amely nemzetiségei soha nem akartak egy országban együtt élni egymással és az első adandó alkalommal borzalmakkal, szenvedésekkel szétváltak.

A nehezen képzelhető el, hogy a Kárpát-medence népei akkor fognak fejlődésnek indulni, ha föladják politikai, gazdasági, területi függetlenségüket. Előbb egymással kell megbékéljenek. Ezt nem lehet megkerülni úgy, hogy EU polgárok leszünk. A belgák egyike az EU alapítóknak és a flamand vallon „együttélés” a mai napig nem jött össze.

Nem csak belőlünk hiányzik a (belátó) bölcsesség, a V4-ek közül, amint úgy látja hangyányi előnye származhat a többiekhez képest, már szalad is az éppen kitárt karok felé.

Végül. Az EU-n belül a gazdaságilag erősebb országok saját nemzeti érdekeikre hivatkozva bármiben korlátozhatják a gyengébbeket. Szabad munkavállalás jogát is lépcsősen vezették be. Ma a nyugaton munkát vállalók keletiek szociális megkülönböztetése van éppen soron.

Egyetlen útja van „egyenlővé” válni a fejlettekkel, mégpedig, ha gazdaságilag magunk is följutunk a szintjükre. Ebben eddig sikeresen megakadályoztak bennünket. Rajtunk múlik meddig hagyjuk. A lassan harminc év alatt csak meg kellett volna találnunk az utat, ami kiemel bennünket ebből a „sose érjük e a nyugat színvonalát hangulatból”.

A legnagyobb tanulság talán az, úgy a politikai, mint a gazdasági elitünk nem képes erre, ami nem is csoda, hiszen egy másfajta értékrendszerben nőtt föl, egy másfajta értékrendszer tartja hatalomban őket. Az azért fölöttébb furcsa, hogy a hazai munkaadók más a fejlett nyugat szintjén vannak. 

Hát, a magam részéről még várnék arra, hogy támogatásomat adjam ahhoz, hogy önként lemondjak, magyarságomról csak azért mert akkor „jobban” élhetnék. Annyi be nem váltott ígéret, remény után inkább maradok „nemzeti konzervatív magyarnak”.

Sorry mindenkitől, aki másként gondolja.

http://hafr.blog.hu/2017/12/03/az_orbanizmus_celjai_europaban#comments 

komment

A migráció, meg én

2017. október 22. 14:13 - digipenna

Mi lesz, ha akikkel ma nagyon jól megvagyunk, a holnap olyan helyzetet teremt, hogy a „jól megvagyunk” múlttá válik önhibánkon kívül?


Már a „Nagy Menet” előtt kezdődött. Ha jól belegondolunk az emberiség a kezdetek óta vándorol, fura módon még a szigetlakók is. Miután kialakult egy, egyet akaró népcsoport, vagy népcsoportok szövetsége, megfelelő hely megtalálása után, letelepedtek. A bajok a letelepedéssel kezdődtek, mert más népek, szövetséges népcsoportok igényt jelentettek be, háborúk formájában, a megtelepedett nép, népcsoportok földrajzi helyére. A szerencsésebbek olyan hazát találtak, melynek természetes határai voltak: hegyek, folyók, mocsarak.

A történelem folyamán mindig akadtak, akik egyeduralomra törtek. A dicsőített rómaiakat semmi más nem tette naggyá, mint fegyvereik és a provinciák javainak - - minden út Rómába vezet- - mondása, ami abból állt, hogy a mozdítható értékeket ezeken az utakon szállították haza. Humanizmusa abból eredt, hogy élő emberektől egész életükön át szedhették a(z adó) pénzt, míg a legyilkoltaktól csak egyszer. Aztán jöttek a hunok, akik annyira meggyöngítették őket, hogy a germán és más törzsek, már maguk is elbírtak addigi fosztogatóikkal.

Valahogy a mai napig nem sikerült népek, népcsoportok területi vitáit békésen rendezni. Az erőszakkal létrehozott „békeszerződések” mindig magukban hordozták/hordozzák a következő, - - csak idő kérdése- -, konfliktust, hiszen a győztesek képtelenek lemondani arról, hogy büntessék a „bűnöst”, akit a békediktátumokkal kényszerítenek arra, hogy ismét „bűnössé” váljon.

A megszállók ellen minden nép küzd, hol fegyverrel, hol fegyvertelenül. Gandhi gyalogmenete a legismertebb. A marokkói eset szinte ismeretlen, amikor a megszállókat zászlókkal és imádsággal űzték el (igaz utána jött egy másik). Minden ima után fölkeltek, mentek egy kicsit, majd megint leültek és imádkoztak.

Ami napjainkban történik, arra a világtörténelemben még nem volt példa, hogy hazájukból az erőszak elől menekülők más országokba erőszakkal lépnek be. Az üldözés elől menekülő emberek általában befogadást szoktak nyerni valamelyik szomszédos országban, majd veszély múltával zömük visszatér szülőföldjére.

A befogadók többnyire gazdagodnak azáltal, hogy a mást tudó népek a másfajta tudásukkal erősítették azt az országot, amelyik befogadta őket. Az egy területen élő emberek kisebb konfliktusokkal, de együtt tudtak/tudnak élni. A gondok akkor szoktak kezdődni, amikor a befogadó ország konfliktusba kerül az üldözöttek országával. (Tekintsünk el most attól, ki kezdte.) A befogadó országban élők, akik a saját hazájukból menekültek ilyenkor szinte minden esetben szembe kerülnek a befogadókkal. - -Vér a vérrel- - örök törvénye fölülírja a menekülés okát. 
- - -
Ez volt a migráció, most akkor jön, a meg én. Gyerekkoromban anyám kedvenc mondása volt két pofon között, ha könyvet látott a kezembe, hogy - -”A könyvből, nem vágsz kenyeret!”- - Ahogy kenyérkereső szakma volt a kezembe, fölültem az első buszra és elmentem, de mindig visszamentem. Azóta számtalan helyen megfordultam és változatosabbnál, változatosabb emberekkel találkoztam. Soha, senkivel nem volt helyrehozhatatlan vitám. Szóval, az emberek meg tudnak lenni egymással bőrük színe, vallásuk, egészen különböző származásuk, és generációs különbségek ellenére. Egy ilyen találkozásnak köszönhetően tudok a zászlós, imádságos megszálló ellenes harcról.

Déli szomszédunk szétesése egy olyan nyugati cégnél ért, amikor „élőben” láttam az azonos csoportban dolgozó, de más népcsoporthoz tartozó kollégák egymás iránti ellenszenvének napról napra törtnő fokozódását, ami egy idő után olyan méreteket öltött, hogy új csoportbeosztásokra került sor.

Mostanában egyre gyakrabban jön elő ez az emlék, mert mi lesz, ha a konfliktusok élesednek, mi lesz, ha akikkel ma nagyon jól megvagyunk, a holnap olyan helyzetet teremt, hogy a „jól megvagyunk” múlttá válik önhibánkon kívül.

Szóval, a mai migrációban van egy ismeretlen elem:

A miért?

 

komment

szólíthatlak bal-nak, mert azt nem felejtem el, törökül mézet jelent

2017. október 15. 20:54 - digipenna

Nem olyan egyszerű ez. A nyugati világ a hódításai miatt másként látja ezt a dolgot. Óriási gyakorlatuk van abban, hogyan használjanak ki minden alkalmat a maguk javára. Van ebben a dologban egy nagyon érdekes szempont, ami valahogy mindig kimarad. A népmozgást kiváltó okok nem a Keleti pályaudvarról gyalog elindult eseménnyel kezdődtek. Évtizedek óta tart az a folyamat, ami a hazájukból elvándorlásra kényszeríti az embereket. Hogy miért éppen 2015-ben indultak meg és miért felénk, arra ma még nincs válasz.

A személyes sorsok bemutatása persze szomorú és ki nem segítene egy gyereken. A nagyon eltérő kulturális, szocializációs, hagyománytisztelő háttér érdekes esetekkel gazdagított jó egy év alatt. Egy cégnél dolgozom, amelyik valami miatt a Praktikanten-ek (szakmai gyakorlatot végzők) kedvence. A pár naptól a több hónapig tart a jelenlétük (gyakorlati idejük) a cégnél. Már sajnálom, hogy nem jegyeztem föl, ki honnan jött. Nagyon vegyes a kép. Mivel én vagyok a legöregebb a cégnél (a napokban múltam 65), gondolom a tapasztalat miatt, vagy hogy kíméljenek szinte mindegyikkel van/volt kapcsolatom. Ha az ember (nagyon) öreg nem könnyű a fiatalokkal megtalálni a közös hangot. Ezt úgy próbálom áthidalni, hogy mindenkit megkérek arra, hogy tegeződjünk, és azonnal megmondom, hogy én is jövevény vagyok, csökkentve ezáltal bizalmatlanságukat.

Mondanám a két végletet, amivel találkoztam. - -Ich darf nicht. Sie sind älter, als mein Großvater.- - (Nem tehetem, mert idősebb, mint a nagyapám) A másik: - -Du hast mir nichts zu sagen. - - (Te nem parancsolsz nekem) Az utóbbi akkor kemény, ha az illető nem egyedül van ugyanabból a kultúrkörből és ezt akár arra is fölhasználja, hogy a többiek fölé kerüljön. Na, nem egyszerű. A megoldás ilyen esetekben az, hogy úgyis csak korlátozott ideig tart a kényszerű együttlét.

A két legemlékezetesebb.

- - - Az egyik egy kínai gyerek, aki nyári gyakorlaton volt. Az apja cége (azaz, ahol az apja mint alkalmazott dolgozik) fizeti a tanulmányait, de meg kellett az apjának ígérni (szóban, nem papíron szerződés formájában), hogy ha befejezi, hazamegy és beáll dolgozni. Ja, és azt mondta, ha nem lennél ilyen magas, (168cm) lehetnél kínai, mert olyan rövid a neved, mint a kínaiaké. 

- - - A másik egy török lány, aki a kézfogásos bemutatkozás után (Pál vagyok)  azt mondta, szólíthatlak bal-nak, mert azt nem felejtem el, törökül mézet jelent. :)

 

komment

Katalónia

2017. október 12. 20:39 - digipenna

Egy blogbejegyzés kapcsán

Németországban az alsóbbrendű utakon autózva az utak mellett látni néha egy kicsi (kábé A 4-es méretű) nagyon egyszerű, fehér táblát, benne három apró fekete kereszt. - -Katonatemető.- - Ezek többnyire kis temetők, lakott helyeken kívül erdőkben, vagy fákkal körülvéve. Azok nyugszanak itt, akik magányos sírokban voltak eltemetve.

Történt pedig, hogy tíz évvel ezelőtt, a fiam egy egész nyarat töltött velem Hollandiában, így készült föl a középiskolás évekre. Nordhorn környéke belenyúlik Hollandiába így akarod, nem akarod naponta akár többször is átautózol egyik országból a másikba. Aki nem ismeri ki magát, annak föl se tűnik, mert nincs ott a határon a csillagos kék tábla, hogy Deutschland, és a másik oldalon, hogy Nederland.

Amikor egyik alkalommal bementünk egy ilyen temetőbe a sírokon a föliratokat olvasva azt mondja a gyerek. Figyelj apu, ezen nincs név csak az, hogy Soldat aus Marokko. Hazafelé tartottam egy nem szokványos történelemórát. Biztosan nagyon megérinthette a gyereket, mert hetekkel később, amikor már sokadszorra mentünk át a határon egy nap, azt mondja a 14-15 éves srác, apu, nem értem, miért harcoltak akkor az emberek és a Soldat aus Marokko, amikor mi úgy megyünk ma át a határon, hogy azt se tudjuk melyik országban vagyunk.

Az eszem azt mondja, ne engedjenek a „rebellis” katalánoknak, a szívem meg azt. Ne hagyjátok magatokat katalánok! Éreztessétek a „hatalmasokkal”, a vereség ízét, mert ez a mára „nép-vesztett” európai vezető elit (a mienk is) azt hiszi mindent megtehet. A függetlenségetek kikiáltása talán visszahozza őket a valóság talajára.

Ha a katalánok „kemények” maradnak, talán rádöbbentik a hatalmasokat arra, amit már egy 14-15 éves gyerek is tud, hogy nem kell (ma) meghalni azért, hogy évtizedek múlva megint föltegye egy gyerek az apjának a kérdést, apu, miért harcoltak, miért kellett nekik meghalni, amikor mi úgy lépünk át „határokon”, hogy azt se tudjuk, hogy átléptük.

Jó lenne, ha ezt nem csak a bennünket körülvevő határokon kívül és belül élő gyerekek tennék föl szüleiknek és egy olyan világot teremtenénk, amelyikben jó volna élni, amelyikben nem kellene harcolni az „ellenséggel”.

A megoldás az lehetne, rá kellene bíznunk fontos, sorsdöntő kérdések eldöntését, gyerekkorú gyerekeinkre. Mondom ezt a 65-ik szülinapomon. No, gondoljátok meg, és nem mondjátok, hogy szenilis vén hülye.

http://hafr.blog.hu/2017/10/12/az_etnikumok_europaja_eros_eu_nelkul_folyamatos_haborut_jelenthet

 

komment

Hazamenni vagy maradni

2017. október 01. 12:13 - digipenna

egy vita kapcsán


Azért ne felejtsük el, miért vagyunk itt. Nem hiszem, hogy amikor elkezdtük pakolni a hamuba sült pogácsát, meg faragtuk a vándorbotot azt mondtuk, na akkor most megyek egy új hazát keresni. És azt se mondja senki, hogy olyan jó volt otthagyni, ami addig életünk része volt. Meg aztán azt se felejtsük el, a mi elhatározásunk csupán másodlagos volt, mert az ország, ahol most dolgozunk hatalmas munkaerőhiánnyal küzd, annyira, hogy miután elfogyott a „friss” keleti munkaerő, iszonyatos népvándorlást indítottak el, hogy így csillapítsák a (dolgozó) emberhiányt. Aki úgy érzi, befogadták a múlt héten választhatott is akár, vegye sorba kik (hányan) hívták meg a befogadók közül kávéra, keresztelőre, szülinapra. 


Nehéz dolog ez, annak is aki menne, annak is, aki úgy döntött, marad. A legfontosabb, ne ítélkezünk más fölött, hiszen nem ismerjük indítékai okát. Aki ittléte alatt megszabadult otthoni adósságától, jó helyzetben van, mert dönthet. Aki (még) nem, annak várnia kell ezzel a döntéssel. Meg van egy sokak számára nem látható jövő, az életkori adottság miatt. Aki közel van a nyugdíjhoz, és mondjuk öt év (havi háromezer körüli bruttóval) havi nyugdíja a száz euró körül mozog, elgondolkodik kicsit, hogy ezzel, meg a másutt (otthon) szerzett nyugdíjjal maradhat-e egyáltalán itt. Csak nyugi, és ne bántsuk (ítéljük el) egymást, kívánjunk neki sikert és szerencsét, bárhogy is dönt.

komment

Meghibbantam (?)

2017. szeptember 10. 21:15 - digipenna

 

Mindenkinek vannak dolgai, amiket csak úgy csinál, valamiért. Megszokásból, babonából. Ha messzire megyek (túl az ország határán) és ha van időm, két dolog közül az egyiket megteszem.

 

Bemegyek egy könyvesboltba (Fehér tanár úr olthatta belém). Beülök egy templomba, és dobok egy csörgős pénzt a perselybe. Otthon miért nem, kérdezhetitek. Harminckét oka van.

 

Na, szóval ott, több hónap távollét után bemegyek egy könyvesboltba, úgy kétezer kilométerrel arrébb, találomra kinyitok egy könyvet, és az oldalon látom gyerekkori szomszédunk egész oldalt betöltő fényképét, ahogy fűzi a paprikát. Körülnézek, lát-e valaki, lassan becsukom, és visszateszem.

 

Pali, meghibbantál, volt első gondolatom. Megyek föl az emeleti részre, a nyelvkönyv szakaszhoz, de nem hagy nyugodni a dolog. Visszamegyek. Kinyitom. Megint ott nyílik ki. Bátor férfiként tovább lapozok. Ott meg egy ismerős néni. Leülök, és az első laptól kezdve lapozgatok, lesz, ami lesz.

 

Összesen volt három darab könyv. Veszem őket a hónom alá, keresek egy kiszolgálót és mondom neki, szeretnék ebből többet, mert gondoltam, mindenkinek veszek egy példányt, aki a könyvben van.

 

Sajnálom uram, ezek az utolsó példányok. Megnézné kérem, hogy van-e rendelési lehetőség. Nem mondta, hagyjál már békén, több ezer könyv van itt, neked meg ez kell. Jöjjön kérem, megnézzük. Megnézte. Sajnálom uram, ezek voltak az utolsó példányok, már nem rendelhetők. Köszönöm.

 

Legközelebb, amikor mentem haza, vittem magammal. Az egykori szomszédom lányához becsöngetünk és mondom neki, hoztam neked egy könyvet. De, Pali, én nem tudok németül, mit csináljak vele. Nem gond, képek is vannak benne, volt a kissé szemtelen válaszom.

 

Semmit se bízva a véletlenre, tettem az oldalba egy vastagabb papírlapot, hogy ott nyíljon ki, ahol kell. Kinyílt. Majd jött egy elfojtott sikoly, hogy, Pali, hát ez az apukám. Majd, soha nem mondta, hogy fényképezték, mondta, miután abbahagyta a sírást.

 

Öregapám kedvenc mondása volt, messziről jött ember, azt mond, amit akar.

 

https://www.thalia.de/shop/home/artikeldetails/culinaria_ungarn/anik_gergely/ISBN3-8427-1141-7/ID40973635.html

 

 

 

 

 

 

komment

Van még 23 évünk

2017. szeptember 05. 23:23 - digipenna

Emberül élni - Egy internetes blog kapcsán

 

Nem valószínű, hogy 2040 körül lesznek még nemzetállamok

A képhez hozzátartozik, a németeknek könnyebb lesz (majd) megválni „nemzetállamuktól”, mint nekünk, mert nagyon eltérőek vagyunk. Például, nincs Szent Koronájuk. Ma sem egységes ország: Bundesland, Freistaat, Freie Hansestadt Bremen, ami tulajdonképpen városállam, és van Svájcban egy német enklávé. Egy brémai tanár csak különbözeti vizsga letétele után taníthat Passauban. Ha mind a 16 önálló ország lenne, akkor hármat leszámítva a többi beállhatna abba a sorba, ahol az olaszok, spanyolok, portugálok vannak. A történelem folyamán a szegénység miatt sokszor menekülniük kellett otthonaikból. Így kerültek hozzánk a svábok, szászok.

Ahol összejön két német, az egyik azonnal főnökké (vállalkozóvá, tulajdonossá) válik és szabályokat hoz a másiknak, lásd DIN. Ha hárman vannak, a harmadik elkezd mér(icskél)ni, ha elég sokan vannak és mások írják elő a szabályokat, akkor nekiállnak (ők is okosba megoldani a dolgokat). Trükköznek. Dieselskandal.

Kifogyhatatlan a leleményességük, ha pénzről van szó, ezért nem hallani korrupcióról, mert mindenre van egy (ők járnak jól) szabályrendszerük. A frankfurti repülőtér jogosult Agrarsubventionen pénzekre az EU közös kasszájából. Legújabb a Fischtreppe (3 millió euró 1 darab) projekt, ami olyan terülj-terülj asztalkám féle. (A megkésett gyarmatosítás története is tele van trükkökkel. Mivel nem lehetett senkinek nagyobb birtoka, mint az uralkodójának, megtartották a területmértéket, de hozzátették, hogy gyarmati, ami akkora szorzó volt, hogy a birtok nem lett nagyobb, mint az uralkodóé, a valóságban persze a többszöröse.)

Azt mondják, a kínaiak évezredek óta szorgalmasan (de mostani mércével nem hatékonyan) dolgoztak, mégis szegények voltak. Pár évtizede a nyugati tőke fölfedezte szorgalmukat és mára ők a suszter manói, akik hipp-hopp mindent megcsinálnak, (szinte) semmiért.

A németek műszaki vonalon világelsők, de a most kezdődő intelligens csip forradalomból nem biztos, hogy ők kerülnek ki nyertesen. Talán ezért is ez a helykeresés (nemzetállamtalanítás, migránsválság, agy- és dolgozókéz elszívás) részükről. Minden rendszer (termék) életgörbéje csúcsán átjutva, a túléléséért küzd. Meglehet, gazdasági erejüknél fogva akaratukat rá fogják erőltetni az EU tagállamaira, de ahogy az a migránsválságnál egyre inkább láthatóvá válik, az egyszemélyi döntés a többiek akarata ellenére nem a legjobb ötlet.

Végül, a nemrég Belgiumból indult tojásbotrány sokakat elgondolkodtatott, megéri-e termékenként (tojás) néhány tizedfillérrel olcsóbb beszerzési árért egészségünket kockáztatni. A német tendencia erre a helyi, régiós termékek vásárlásra ösztönzés.

Ebben az - -ezt is túlélni- - küzdelemben mi jobbak vagyunk. Mátyás király óta gyakoroljuk. Valami oka kell legyen annak, hogy a gazdaságilag fejlett országokban hiány van (ha van egyáltalán) népművészetből, népmesékből, népdalokból. Ez azt jelentheti, hogy bár gazdaságilag szegényebbek, viszont érzelmileg gazdagabbak vagyunk. Talán eljön az idő, amikor erre (az emberi érzelmekre) lesz szüksége a világnak. Az emberiség előbb-utóbb rájön a világ (mai) nyomorúságát, szenvedését (migránsválság, háborúk, diktatúrák) nem a technika fogja megoldani, hanem az érzelmek, az emberi érzelmek.

Nem az a jó ember, aki a koldusnak alamizsnát dob. Nem az a jó ország, amelyik Entwicklungshilfe pénzeket szór a szegény országokba, hanem aki, akik megakadályozzák, hogy az embereknek el kelljen hagyni szülőföldjüket. A sok (írásban lefektetett) jog mellett van egy meg nem fogalmazott jog is. Születésétől fogva, joga van minden embernek, emberül élni szülőföldjén (hazájában).

http://hafr.blog.hu/2017/09/05/nem_valoszinu_hogy_2040_korul_lesznek_meg_nemzetallamok#comments

 

 

komment

Nemzethalál

2017. augusztus 24. 21:31 - digipenna

Van úgy, ül az ember és kibeszélné, de nincs éppen kinek. Olyankor veszi a billentyűzetet és nekikezd. Nehéz ez, mert nem ismerjük egymást. Tulajdonképpen (kicsit azért) örülni kéne annak, hogy vannak más vélemények még (mint az enyém), mert így kibeszélhetjük, ami nyomaszt bennünket. Az soha nem vezetett jóra, amikor az ember nem mondhatta el a maga igazságát, még ha az más igazságától elég távolra esett is.

Egy időben, gyerekkoromban apám legtöbbet hallott mondata volt, ha kibeszélte magából ami kikívánkozott, hogy - -ha ezt elmondod valakinek, szíjat hasítok a hátadból- -, sose bántott. Mások úgy vezették le, ütötték, verték a gyerekeiket azzal, ami éppen a kezük ügyében volt. Nem arról van szó, hogy az én személyes sorsom, azt megoldottam eddig és meg szeretném a jövőben is. Arról van szó, hogy (személyes tapasztalataim szerint) iszonyatos, föl nem dolgozott feszültség van bennünk. Nem vagyok már fiatalember, és amikor halottra adnak jelt (a haranggal), szól valaki, hogy hallottad, ő is elment, és ha sokkal fiatalabb volt nálam, ami elég gyakori, akkor nem lehet nem arra gondolni, rám mikor adnak jelt. A földolgozatlan feszültségek, szó szerint, megölnek bennünket. Ezért, amikor úgy gondolom, valami kapcsán ki kell mondanom (nem csak a magam feszültsége miatt), akkor kimondom. 

Na, most egy ország, nemzet, haza feszültségeinek ki nem beszélése ugyanígy pusztít. 

A sírás kerülget, amikor látom jobb sorsra érdemes közösségek hanyatlását, pusztulását. Ami leginkább megdöbbent, hogy mindezt mi magunk csináltuk, csináljuk.
Van néhány blog, amelyik ritka ajándék a mai világban, ahol egész jó társaság jön össze. Amin leginkább csodálkozom az értelmiség nem mer/akar beállni egy ügy mögé, de hát akkor ugyan kitől várhatnánk, hogy beálljon. Több csoportban, ahol döntően értelmiségiek vannak, a magyar billentyűzet hiánya sokaknál arra utal, külföldön él, dolgozik. Itt olyan potenciális szürkeállomány van, hazán belül, hazán kívül, ami alkalmas lenne arra, hogy a föntebb említett ki- és megbeszélés eredményt szüljön. De, várunk.

Mondjátok, meddig és mire?

 

 

 

 

komment

A menekültkérdés

2017. augusztus 14. 17:39 - digipenna

ahogy én látom

Annyi hazugság van mindkét oldalon, hogy nehéz a tisztánlátás. A kegyetlen egyéni sorsok megrázóak. A gond, hogy a megrázó történetek elterelik a valós okról a figyelmet, hogy a menekülés oka a megoldatlan helyi konfliktusok.

A mi külföldi munkavállalásaink oka is a megoldatlan (megélhetési) konfliktus. Elképesztő (hazug) magyarázatok, hogy kell a friss (képzett) munkaerő csak fokozzák az ellenérzést, hiszen az Unióban húszmillió ember munkanélküli. Az itt-ott meglebegtetett statisztika, a már érezhető gazdasági növekedésről megint csak hazugság, hiszen a keresletnövekedés abból, áll, hogy többletkereslet van, lakásból, ruházatból, élelmiszerből, (szórakoztató elektronikából).

A legaggasztóbb, hogy egy földrajzi helyen a konfliktusokat úgy akarják megoldani, hogy a nemkívánatosakat egy másik földrajzi helyre helyezik át.

 

komment

"három évek óta"

2017. július 15. 19:56 - digipenna

magyar nyelv rombolásának elbukott kísérlete

A nyelv, minden nép legerősebb fegyvere. Már nem tudom belinkelni, de a számítógépek programnyelvét, az angolt, egy speciális bizottság fölügyeli és kigyomlál minden első ránézésre nem angol szót. A franciák kínosan vigyáznak arra, hogy véletlenül még (le petit) se jelenjen meg még angol szó se, amire van francia. A százmillió német nyelvű, egy Istennek se hajlandó a Gulást, (gújás-nak ejteni)
- - -

Az első idézet egy 1728-as összeírásból való, és olyan a csengése, mint a hegyi patak vízéé. A második, meg mintha vörösiszap katasztrófa sújtotta volna. Mindkét idézet ugyanarról a településről való.

„Saját s a mellette lévő puszta szántói közepesen termékenyek, földjük fekete,
Eladnivaló gabonájuk nem marad a szántók csekélysége miatt. Ha van eladnivalójuk, csakis 12 mérföldre Pestre vihetik. Saját területükön s a szomszédos pusztán lenföldek vannak, ha gabonával vetik be őket, termőképességük 8 pozsonyi mérő, ebből házi szükségletük kielégítésén kívül más hasznuk nincs. Saját területükön s a szomszédos pusztán lévő rétjeik zsombékos szénát teremnek, a Duna áradásának nagyon ki vannak téve. A széna silány és kevés, eladni nem tudnak belőle.”
- - -

Az alábbi idézet 1860-ból. Itt tessék arra gondolni, a habsburgok (amit mindig nagybetűre akar a helyesírás ellenőrző javítani) a levert szabadságharc után, brutálisan elkezdték rongálni a magyar nyelv szerkezetét, fölépítését, a nyakunkra ültetett és benyalt hivatalnokokkal.

- - néhány évek óta, három évek óta, hellyel-hellyel - -

„Termesztetik a határ területén tiszta búza, kétszeres rozs, árpa, zab, kukorica, hüvelyes vetemények, melyek ez évben közép minőségűek. Fő terménycikkeket képezik azonban átalyában nagyobb mennyiségben termeltetni szokott vereshagyma és káposzta, melyek a lakosság által a vidéken eladatván, ugyancsak ezek teszik jövedelmi főforrásaikat. A mezei gazdászat lendületet nyer az által, hogy - -néhány évek óta- - a szántóföldek részben feltört kaszálókból szaporíttatván, a gabonatermelés előmenetelnek örvend. Megjegyeztetik azonban, hogy a búzavetések - -három évek óta- - hellyel-hellyel eddig nem ismert földi hernyók által rongáltatnak; ez utóbbi évben azonban e pusztító férgek már kevesebb számban észleltettek. egyedül épületszerfa kereskedés gyakoroltatik”
- - -

Végül, minden nyelv változik. A helyesírással meg az van, amikor az emberek már szinte hiba nélkül írnak, jön egy idétlen szabályváltozás. Az iskoláskorú gyerekek leggyűlöltebb órája a magyar nyelv. Eszement szabályok, eszement kivételekkel.

A nyelv, a magyar nyelv szerkezeténél fogva, kiveti magából a nem odavaló elemeket. Az affektálós, raccsolós, őőőő-zős beszédet is elnyeli majd a feledés mocsara.

Persze, törekedjünk arra, hogy gondolatainkat úgy közöljük, hogy azt megértsék. Semmiképp nem kell utálkozni, meg nem való a - - merhámindenmagyarhüje- - és szégyellem, hogy magyarnak születtem. Ne szégyelld, óvd, védd az idegen hatások ellen. Jobb neked is, meg a magyar nyelvnek is.

(utóirat: nincs lektorom )

Ja, ha igaz a legenda, a nagy holland helyesírási vita hosszú évek elkeseredett csatározása után úgy ért véget egyik napról a másikra, hogy valaki föltette a kérdést: Meddig akaratok még német szabályok szerint élni?

Legvégül Ne szidd, ne nézd le azt, aki nem bírja tökéletesen anyanyelvének írott változatát, segítsd, és nézd el a „másságát”.


https://www.youtube.com/watch?v=PES58FHYfyc

 

komment

Picurka

2017. május 07. 19:28 - digipenna

Picurka és az öreg

Az öreg, ha tehette, kijárt a folyóhoz. Szerette nézni a vizet, mindig vonzotta. Volt néhány kedvenc helye. Egy kastélykert, amikor virágoznak az almafák. Egy diófa, ami alatt ha üldögélt, úgy érezte tisztulnak gondolatai. Meg a víz, mindenféle. Tó, folyó, nagy eső után a vízzel teli árok.

 

Most is éppen ment le a folyóhoz. Szerette nézni az evezősöket, akik háttal ülnek a célnak, mégis látják és nem tévesztik szem elöl, mert vakon bíznak egymásban. Az evezők ritmusa mutatja az egymás iránti bizalmat. Mert hát a víz nem játék, mondta öregapja, amikor először levitte a Dunára az első úszóleckére.

 

Közönyösen haladt el a járda szélén álló szemetesekben keresgélő fiatalember mellett, aki mindegyikbe belenézett. A szegénység errefelé már, vagy még nem hangos, nem követelődző.

 

- Apu, találtál nekem valami szépet? -Viharzott ki egy pöttöm kislány a keresztutcából a sövény mögül.

- Ne aggódj Picurka, mire oviba mész, találok.

 

Mintha villám csapott volna bele, megállt, mint amikor eszébe szokott jutni, talán nem zárta el a gázcsapot, amikor melegítette ebédjét, vacsoráját. Elővette a pénztárcáját. Kivette a cipzáros részből a gondosan fóliába csomagolt - -bármi történik esetre félretett- - pénzt és megfordult. A következő szemetesnél utolérte a húszas évei elején járó fiatalembert és Picurkát.

 

- Vegyél rajta neki valami szépet. -Nyújtotta a fiatalember felé a - -bármi történik esetre félretett bankókat.- -

- De miért adja? - jött a hitetlenkedő válasz.

-Mert, jó napom van – mondta- és legyen nektek is jó napotok.

 

Megfordult, lement a partra, ahová készült. Visszagondolva, felnőtt fejjel kétszer sírt hangosan zokogva az öreg. Egyszer, az utcabeli fiatal lány temetésén. Alig túl a húszon nem lenne szabad ilyennek megtörténni! Meg még egyszer, de arról soha nem beszélt és nem is látta, hallotta senki. És most is sírhatnékja támadt, olyan szívszaggató, olyan nekibúsulós. Micsoda hitvány emberek vagyunk, hogy ilyen világot csináltunk, gyerekeinknek, unokáinknak.

 

Leült a hullámtörő kövezésre, majd kismadárrá változott és elrepült a járdaszéli szemetesig, ahol a húszas évei elején járó fiatalember és Picurkája álltak és nem értették a történteket.

 

- Apu, miért adta nekünk a bácsi a pénzt? - Hallotta Picurka apja felé intézett kérdését.

- Nem tudom kislányom, de ebből a pénzből veszünk neked olyan ruhát, te leszel a legszebb az oviban.

- De, apu, nem akarok a legszebb lenni, csak kicsit szebb, mint most.

 

Majd visszaváltozott megint öregemberré. Fölállt és belerúgott egy nagyobb kavicsot a vízbe.

 

- A rohadt életbe -fakad ki – mikor lesz már élhető élete mindenkinek ebben az országban!

 

duna.jpg

komment

CEU

2017. április 23. 10:28 - digipenna

Miután megtört a varázslat, - -a pénzemmel kedvem szerint befolyásolok/irányítok és elvárom, hogy (hálából) a szám íze szerint cselekedjenek- -, a varázsló a "hálátlant" bünteti. Legbelül az adományt elfogadó, az adományból jobban élő és az adományozó is érzi, (egyetemes) erkölcsi háttere is van a dolognak. Az adományosztó az adományaival a szabad piac - -nem ismer se Istent, se embert- - törvényein szerzett vagyon kis töredékével az erkölcsiségre tesz kísérletet, ami azonban az elvárt csatolások miatt nem töltheti be a kívánt funkciót.

Az adományelfogadó egyszer csak rádöbben a rá kiosztott szerepre és elkezd ellene lázadni. Az adományozó meg a hálátlanságot megtorolandó tevékenységbe (bosszúba) kezd. Ez a játszma folyik most. Akár le is ülhetnének egymással szemben, hogy megbeszéljék a dolgokat, de inkább ott üt az egyik a másikon, ahol a másik gyenge pontját véli látni. Ez csúcsosodott ki a CEUellenességben. Egy a bökkenő. Nem személyesen vívják ezt a nincs szabály párbajt, hanem velünk "vívatják". És mi, mint annyiszor, vívjuk a testvérháborút, amíg vesztesei nem leszünk.

Az adományt adó és elfogadó közül végül az lesz a győztes, aki az erkölcsiséget leginkább ki tudja kapcsolni érzelmeiből.

Hogy velünk (vesztesekkel) mi lesz, egyiket sem érdekli.

komment

Kis magyar biotóp*

2017. április 02. 11:33 - digipenna

Miután lassan azt hinné az ember nincs már kit legyőzni egyszer csak sistergő nyilak zúdulnak három betűre. CEU! Sikerült megint egymásnak feszülni. Jobban mondva sikerült ebben a kis magyar biotópban úgy tenni, mintha, mintha most aztán nem csak Brüsszelnek mutatjuk meg, hanem Amerikának is. „. . . kétéves képzés a CEU-n nagyjából 4-4,5 millió forintba kerül” Ebből látni, ezen a posztgraduális képzésen elsősorban azok vesznek részt, akik sikeres magyar cégeknél keresik a kalácsra meg a CEU-ra valót.

A gazdaságilag sikeres/erős országok a gazdaságon túl, az oktatással is előkészítik a talajt a további sikereknek. Ugye nehezen képzelhető el, hogy az önzetlen adakozó, ne várna el ellenszolgáltatást. Ha mást nem, legalább azt, hogy érvényesítse, ismertesse, vonzóvá tegye önmagát, az általa képviselt országot, gazdasági formát.

Ahelyett, hogy mi is hasonlóval kedveltetnénk meg magunkat védelmi állásba húzódunk. Nem mondom, hogy támadóállásba kéne átmenni, de jó lenne látni, hogy a magyar érdekek védelmére, terjesztésére hajlandók néhány stadionnyit (vagy többet) áldozni, az elszakított területeken túl is.

Sorsfordító eseményeket élünk és ahelyett, hogy magunk is részt vennénk az események alakításában, sodródunk, védekezünk, verbálisan támadunk.

A minap Theresa May brit miniszterelnök küldött egy levelet az EU-nak, melyben „Elbocsátó, szép üzenet” kérése helyett kemény brexitet vetített előre. A britek gazdasági ereje akkora, mint a leggyengébb 20 EU tagállamé összesen. Ez eddig talán még nem tudatosult a maradókban. A britek nélküli EU-t a németek túlsúlya fogja jellemezni minden téren. Ha marad a megfáradt Kanzlerin, vagy ha a pofozkodós váltja, olyan helyzetbe fogunk kerülni, amit általában az ellenségének szokott az ember kívánni.

Orbán, a Fidesz nagyon védelmi állásba húzódott, mindenkitől meg akar minket védeni. Nem mondom, hogy támadóállásba kéne átmenni, de jó lenne látni, hogy a magyar érdekek védelmére, terjesztésére hajlandók néhány stadionnyit (vagy többet) áldozni. Erre azért lenne égetően szükség, mert van ugye a CEU. Meg van a Goethe Institut. A világ 98 országában 159 intézetet működtetnek a németek.

Nem tudok arról, (- - nem egyetemi hungarológiai tanszék, mert az van itt ott- - ) hogy tele lenne a világ, ha nem is HUN-Magyar Intézetekkel, de önálló magyar kézben lévő, magyar érdekeket képviselő, mondjuk Apáczai Csere János vagy Kriza János Intézetekkel. Magam a Vadrózsa Intézet megnevezést szorgalmaznám. Úgy gondolom, ha fölkeltenénk az érdeklődést a magyar nyelv, irodalom iránt a nagyvilágban, az többet jelentene, mint milliónyi négyzetméter plakát.

Erre azért lenne szükség, mert a világban nyelvünket nem értik, így irodalmunkat, gondolkodásunkat, mentalitásunkat, cselekedeteinket sem értik. Ráadásul nyelvünk a mai világnyelvekkel semmilyen formában nem mutat hasonlóságot, kapcsolatot. Nem azért nem beszélünk nyelveket, mert lusták vagyunk, hanem a föntiek miatt, hogy egy nyelvvizsga sírás, vérizzadás nélkül nem megy.

Hogy népmesei fordulattal éljek, a kenyerem javát már megettem, de nem tudok senkiről, aki középfokú nyelvvizsgát (bármilyen nyelvből) letett volna úgy, hogy az iskolai oktatáson túl ne vett volna magántanártól nyelvórákat.

Nem gondolom helyes, ha a diákok tanulásra fordítható órák ezreit pocsékolják el azzal, hogy minél korábbi időpontra hozzuk a kötelező nyelvvizsgát. Óriási a veszély, mert ezzel az anyanyelv ismerete károsodhat. Azt se gondolom, hogy helyes ebben a dologban más országok gyakorlatára hivatkozni, hiszen számukra rokon nyelvekről van szó.

Ja, a biotóp. Ki kéne lépni ebből a zárt világból. Ha fölvesszük a világ ritmusát és ötvözzük azzal ami ezer éveken át megtartott bennünket ismét sikeres, gazdaságilag erős, szellemében józan és szerethető országot csinálhatunk magunknak. Ne adjuk alább!

- - - 

(600 tantermi órára és ugyanennyi otthoni gyakorlásra van szükségetek a középfokú nyelvtudás eléréséhez . Összesen 1.200 óra. 2016-tól minden mesterszakon kötelező lesz a középfokú nyelvvizsga, 2020-tól pedig az alap- és osztatlan képzésekre is kiterjeszti.)

* Élőhely: az élőlények meghatározott csoportja által (biocönózis) lakott terület. A biotóp az életközösség környezete, általában elhatárolható és jellemző ökológiai (biológiai) tulajdonságai vannak. élőhely; az azonos életfeltételeket igénylő állati és növényi életközösségek zárt élettere, amelyen belül létezhetnek

 vadrozsak.jpg

 

 

 

 

komment

Az értelmetlenség értelme

2017. március 25. 22:25 - digipenna

Már egy ovis is tudja, olyan autópálya nyomvonalat húzni, hogy szükségessé váljon egy völgyhíd, vagy kétszer négy darab alagút, ami fölött nem nőhet fa, mert gyökérzete elérne a betonhéjazatig, a közpénzszórás kategóriájába tartozik. És mégis megépült. Mindkettő. Csak hogy szégyentelenül  lophassanak, vágja rá kapásból az ember. Igen. Lehet. De van ettől egy sokkal nyomósabb ok. Hatalomtechnikai, a mert megtehetem. A mert megtehetem ellen nincs józan érv. A mert megtehetem nem gazdasági, nem gazdaságossági, nem ésszerűségi kategória, hanem a hatalom kimutatásának kategóriája. A megdöbbentő ebben, hogy azok is tevékeny résztvevői ennek, akik egyébként józan ész elleni vétségnek tekintik, de borzalmasan jól jövedelmez. A tervezőnek, a kivitelezőnek, a valamit kijátszónak . . .

 

Ebben az a legfélelmetesebb, van benne egy elem, ami kiitatja a józan észt, a gazdaságosságot, az értelemszerűséget. Ez az elem, a pénz. A rendszerváltozásunk évei erről szólnak, a józan (paraszti) ész kikapcsolásáról. Kezdődött a privatizációval. Nem tudni „derék magyar emberről” aki azt mondta volna a pár forintért kínálkozó lehetőségre, nem kell, mert gusztustalannak, igazságtalannak tartom azokkal szemben, akiktől elveszem. Szinte egyik napról a másikra a korábbi „partnerek” többsége függőségi viszonyba került a privatizátorok kisebbségével.

 

A kegyencek kasztja pillanatok alatt kialakult. Maguk a kegyencek is tisztában kell legyenek, hogy az egykori egyenlő partnerek őket emberileg a hitványak kategóriájába sorolják, de van az a pénz, amiért megéri ebbe a kategóriába tartozni.

 

Amennyiben őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, föl kell tennünk a kérdést, hogy mi, (én) mit tettünk volna. Az igazsághoz tartozik, sokunk csak azért „igaz magyar ember”, mert senki nem ment hozzá egy legalább két generációt jólétbe hozó ajánlattal.

 

Hozzám se! Így persze könnyű (nekem).

 

Ennek fényében minden értelmet nyer: a privatizáció, a völgyhíd, az M6-os, a lerobbanó metró, a stadionok, az értelmetlenségek sokasága, hiszen ki az (a bolond) aki telitalálatos lottószelvény nyereményéről lemond.

 

Lassan jön a választás, mint tavasszal a zöldár, és hát újra kellene ezt az egészet gondolni, hogy van ugye a két generáció garantált jóléte, hol a bal oldalé, most éppen a másik oldalé. Van ugye a mondás, egyik generáció megszerzi, a második él belőle, a harmadik ebek harmincadjára veri.

 

Mi magyarok, meg kell maradjuk, ha fene fenét esz, akkor is. Volt itt tatár, oszmán, habsburg, német, orosz, és van most az EU. Mi túléltük mind.

 

Ezt is túléljük.

komment

Elcsesztük

2017. március 13. 19:31 - digipenna

Ezer éve nem láttalak! Hogy vagy?

Mielőtt bármit válaszolhattam volna, rám zúdított olyan fájdalmas panaszáradatot, majd sírva fakadtam. Nem terem a föld, rossz a traktor meg kell javítani rengeteg pénzért, ami már szart se ér, meg a gyerekek. Tudod, még harminc, negyven évesen is jönnek, hogy apa, kéne erre, meg arra. Te, mit csinálnál? Mégiscsak a gyerekeim. Ez a rohadt rendszer! Bezzeg amikor mi voltunk fiatalok, mindenünk megvolt. 

Itt vett mély levegőt.
.
Te, Pista, használtam ki az alkalmat, nem mi csesztük el? 
.
Van az életkor, amikor az ember már jóval túl van a felén, a vége közelebb van, mint a bölcső-kor. Ezen a túl van a fele után nagyon nehéz belátni, hogy elcsesztem, hogy elcsesztük. Pedig elcsesztük. 
komment
süti beállítások módosítása