A rendszerváltás óta ez a legfontosabb kérdés. A migráció meg az EU belüli szabad mozgás. Ember, árú, szolgáltatás, internet. Kis emlékeztető. Belépésünk után szinte minden egyes tagország távol tartotta magától a keleti munkavállalókat. Aztán páran megnyitották munkaerőpiacaikat. A németek az utolsók voltak, akik úgy hét évvel ezelőtt szintén nyitottak. Addig, úgy a munkavállaló, mint a jövendőbeli munkaadó akár több hónapig is tartó bürokratikus tortúrán esett át. A kiadott engedély arra jogosított föl, hogy kizárólag az engedélyezett cégnél dolgozhatott a munkavállaló, ami nem kis kiszolgáltatottságot jelentett. Amennyiben munkaadóváltás merült föl, kezdődhetett minden előröl.
Aztán jött a „nagy menet”, ami alapjaiban változtatta meg a migráció kérdését. A keleti munkavállalók -és azok országai- érthető módon vegyesen fogadták az előállt helyzetet, hiszen jogaikat addig csak hosszas pereskedéssel tudták érvényesíteni. A családi pótlék több éves huzavona és EU bírósági határozat után rendeződött rövid időre, mert a nyirbálása megkezdődött.
Aztán van ugye a szabad letelepedés joga, ami a keletieket a jövedelmi viszonyok miatt hátrányosan érint. Ugyanez mondható el a földvásárlást illetően is. EU-s pénzekkel agyontámogatott nyugati parasztok könnyen vásárolhatnak földet, mert van miből. Leszámítva a mondást, hogy a magyar föld nem eladó, van egy valóban komoly veszély azt illetően, ha az intenzív állattartás nemkívánatos melléktermékét a hígtrágyát nézzük. Németország egyes részein már ki kellett vonni az élelmiszertermelésből bizonyos területeket, a nitráttúltengés miatt, ami már veszélyezteti a felszín alatti ivóvízkészletet.
Amennyiben mindkét oldal, az én tehetem, meg a velem tehetik meg arányait vesszük, akkor a velem tehetik meg sokkal súlyosabban kerül latba. Éppen ezért helyes a következtetés, hogy az országok erejük arányában egyre többet akarnak a maguk javára eldönteni, esetleg így védekezni.
Félő, hogy „a kormányzati hatalom erősödése” oda vezet majd, hogy a magát erősnek tartó egyik napról a másikra, az évek, évtizedek alatt kialkudott EU-s szerződéseket hatályon kívül helyezi. Ha lehetett a „wir schaffen das” -szal, akkor bármivel lehet a jövőben, ami csupán akarat és erő kérdése.
Nem ilyen EU-t akartam!
