Pista bácsi ügyes kezű szakember volt. Még a régi világbeli mesterektől tanulta a szakmát. A szögecseket, rövid összeszokás után, egyetlen kalapácsütéssel tudta (a kétfős team) készre domborítani. A legnehezebb időkben (a téeszesítés előtt) nem sokkal Karácsony előtt jött egy új ember, akiről lerítt, hosszabb idő kell majd az összeszokáshoz, mint általában.

Egy alkalommal készítették a helyet a kész háromajtós öltözőszekrényeknek. Az új ember fölfogott egy kis asztalt, egyik oldalát a csípőjéhez szorította és vitte az ajtó felé. Pista bácsiban fölvillant egy kép. Ő az! Tudhattam volna, tett szemrehányást magának, mert az új ember szavai, tájszólása arról árulkodtak, nem a környékről való, de mégis ismerősnek tűntek.

Annus, szólt feleségéhez vacsora közben, emlékszel az asztalunkra? Ne is említsd, mert megint sírva fakadok. A végrehajtó, aki elvitte, nálunk dolgozik. Hozd a papírt, amin az aláírása van. Hogy az Isten verné meg, fakadt ki Annus néni. Nem kell ahhoz az Isten, elintézzük mi azt nélküle is.

Gyertek, szólt hazafelé menet megbízható munkatársainak, fizetek nektek egy kört. Csak nem gyereket vár az Annusod megint, gúnyolódtak? Nem. Elmesélem.

Az öltözőszekrények úgy készültek, hogy leszabták a lemezt, az oldalaknak, ajtóknak, majd meghajlították a oldalait egymáshoz illesztették apró lyukakat ütöttek bele, a lyukakba szögecset dugtak, az egyik egyik oldalon egy erre kialakított kalapáccsal ellentartott, a másik a másik oldalról egy ütéssel a szögecsre vert. A neheze, a belső oldalfalak összeszögecselése volt, mert olyankor egyikük bent állt a szekrényben, a másik kívülről ütötte, és odabent elviselhetetlen volt a zaj. Rövid időnként váltogatták egymást.

A fröccsözős nap után valahogy mindig az új emberen volt a sor, aki be kellett menjen a szekrénybe és a leváltási rend is megváltozott. Ráadásul mintha elfelejtették volna az évek óta begyakorolt mozdulatokat, mert elsőre szinte sose találták el a szögecset. Így ment ez napokig és látni lehetett az új embert nagyon megviselte.

Gyere ki, holnap Karácsony! Húzta vállánál fogva munkáskabátját az új embernek. Most én megyek be. Műszak vége után Pista bácsi azt mondta, gyere te is velünk. Milyet iszol, vöröset vagy fehéret?

Annus, szólt vacsoránál a feleségéhez, tudod, a végrehajtó. Ne említsd többet, csak szomorúságot hozol vele. Annus, a végrehajtónak büntetésből kell nálunk dolgozni, mert nagyon elnéző volt. Úr Isten, akkor milyenek lehettek, akik jól dolgoztak!