Mi lesz, ha a népszavazás nem éri el a célját? Tulajdonképpen semmi, mert a népszavazások eredménye úgyse kötelez eredmény szerinti törvényalkotásra. Akkor meg miért van erre szükség?

Hűségkinyilvánítás a lojális oldalon. Ez rendben is van. DE. De ez előhozhatja, a sorozatos választási veszteségeket elszenvedő és darabokra hulló, baloldali pártokat, abból a ködből ami jótékonyan rájuk ereszkedett.

Remarque könyvének címét kölcsönözve jön majd a - - Keleten a rendszerváltás óta a helyzet változatlan - -  játék. Hol az egyik, hol a másik oldal. Akinek meg egyik sem kell, mehet, Isten hírével. Azaz, mégis lesz egy kis változás. Lesz erős ellenzéke az országot újra kiárulni és migránsokkal teletelepíteni akaró baloldalnak.

Belestünk a csapdába, amit nagy lármával (saját magunknak) ástunk. A Fidesz sorozatosan elkövet egy hibát. Engedi, (hagyja, hallgatólagosan támogatja), hogy elégedetlenkedőit magába olvassza a baloldal. Ellensúlyként „neves” baloldaliakat vonz át magához amonnan.

Európai példák mutatják, meggyökeresedett pártok mellett varázsütésre nőhet ki egy párt, amelyik fölborítja az addigi „megegyezéses” egyensúlyt. Az ilyen pártok ott jobboldali irányultságúak. Amennyiben itthon is rálépnénk erre a fajta „európai” útra, akkor ez a párt kicsit jobbra fog állni a Jobbiktól. Csak egy kicsit.

Bölcsebb lenne, a ködoszlatás és a kicsit jobbra a Jobbiktól párt életre hívása helyett egy moderált (moderált szinonimái: mérsékelt, tartózkodó, türelmes, nyugodt) párt keretei között „megengedni” annak országossá válását.

A józan belátás, - - a jövőben fölöslegessé tenné, a mindent egy lapra föltevő bizonytalan kimenetelű játszmákat, és - - egyfajta kiegyezés lenne azokkal, akik a mostani „rendben” nem találnak maguknak érdekérvényesítő pártot.

Visszatérve Remarque-hoz. Ma (már?) tudjuk, a szemben álló felek súlyos veszteségeket szoktak elszenvedni. Nem kéne! Úgyis olyan kevesen vagyunk már, mi magyarok.