Kis őszinteség sose árt. Kezdjük azzal, mögöttünk a kormány szlogen nem teremtett olyan helyzetet, ami stabilizálta volna a várost, környékét. Folytassuk azzal, az előző vezetés, nem rejtette véka alá véleményét, hogy nem feladata az önkormányzatnak munkahelyeket teremteni. Megtörtént a váltás. A váltással sokminden elkezdődött, de a választók úgy döntöttek, ez nem elég. Jött egy újabb váltás. Visszarendeződés látszik? Aha. A kérdés, jó ez vagy rossz még nem dőlt el. Öregszik a város, a környék, az ország. Elmennek a fiatalok? El. A nem fiatalok is. Nemcsak innen. Három legnagyobb városunk teljes lakossága odakint szaporítja a GDP-t más országoknak és utal haza annyit, hogy kikerüljön a család a svájci alapú hitelcsapdából és vár rá egy újabb csapda, a csok.

A diákhitel sem azzal híresült el, hogy micsoda megtartó ereje van! Valahogy nem nyerő fázisban vagyunk, és nem tudunk belőle kikerülni, ezért hibáztatjuk egymást. Mégiscsak jobb hinni, hogy miattuk és nem miattunk van úgy, ahogy van.

Pedig egyszerű. Belehajszoltuk magunkat egy ördögi körbe, hogy nem a teljesítmény számít, hanem hogy kihez tartozunk, hogy ha mögöttünk a kormány, akkor minden akadályt le lehet győzni. Nem lehetett. Most azt mondjuk, szakértelemmel, régi kapcsolatokkal, majd megoldódik. Nem fog.

Valami nagyon fontos dolog hiányzik, a HIT. Már csak az elvakultabbak, utolsó reménybe kapaszkodók hisznek. A többiek már nem, nem hisznek az ígéreteknek. Elmennek. Rövid teszt. Vegyük számba ismerőseinket. Közülük kik, hányan építettek vadiúj házat az utóbbi években? Közülük hányan hagyták el lakóhelyüket (nem csak itt) és külföldön dolgoznak, abban a reményben, hogy összeszedik kicsit magukat és helyrerázódnak anyagilag?

Nehéz ügy. Az bizony. Ha egy kórházi nővér fekete pólót ölt magára, akkor ráfogjuk, ijesztgeti a betegeket. Ha pedagógusok kiállnak az iskolájuk elé, akkor odavágjuk, csak játsszák az eszüket! Pedig ezek tünetek, olyan, mint a láz, ami mutatja, valami nincs rendben.

A választottak, meg egymásnak esnek ahelyett, hogy a meglévő szűkös mozgástérben, elmenjenek addig, amíg el lehet menni. Ehelyett van a vádaskodás, hogy elüldözitek a fiatalokat, meg királlyá teszitek a nyugdíjasokat.

Kis őszinteség sose árt. Talán, jó lenne egy kimutatás, hogy a mögöttünk a kormány alatt, hány munkahely létesült. Meg a Korona Rádió szlogenje, itthon vagy, hány visszatérőt jelent. Az se ártana, ha a nagyobb cégek közölnék, ők hány munkahelyet teremtettek, azaz hány fővel alkalmaznak több embert. Meg jó lenne, ha fiatal vállalkozók számolnának be sikerekről, mondjuk az utóbbi három évben.

Amíg nincs tiszta képünk a helyzetről, addig nem lesz vége ennek az adok, kapoknak.