digipenna

töprengések

Kulturális különbségek

2019. május 25. 09:51 - digipenna

Jó húsz éve történt

A legjobb, ami érheti az embert, amikor váratlanul és ebből adódóan fölkészületlenül belecsöppen egy helyzetbe. Nagyon-nagyon távol-keletiek a cégnél, saját tolmáccsal. Kettővel. Szondázzák a céget, mire alkalmas, tudnánk-e nekik valamit gyártani. Szóval megy a mindent tudunk, mindent nagyon jól, szöveg. Szinte már kínos. Túl vagyunk rajta. Nagy sóhaj, ki a tárgyalóból. És jön a meglepi, vidd el őket ebédelni, nem érek rá, azonnal mennem kell. Mire én, el kell menjek a gyerekemért most lesz vége a különórának, és nincs is kire hagyjam. Mire a válasz. Vidd magaddal! Na, csodálatos.

Kisvárosban nincs olyan sok hely, ahová a nagyon-nagyon távol-keletiekkel le lehet ülni. A vendéglő, ahogy meghallja a cég nevét a telefonban, azonnal mondja, persze csinálunk rögtön helyet, de ma nincs rizses kajánk. Na, most meg ez is.

Ezt meg kell beszélni a tolmáccsal. Mind a kettővel. Az egyik azt mondja, nem gond, majd otthon, azaz a szállodában, eszünk. Nem lehet, mondja a másik, rosszul jönne ki. Persze, van asztal mire odaérünk, ők négyen a nagyon-nagyon távol-keletiek, a két tolmács, a gyerek, meg én. Ebből se lesz bót, én így magamban.

Ha egy rossz hullám elindul, csak növekszik. Túl az ebédidőn, de még vacsora előtt szinte semmi kaja. Ők négyen, a két tolmács még csak kapnak valami rendeset. Nekünk, krumplileves jut, ami utoljára kerül az asztalra. A nagyon-nagyon távol-keletieké leghamarabb, de várnak, amíg nincs mindenki előtt tányér. Utána is. Kezd kínossá válni, mire az egyik, a legöregebbik nagyon-nagyon távol-keleti hirtelen föláll, mond valamit nagyon hangosan, átnyúl az asztalon és elveszi előlem a tányér krumplilevest. A másik (gondolom a rangsorban a második) a gyerek elöl, és nagyon hangosan egymás szavába vágva „beszélgetnek” ők négyen.

A tolmács, mind a kettő, halálsápadt. Valami gond van, kérdezem. Nem, sőt, most esznek először nálunk krumplilevest és imádják, meg nincs rizs, mert azt már unják, ahogy nálunk készül. Egy csomó helyen voltunk egy hónap alatt, de ilyet sehol se ettek. Ott az a szokás, tudom meg később, a legidősebb vehet először az asztalnál. Bármit. A krumplilevesemet, meg a gyerekét is.

A végén nagy hajlongás közben jön a kérés, hogy csinálhatnak a gyerekkel képet, mert náluk nincs olyan, hogy üzleti ebéd/vacsora gyerekkel.

Szóval, azt akarom mondani, a kulturális különbségek meghökkentőek és nagyon különbözők. Ha nem vagyunk rá fölkészülve, komoly gondok forrása.

Szólj hozzá!

Mondjam?

2019. május 23. 19:00 - digipenna

Ne mondjam?

Mondjam? Ne mondjam?

Hú, de nehéz hétvége jön! Az osztrákok már túl vannak rajta. Elnyelte a jól álcázott verem egyik politikusukat. Két évig őrizgették, majd robbant a botrányt.

Szóval, elkezdődött az - -Európai Egyesült Államok- - és - -Nemzetállamok- - meccs. Szombatig jöhet még meglepetés, akár több is. Több ezer játékos és több száz millió „néző” várja izgatottan a vasárnapi végeredményt. Az európai (német, osztrák) baloldal már a meccs előtt értékesített egy büntetőrúgást.

Idehaza az állítsuk meg, vagy ne állítsuk meg a (kéretlen) bevándorlást a tét. Ki gondolta volna, hogy alulfejlettségünk egyszer távol tarja tőlünk a mi grá nsokat, így akár tét nélkülinek is mondhatnánk a választást. De nem az, nagyon nem.

Az ellenzék legnagyobb érve, miért vagy ellene, hisz nem is láttál míg ránst. Ha láttam, akkor lehetek ellene? Láttam, testközelről és mondhatom, nem vagyunk erre „érettek”, nem vagyunk erre fölkészülve.

Annyi minden van ezen kívül, amin kormánypártok és ellenzék össze tudja mérni az erejét. Legyünk túl a hétvégén, aztán mehet minden tovább, mint eddig.

Szólj hozzá!

Elképesztő világban élünk

2019. április 13. 11:23 - digipenna

Valami elképesztő világban élünk. Egyrészt, megjelent az érdem, és érdem nélküli hihetetlen gazdagság, másrészt százezrek hagyják el az országot, mert valahogy meg kell élni, meg egyre több jön vissza, mert nem minden a pénz, meg ráébred, hogy „mégsem leszek szolga ...”. Meg vannak, kiknek itthon kell maradniuk, ha fene fenét eszik is. Jobb, ha nem tudjuk miért. Meg van, kit egy magyar szóért, egy darab "rongyért" büntetnek, meg van, hol nem szabad „énekelni”.

Hogy az Isten verje meg, mondaná öreganyám, ha élne.

Szólj hozzá!

Migráns voltam

2019. március 05. 14:34 - digipenna

avagy gazdasági menekült

Aki „migránsként” lehúzott évtizednél is többet különböző helyeken, tudja a migráció nem igazán megoldás. Se a migránsnak, se a „befogadóknak”. A migráns arra kell, hogy betöltse azt a munkapiaci űrt, amit helyi nem akar elfoglalni, bér, alacsony presztízs, stb. miatt. Ebből adódik is a válasz, két fokozata van a migránsoknak, az egyik a magasan képzett, ezért (helyi viszonylatban is) jól megfizetett, a másik a kevésbé képzett, ami két dolgot is jelent egyszerre.

Egyrészt életben tartja ideig-óráig a helyi viszonyokhoz képest alacsony munkabérrel a versenyképtelen cégeket, másrészt, ebből fakadóan gátolja a befogadást, az integrálódást, hiszen bizonytalan a jövő. Jól mutatja ezt a (németbe) kimenők és hazatérők nagy száma. Minél nagyobb a jövedelmi és ellátási különbség a fogadó és a migráns hazája között, annál nagyobb az esély arra, hogy a migráns kikerül a versenypiacról és belezuhan az ellátási rendszerbe. Így alakulnak ki azok a „zónák”, ahol a migráns már „otthon” érzi magát, nyelvileg, kulturálisan, ami azt jeleni, olyan segélyezési rendszerben találja magát, hogy az jobb számára, mint a hazaköltözés, és ezzel már meg is teremtette a következő segélyen élő generációt.

Ránk (késői EU csatlakozókra) az a jellemző, hogy kimegyünk, ha összejön, maradunk amíg megéri, vagy lépünk máshova, végül haza. Ez esetleg többször is lejátszható, mert otthon azért ott a „hátország”.

Magyarországra irányuló migráció legnagyobb veszélye nem az, hogy elveszik a magyarok munkáját, hanem az, ami odakint történik, hogy a kulturális, képzettségbeli és egyéb különbségek miatt az amúgy is túlterhelt szociális hálóba csöppennek, ahonnan nincs menekvés. Lásd közmunka. Hozzánk is jönnek magasan képzettek (orvosok), de döntően alacsony képzettségűek jönnek a kiment jól képzettek helyére, ami hatással van a minőségre, a munkakultúrára.

Amiért e sorokat írom az, hogy tapasztalatom szerint a „mieink” odakint jól teljesítenek. E jól teljesítés legnagyobb hátulütője, hogy ezek a jól teljesítők idehaza nem tudják átadni élet- és szakmai tapasztalataikat az oktatásból kikerülőknek.

Meg kellene gondolni egy mentori rendszer bevezetését, hogy az előbb említettek továbbadásra kerülhessenek. Persze az oktatás színvonalának emelése elengedhetetlen.

Végül. A migráció azt is jelenti, kiszakadni az addigi környezetből. Családok bomlanak föl ideiglenesen, véglegesen. Gyerekek nőnek föl apa, anya nélkül. Idős szülők maradnak gondoskodás nélkül, védtelenül. Ideiglenesen kint élő gyerekek megpróbáltatásai a felnőttektől sokkalta nagyobb.

Szeretném hinni, van megoldás.
- - - 
(Német statisztikai hivatal adatai magyar munkavállalókról. Fölső vonal kimenők, alsó hazatérők. 
2017-ben 207.025 fő magyar dolgozott németben)

hazaterok.jpg

2 komment

Nyílt levél az adófizetőkhöz

2019. február 16. 14:27 - digipenna

Választások éve lévén tudatom veletek, szavazataimmal semmiféleképpen nem fogom befolyásolni adófizetői jogaitokat. „Egy nyugger ne döntse már el mire költsék az adóforintjainkat” olvastam több helyen. Nem akarok „megvett” nyugger lenni, több, mint negyven ledolgozott munkaév után. Ebből több mint egy tucatot (12) a hazámon kívül, mert túl az ötvenen már öreg voltam mindenhez.

Teraszon, a padon napozva eszembe jutott, hogy a nagy munkaerőhiány miatt szívesen eltöltenék heti néhány napot munkával, ahol akár arra is alkalom nyílhatna, hogy továbbadjak abból a tapasztalatból, amit ingyen kaptam az akkori öregektől. Az ennyi éves vagyok, ezt tudom email-eimre a kutya se válaszolt. Talán azért, mert nem a legújabb szmártfónról küldtem. Jó látni, hogy ekkora tudás és fejlettség van, hogy ránk öregekre nincs szükség. Meglátjátok, rátok talán még korábban nem lesz szükség, hiszen olyan okos szerkezeteket csináltok, egyre kevesebb dolgozó ember kell majd, ezért ne higgyetek a féknyúz jövendöléseknek, hogy nektek még hosszabb ideig kell majd dolgoznotok.

Ősszel, ha valamelyik jelöltnek netán eszébe jutna, hogy „kedveskedjen” valamivel (megvegye a szavazatomat) ne fáradjon. Kutyasétáltatás közben látok épp elég olyan embert, akinek nagyobb szüksége van anyagi segítségre, mint nekem. Öregember már elvan szerényen. Ha majd csoszogó korba érek, talán vennem kell majd cipőt, de az is lehet a suszter (ha akkor lesz még) rak rá új talpat, ami azért is jobb, mert a kitaposott cipő nem csinál újabb bütyköket.

Azért van egy nagy vágyam, nem, nem akarok duhajba menni, se a világ végére. Szeretném megélni az önvezető autókat, mert azok könnyebben ismernék föl és kerülnék ki a kátyúkat. Más vágyam azt hiszem nincs is.

Szeretettel, öreg barátotok, a nyugger

13 komment

Kimenni - kint maradni - hazamenni

2018. szeptember 01. 08:45 - digipenna

Iszonyatos indulatok szabadulnak el a menni - maradni - hazamenni témában.

Iszonyatos indulatok szabadulnak el a menni - maradni - hazamenni témában.

Egy anyuka írja: ". . . 4 évet Németországban töltött a gyermekem. A tanító néni mesélte, hogy első nap az iskolában mindenkihez odafutott. Te magyarul beszélsz? Majd mindenkit megölelt. Aki ezt érti, az tudja, hogy miért igyekszünk haza…"

Nem értem, miért olyan nehéz elviselni mások, másfajta véleményét? Nem vagyunk egyformák. Összesen több, mint tíz év 2 országban följogosít arra, hogy legyen saját véleményem. Vannak, akik nem bírják idegenben. Ismertem valakit, aki egyet aludt és hazament. Rádöbbent, nem bírja, meg olyat is, aki azt mondta, évek óta nem voltam otthon. Nem kéne ebből olyan nagy ügyet csinálni. Ilyenek vagyunk. Megélünk a jég hátán is.

Le a kalappal mindenki előtt, aki nekiindul a nagyvilágnak és talpon tud maradni. Tulajdonképpen azt sajnálom, hogy ennyi szorgos, dolgos emberről lemondott az ország, ennyi embert kilökött magából.

Mára úgy néz ki, az országban berendezkedett egy meglehetősen nagyszámú népesség, aki jólétét úgy gondolja megteremteni, megóvni, hogy akiket „fölöslegesnek” gondol, elüldözi azzal, hogy nem ad neki megfelelő bért, (élet)lehetőséget. Nem a magamfajta öregember a ti ellenségetek, hanem akik miatt kint vagytok (voltam magam is) szerteszét a nagyvilágban. Egy szerencsénk van, hogy (egyelőre) még szabadon dönthetünk, mehetünk, ahova akarunk. Nem elfelejteni, a németek voltak az utolsók, akik utolsónak engedtek be munkaerőpiacukra - - Freizügigkeit - -  7 éve még Hatósági erkölcsi bizonyítványt kellett fölmutatni (Németországban). Szerencsére ez már a múlt.

Legyetek kicsit lazábbak. Nem kell mindjárt egy anyuka néhány során kiakadni. Ő és a gyereke így élte meg. Nincs ezzel semmi gond, nem kell szpihológushoz vinni emiatt, se az anyukát, se a gyereket. Na, így valahogy.

Oldani kéne a feszültséget, hiszen "egy vérből valók vagyunk". Hagyni kell, élje mindenki a maga életét, akár itt, akár ott.

eu.png

26 komment

Klímaváltozás

2018. július 15. 15:49 - digipenna

Van egy ország, melynek lakossága hatvan évvel ezelőtt úgy hétmillió körül volt, mára meghaladja a 35 milliót, és évtizedek óta háborúban áll. Amikor a ma nagymama, nagypapa korú (magyarok) születtek, tízmillióan voltunk. Ha azonos sebességgel nőtt volna az ország lakossága, ma 50 millióan lennénk. A négyzetkilométerkénti 100 lakos, mára 500 lenne, azaz minden egyes település lélekszáma megötszöröződött volna, és lenne egy 10 milliós fővárosunk.

Tegyük föl, klímaváltozás sújtja említett országot (szárazság, árvizek, terméscsökkenés). Valószínűleg korábban is voltak nehéz évek arrafelé. Amennyiben ilyen nehéz időszakok alatt a lakosság tíz százaléka kényszerült elhagyni lakóhelyét (ideiglenesen, végleg), akkor az ország más területein, ha nem is a megszokott körülmények között, de (lakó, élő)helyet talált magának. Ma nincs hova menjen a három és félmillió az országon belül. Megy oda, ahol úgy gondolja van még hely és fogadják (beengedik).

Európányi ember kényszerül elhagyni (nem európai) lakhelyét fegyveres konfliktusok, éghajlatváltozás, egyebek miatt. Csak idő kérdése, hogy a megoldatlan helyzetek, megoldatlan helyzeteket teremtenek ott is, ahol a menekülők menedéket találnak. Tekintsünk el minden egyébtől (vallás, szokás, kulturális különbségek) csupán a mennyiségi növekedésből adódóan.

Ahogy mindig, a gazdaságilag erős országok kicsipegethetik a „javát” és miután kielégült az „emberigényük” megtalálják a módját a bevándorlási stopnak és a „fölösleget” rázúdítják az arra nem fölkészült, nem alkalmas országokra (kvóta).

Nem, nem tudom a megoldást.

 

Szólj hozzá!

Találkoztam boldog migránssal is

2018. május 17. 16:42 - digipenna

2015-ben pár hónap leforgása alatt, jóval egymillió fölötti embertömeg árasztotta el Európát, akik több országon és több ezer kilométeren áthaladtak, mind utólag kiderült sok ezer eurónyi pénzt fektetve a „vállalkozásba”.

Aki tőlünk 7 évvel ezelőtt a németeknél munkát akart vállalni csak úgy tehette meg, ha erkölcsi bizonyítvánnyal igazolta fedhetetlenségét, és csak azután mehetett ki, ha érvényes munkaszerződése volt egy céggel. Amennyiben várakozásának nem felelt meg az adott munkahely, haza kellett jönnie és újra kezdhette az egészet.

Az azért elgondolkodtató, ha egy országban különböző csoportok között kitör a fegyveres konfliktus, akkor azt nem megszüntetik, hanem helyette menekülést ajánlanak föl, és elindulnak a zömében fiatal férfiak oda, ahol addig soha nem jártak, amiről soha nem hallottak. Mindenkit meg kellene illessen a jog, szülőföldjén élni, boldogulni. Amennyiben majd belátható időn belül (pár év) a vágyak, elvárások nem teljesülnek a csalódottság lesz úrrá rajtuk.

Akik kicsit hosszabb ideig (több év) éltek, dolgoztak odakint, tudnának mesélni arról, milyen is az, távol lenni a családtól, meg azoktól, akik addigi életük részei voltak. A menekültek helyzete merőben más, hiszen más kulturális közegből jöttek/jönnek. Nekik még nehezebb, ha beismerik, ha nem. Persze, találkoztam (személyesen is) boldog migránssal.

Végül. Nem ez a megoldás. Se nekem, se a migránsnak, se a migránst befogadó országnak. Azt azért meg kell hagyni, hogy eléggé érdekes, amikor a (magamfajta) faluszéli gyerek egy „idegen” országban, idegenekre hat és ők is rá. No, nem egyszerű.

Szólj hozzá!

Megyek haza, ha kellek otthon, ha nem

2018. április 06. 20:26 - digipenna

majd 4 év Szélmalomország és 7 év Oktoberfestország

Bárhol voltam (majd 4 év Szélmalomország és 7 év Oktoberfestország), bármilyen jó sorom volt soha egy pillanatig nem gondoltam arra, hogy ott maradjak. Bárhová mentem, mindig haza „kellett” mennem, pedig soha nem volt honvágyam. Piszkosul mélyek a gyökerek és nem engednek. Egyszer, egyszer arra gondoltam, hogy azt a sok tapasztalatot, amit mindenfelé szereztem otthon hasznosítom, de aztán azt mondták, megvoltunk eddig is nélküled, ezután is megleszünk. Na, most jön az, ami szinte hihetetlen. Egy szem harag nem volt, van bennem emiatt. Végül, mindig a javamra vált. Inkább azt sajnáltam, nem éltek a lehetőséggel. Azt hiszem mindig (na, mondjuk úgy, már jó ideje) megtaláltam a magam helyét. Amikor úgy gondoltam (különböző okok miatt) mennem kell, mentem.
 
Amit legjobban fájlalok, hogy a sok (szakmai, emberi) tapasztalást nem adhattam tovább a „mieinknek”, és nem is merek belegondolni abba, hogy mi, akik kicsit hosszabb időt töltöttünk „idegenben” mennyi mindentől fosztottuk meg azokat, akinek szükségük lett volna tapasztalatainkra, segítségünkre, azaz ránk.
 
A napokban kaptam ezt az emailt: „Lieber Pal, ich hoffe es geht dir gut. Ich möchte mich bei dir für alles bedanken, für deine Tips und Ratschläge. „ Röviden ennyi volt benne: köszi Pali!
 

Pedig csak azt mondtam neki, tanulj gyerek. Tanult, Tíz hónap alatt letette a mestervizsgát, most azon gondolkodik főiskolát végezze el vagy a műszaki egyetemet. Azt mondta egyszer, miért nem látta senki rajtad kívül, képes vagyok rá, képes vagyok többre, mint amit magamról hittem.

Hát, a lassan hatvanhat év alatt azért lát az ember olyasmit, amit más nem, és azt is „idegenek” javára teszi, nem a „sajátjainak”.

Tegnap döntöttem. Lemondtam az egyik leghosszabb lemondási határidős szolgáltatást. Lassan a többit is. 

Megyek, ha kellek otthon, ha nem.

Maros Pál

 

 

Szólj hozzá!

Diploma - nyelvizsga

2018. március 31. 14:16 - digipenna

nagyon rossz párosítás

(Egy kis csetepaté idegennyelv tanulás kapcsán egy csoportban.)

Idegen nyelvet 4. osztálytól kötelező tanulni. Heti 2 óra harminc hét, és négy éven keresztül, akkor a gyerek az iskolában 240 órát tanul. Hogy meg is maradjon a fejében legalább ennyit kell otthon és magántanárnál is tanuljon. Legyen mondjuk összesen 500 óra a nyolcadik végéig.
Középiskola. Heti 3 óra 4 év 1.200 óra. Nyelvvizsgára készüléssel kijön majd 2.000 tanulási óra összesen.

Egy angol diák ha akar tanul, ha nem nem. A diploma sincs neki idegen nyelvhez kötve. Ez azt jelenti, egy angol diáknak a középiskola végéig 2.000 tanulási óratöbblete van, amit más dolgok tanulására tud fordítani.

Szerintem teljesen fölösleges gyerekek százezreit a sikerre kilátástalan dologra kényszeríteni, hiszen felnőttként, ha majd kell nekik, megtanulják. Én elmúltam húsz éves, amikor (minden kényszer nélkül) nekifogtam. Nem egy fiatalt ismerek, aki kint dolgozik és 8 év nyelvtanulás után nagy nehézségei vannak a megértést és a beszédet illetően. Persze vannak olyanok is, akiknek nem okoz ekkora gondot.

A legnagyobb veszélynek tartom, hogy az iskola elhiteti jó jegyekkel a gyerekekkel, hogy tudják, értik a (német) nyelvet.

És ne mondja nekem senki, hogy nem kerülgette a sírás, amikor a magyar 1 darab múltidőt valahogy illeszteni kellett (megszámlálhatatlan) angolhoz.

Az azért úgy lenne tisztességes, hogy a nagy nyelveket beszélő országokban a kisebb országok nyelvét is tanulni kellene valamilyen kvóta alapján az EU- belül.

Szólj hozzá!

Van remény

2018. március 10. 20:23 - digipenna

A határbontás óta megfordult nyugaton hosszabb-rövidebb ideig (megérzésre) egy- de lehet, hogy kétmillió felnőtt ember. Ezek döntő többsége piacgazdasági viszonyok között kereste, keresi kenyerét. A magasabb iskolai végzettségűek, kiknek (magyar) diplomáját nem, vagy korlátozottan ismerték el odakint, lassan elkezd hazaszivárogni. Három okból. Az egyik, összeszedtek annyit, amennyivel itthon kezdhetnek valamit, (egy hitelmentes ház, lakás már jó alap). A másik, hogy diplomájuknak, végzettségüknek megfelelő munkát akarnak végezni, hiszen ezért tanultak. A harmadik, talán a legfontosabb, a gyerekeik miatt, akiket magyar anyanyelvi környezetben akarnak beiskolázni, tanítattni.

Amikor a hazaszivárgás átcsap majd tömeges hazaköltözésbe: életkor, leróttam az adósságom, meg hát odakint sincs kolbászból a kerítés miatt, meg életbe létptethetnek ismét korlátozásokat, olyan mértékű tapasztalat jelenik meg itthon, ami alapjaiban fogja szétzúzni a mostani viszonyokat. Az internet, mint (alapvető) emberi jog lehetővé teszi, hogy a szövődött emberi kapcsolatok megmaradjanak.

Tulajdonképpen még soha nem álltunk ilyen jól, mert van remény. Addigra itthon is fölnő az a réteg, amelyik most egy Istennek se akar kimenni, vagy mert szülei jóvoltából megteheti, vagy mert azon az állásponton van, itthon is kell maradni valakinek.

Két választási ciklusig a mai erőviszonyok csak valami előre nem látott dolog miatt változhatnak. A harmadik ciklus már nem az övék lesz, hanem ezé az új generációé.

Jó lenne megélni!
Szólj hozzá!

Nem ilyen EU-t akartam!

2018. március 08. 15:06 - digipenna

A rendszerváltás óta a legfontosabb kérdés a migráció, meg az EU belüli szabad mozgás.

A rendszerváltás óta ez a legfontosabb kérdés. A migráció meg az EU belüli szabad mozgás. Ember, árú, szolgáltatás, internet. Kis emlékeztető. Belépésünk után szinte minden egyes tagország távol tartotta magától a keleti munkavállalókat. Aztán páran megnyitották munkaerőpiacaikat. A németek az utolsók voltak, akik úgy hét évvel ezelőtt szintén nyitottak. Addig, úgy a munkavállaló, mint a jövendőbeli munkaadó akár több hónapig is tartó bürokratikus tortúrán esett át. A kiadott engedély arra jogosított föl, hogy kizárólag az engedélyezett cégnél dolgozhatott a munkavállaló, ami nem kis kiszolgáltatottságot jelentett. Amennyiben munkaadóváltás merült föl, kezdődhetett minden előröl.

Aztán jött a „nagy menet”, ami alapjaiban változtatta meg a migráció kérdését. A keleti munkavállalók -és azok országai- érthető módon vegyesen fogadták az előállt helyzetet, hiszen jogaikat addig csak hosszas pereskedéssel tudták érvényesíteni. A családi pótlék több éves huzavona és EU bírósági határozat után rendeződött rövid időre, mert a nyirbálása megkezdődött.

Aztán van ugye a szabad letelepedés joga, ami a keletieket a jövedelmi viszonyok miatt hátrányosan érint. Ugyanez mondható el a földvásárlást illetően is. EU-s pénzekkel agyontámogatott nyugati parasztok könnyen vásárolhatnak földet, mert van miből. Leszámítva a mondást, hogy a magyar föld nem eladó, van egy valóban komoly veszély azt illetően, ha az intenzív állattartás nemkívánatos melléktermékét a hígtrágyát nézzük. Németország egyes részein már ki kellett vonni az élelmiszertermelésből bizonyos területeket, a nitráttúltengés miatt, ami már veszélyezteti a felszín alatti ivóvízkészletet.

Amennyiben mindkét oldal, az én tehetem, meg a velem tehetik meg arányait vesszük, akkor a velem tehetik meg sokkal súlyosabban kerül latba. Éppen ezért helyes a következtetés, hogy az országok erejük arányában egyre többet akarnak a maguk javára eldönteni, esetleg így védekezni.

Félő, hogy „a kormányzati hatalom erősödése” oda vezet majd, hogy a magát erősnek tartó egyik napról a másikra, az évek, évtizedek alatt kialkudott EU-s szerződéseket hatályon kívül helyezi. Ha lehetett a „wir schaffen das” -szal, akkor bármivel lehet a jövőben, ami csupán akarat és erő kérdése.

Nem ilyen EU-t akartam!

12 komment

A világ (általam ismert) leghülyébb fogadása

2018. február 24. 20:57 - digipenna

avagy a legzseniálisabb marketingfogás

 

A világgá mentem első nyara Hollandiában tele volt (kellemes) meglepetésekkel. Hétvégeken beültem az autóba és irány a környék. Ha már itt vagyok, lássak is valamit. Egy ilyen kis környékismereti túrán akadt meg a szemem, meg a lélegzetem a képen látható dolgon. Kérdem a komát, mit csinálsz ott? Dobj föl egy üveg sört és elmondom.

Azon ne múljon, megyek be a vendéglőbe, és mondom, kérek egy üveg sört a madárnak. A köszönöm, nem kérek vissza után, kérdezés nélkül jött a magyarázat. Tudod, - - Holland ha akarod, ha nem, tegez. Évek alatt egyszer szóltak utánam úgy, hogy meneer (úr, uram) a pénztárnál bevásárláskor. Meneer, itt hagyta a sajtot, kiabált utánam a pénztáros. - - az úgy volt, hogy volt a vendéglő előtt egy szép, árnyékot adó fa, amit kivágtak. A tulaj úgy berágott, hogy leásott egy vastag oszlopot és ráírta, itt egy fa állt. A madár, aki most fönt ül a fán egy napon a sokadik sör után azt mondta neki, tegyél föl egy széket is rá, hadd lássák messziről az emberek. Ha fölülsz rá, csináltatok egyet. Ha lesz ingyen sör, áll a fogadás. Hát, így kezdődött. Azóta minden évben, ha jön a jó idő (hollandoknál ez mást jelent, mint nálunk) kikerül az oszlop a székkel, a madár meg ott ül. Ha végig tudja csinálni, egész évben minden nap kap ingyen egy pohár sört.

Előbb csak helyi látványosság volt, de miután kijött egy tévés csapat, azóta buszokkal járnak ide az emberek az egész országból, hogy megnézzék a madarat, meg persze bejönnek ide hozzánk is inni, enni, beszélgetni.

Ja, hogy hogy és miért kerültem a tulipánok földjére? Egy megvalósult projekt után az utolsó hazai munkaadóm és én eltérően értelmeztük a jutalékszámítás módját, de végül mindkettőnk legnagyobb megelégedésére sikerült a dolgot megoldani, mégpedig a munkavállaló részéről történő fölmondással. Túl az ötvenedik életévemen nem volt olyan rossz megoldás. Akkor mondtam, hogy világgá megyek. Nem, nem haraggal váltunk el, mert akkor már volt pár tapasztalatom azzal kapcsolatba, hogy a legnagyobb pofon mindig a legjobbkor jön.

madarember.JPG 

Szólj hozzá!

Határok

2018. február 16. 20:16 - digipenna

Schengeni Egyezmény

Szeretek térképeket nézni. Valahogy most ez jött elő. Egy lélekszámában Ásotthalommal azonos luxemburgi település neve az Unió egyik legfontosabb egyezményével forrt össze. Schengeni Egyezmény. Az EU tagországainak polgárai a Schengeni Egyezményhez tartozó országok határait, határellenőrzés nélkül léphetik át.

A kékkel jelölt országok polgárai szabadon járhatnak át egymáshoz. Legyen szó üzleti útról, hétvégi bevásárlásról, netán ott élő családtag, ismerős meglátogatásáról. Mondjuk egy német átmehet a svájci Büsingen településen élő rokonához, ami amúgy közigazgatásilag Németország. Egy osztrák átsízhet, átszánkózhat déltirolba.

Na most, tegyük föl, Mari néni meg Józsi bácsi át akar menni Eszékre a dédunoka keresztelőjére. Nagyon vallásosak, elzarándokolnának, amikor egészségük engedi Csíksomlyóra. Mivel hajdanán nagy család volt az övék, Újvidékre is elmennének. Meg Ungváron is van egy még élő unokatestvér.

Gondolom, mostanra mindenki kitalálta, Mari néni meg az ő Józsi bácsija bizony ki nem teheti a lábát úti okmányok nélkül, melyeket a határon szépen elvesznek, megnézik, hogy a két sok évtizedet egymás mellett megélt öregember nincs-e valamilyen körözőlistán.

Kedves brüsszeli nénik, bácsik! Nem tennétek meg végre a nemes gesztus, hogy ez a sokat meg- és átélt öregembert ne zaklassák már! Vagy benneteket csak az érdekel, hogy zavartanul átugorhassatok a szomszéd országba, ha ott éppen ezt, vagy azt, esetleg amazt olcsóbban megvehetitek mert éppen leárazás van?

A mellékelt térképen a zölddel jelölt országok az EU tagjai, de kívül esnek a Sengeni Egyezményen amit persze úgy jelölnek, hogy majdani csatlakozók.

schengein_hatarok.png

 

 

 

4 komment

Te mit választanál?

2018. február 13. 11:22 - digipenna

Lassan el kell dönteni

A választék: (1) Az alig fél, a volt kétharmad, ami akár háromnegyed is lehet, meg a vele összenőtt törpeminoritás. Ez az egyik oldal.

A másik a (2) „demokratikus” színesebb, pontosabban vörösen áttetsző, halványzöld foltokkal. Sportfogadási nyelven szólva van még a harmadik az (X), a nem választók. A „demokratikusak” meg a nem választók közel azonosan nagyok, kicsik. Kinek hogy. A végeredményt nézve, ők azok, akik nem rúgnak labdába. A különbség csupán annyi, a nem választók nem is akarnak. A „demokratikusak” meg nem tudnak, de meglehet, szívük mélyén ők se akarnak.

A választási párt-összképhez hozzátartozik a csernobili kóborkutya logójával „közadakozásból” plakátolók, meg a császármetszéssel világra jött moment-um. Ők ketten a két véglet. Az egyik örök életet, a másik egy moment-umot ígér.

Várom annak a pártnak a jelentkezését, amelyik az alábbiakat teljesítené:

- élhető bérek,
- nem ugrasztaná össze az anyaországi és külhoni magyarokat
- olyan egészségügyet, hogy úgy fogadnának a recepción, hogy Hölgyem, Uram miben segíthetünk
- olyan oktatást, hogy a világ kihívásaira felelni tudjon az onnan kikerülő

- végül egy személyes kérés, úgy csinálnák meg végre az utcánkat, ne kelljen majd harmadszor is lengéscsillapítót cserélni.

Ha nem teljesíthető egyik se, sorsoljunk!

 

97 komment

Karácsony

2017. december 24. 11:25 - digipenna

Nem mondok vele újat. Az ünnep akkor is ünnep, ha azok, akik összetartoznak nem lehetnek együtt fizikailag. Mindennek van oka, ennek is. Egy üres szék az asztalnál nem azt jelenti, nem vagyunk együtt, hanem azt, hogy várunk rád. Mindenki teszi a dolgát, ami kijutott neki. Sokunk sorsa ez. Ebben is meglehet látni a jót. A jó benne az, nem kényszer, magunk választottuk, mert tudjuk, így teremthetjük meg, hogy az ünnep, ünnep lehessen. Igaz, nem a napján. Az üresen maradt székre egyszer leül, aki fontos nekünk.

Szólj hozzá!

Dr. Fehér Zoltán Magányos kapufélfa - sorsom

2017. december 08. 21:51 - digipenna

(Maros Pali fényképe alá)

Kedvenc tanárommal beszélgettünk, most éppen nem a diófa alatt az asztalnál, de majd bepótoljuk. Gondoltam kiteszem, hátha tanulságos másnak is.
Dr. Fehér Zoltán verse: Magányos kapufélfa - sorsom (a mellékletben)
- - -
Kedves Tanár úr, amikor hajdanában föltette a kérdést, na, mi akarsz lenni fiam, nem hiszem, hogy azt válaszoltam volna, - -világcsargó- -, mert a hazám (ötvenévesen) majd nem tart igényt a munkámra, áttételesen tanár úréra sem, mert a belém csöpögtetett tudás, kitartás máshol hasznosul majd.

Tanár úr! Van egy nagy bánatom. Mégpedig, hogy kiszámolta-e valaki mennyi tudás, anyagi, szellemi értékteremtés veszett el azáltal, hogy a magamfajtáknak menni kellett és a mai napig menni kell? Pedig nem vétettem (semmit) a hazának, hogy a tudást, hagyományt, amit kaptam nem adhattam, adhatom tovább a mieinknek, az utánam jövőknek, úgy jártam vele, mint versében a kapufélfa, kinek tűzre dobták társát.

Egyszer hazamegyünk majd (mindannyian), akik menni kényszerültünk! Én már fejben mindent összecsomagoltam, mert vár az árván maradt kapufélfa, a Duna part, meg minden, ami még megmaradt.

 

 

Szólj hozzá!