Aki „migránsként” lehúzott évtizednél is többet különböző helyeken, tudja a migráció nem igazán megoldás. Se a migránsnak, se a „befogadóknak”. A migráns arra kell, hogy betöltse azt a munkapiaci űrt, amit helyi nem akar elfoglalni, bér, alacsony presztízs, stb. miatt. Ebből adódik is a válasz, két fokozata van a migránsoknak, az egyik a magasan képzett, ezért (helyi viszonylatban is) jól megfizetett, a másik a kevésbé képzett, ami két dolgot is jelent egyszerre.
Egyrészt életben tartja ideig-óráig a helyi viszonyokhoz képest alacsony munkabérrel a versenyképtelen cégeket, másrészt, ebből fakadóan gátolja a befogadást, az integrálódást, hiszen bizonytalan a jövő. Jól mutatja ezt a (németbe) kimenők és hazatérők nagy száma. Minél nagyobb a jövedelmi és ellátási különbség a fogadó és a migráns hazája között, annál nagyobb az esély arra, hogy a migráns kikerül a versenypiacról és belezuhan az ellátási rendszerbe. Így alakulnak ki azok a „zónák”, ahol a migráns már „otthon” érzi magát, nyelvileg, kulturálisan, ami azt jeleni, olyan segélyezési rendszerben találja magát, hogy az jobb számára, mint a hazaköltözés, és ezzel már meg is teremtette a következő segélyen élő generációt.
Ránk (késői EU csatlakozókra) az a jellemző, hogy kimegyünk, ha összejön, maradunk amíg megéri, vagy lépünk máshova, végül haza. Ez esetleg többször is lejátszható, mert otthon azért ott a „hátország”.
Magyarországra irányuló migráció legnagyobb veszélye nem az, hogy elveszik a magyarok munkáját, hanem az, ami odakint történik, hogy a kulturális, képzettségbeli és egyéb különbségek miatt az amúgy is túlterhelt szociális hálóba csöppennek, ahonnan nincs menekvés. Lásd közmunka. Hozzánk is jönnek magasan képzettek (orvosok), de döntően alacsony képzettségűek jönnek a kiment jól képzettek helyére, ami hatással van a minőségre, a munkakultúrára.
Amiért e sorokat írom az, hogy tapasztalatom szerint a „mieink” odakint jól teljesítenek. E jól teljesítés legnagyobb hátulütője, hogy ezek a jól teljesítők idehaza nem tudják átadni élet- és szakmai tapasztalataikat az oktatásból kikerülőknek.
Meg kellene gondolni egy mentori rendszer bevezetését, hogy az előbb említettek továbbadásra kerülhessenek. Persze az oktatás színvonalának emelése elengedhetetlen.
Végül. A migráció azt is jelenti, kiszakadni az addigi környezetből. Családok bomlanak föl ideiglenesen, véglegesen. Gyerekek nőnek föl apa, anya nélkül. Idős szülők maradnak gondoskodás nélkül, védtelenül. Ideiglenesen kint élő gyerekek megpróbáltatásai a felnőttektől sokkalta nagyobb.
Szeretném hinni, van megoldás.
- - -
(Német statisztikai hivatal adatai magyar munkavállalókról. Fölső vonal kimenők, alsó hazatérők.
2017-ben 207.025 fő magyar dolgozott németben)
