Az ENSZ-nek 193 tagállama van. Ezen kívül van néhány el nem ismert ország pl. Ciprus török része. Kína, India lélekszáma többszöröse az EU-nak. Ezen kívül ott az Afrikai Unió, Amerikai Államok Szervezete, Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége, ahol ugyancsak többen élnek.
A gyarmatosítás „fénykorában” olyan országokat hoztak létre, amelyek egyetlen célja volt a gyarmattartók érdekeinek mindenáron történő kiszolgálása. Ezek az országok a mai napig súlyos konfliktusokkal terhesek.
Az EU nemzettelenítése kísérlet arra, hogy erőszak nélkül a kis országok föladják (politikai, földrajzi) önállóságukat, nyelvüket, hagyományaikat, mert csak akkor zárkózhatnak föl a fejlett nyugathoz. Nézzük hol, hogy sikerült. Sehol nincs rá példa, hogy egy ország önként beolvadt volna egy másikba. Ellenpéldák sokasága bizonyítja, még nem érkeztünk a „fejlődés” azon fokára, ahol önként lemondana egy nép (nemzet) nyelvi csoport önmagáról, hiszen önállósodási törekvések a mai napig megfigyelhetők. Az ilyen törekvéseket sehol nem tűrik, még az EU-ban sem, napjainkban éppen Katalónia.
Ha egy több száz éven keresztül területileg (282 870 km²) egységes országot (királyság) „béketárgyalásokkal” 93 030 km²-re redukálnak, ott abban az országban még élő emlékkép, hogy akár egy faluban se mehet(ett) át az ember az anyjához, feleségéhez, gyerekeihez, ősei sírjához a szomszéd utcába, mert azt egy másik ország elvette, megszállta azon a címen, hogy a benne élő nemzetiségeknek joga az önállóvá válás. Az valahogy elkerülte az országcsinálók figyelmét, hogy egy olyan országot csináltak (déli határaink mentén), amely nemzetiségei soha nem akartak egy országban együtt élni egymással és az első adandó alkalommal borzalmakkal, szenvedésekkel szétváltak.
A nehezen képzelhető el, hogy a Kárpát-medence népei akkor fognak fejlődésnek indulni, ha föladják politikai, gazdasági, területi függetlenségüket. Előbb egymással kell megbékéljenek. Ezt nem lehet megkerülni úgy, hogy EU polgárok leszünk. A belgák egyike az EU alapítóknak és a flamand vallon „együttélés” a mai napig nem jött össze.
Nem csak belőlünk hiányzik a (belátó) bölcsesség, a V4-ek közül, amint úgy látja hangyányi előnye származhat a többiekhez képest, már szalad is az éppen kitárt karok felé.
Végül. Az EU-n belül a gazdaságilag erősebb országok saját nemzeti érdekeikre hivatkozva bármiben korlátozhatják a gyengébbeket. Szabad munkavállalás jogát is lépcsősen vezették be. Ma a nyugaton munkát vállalók keletiek szociális megkülönböztetése van éppen soron.
Egyetlen útja van „egyenlővé” válni a fejlettekkel, mégpedig, ha gazdaságilag magunk is följutunk a szintjükre. Ebben eddig sikeresen megakadályoztak bennünket. Rajtunk múlik meddig hagyjuk. A lassan harminc év alatt csak meg kellett volna találnunk az utat, ami kiemel bennünket ebből a „sose érjük e a nyugat színvonalát hangulatból”.
A legnagyobb tanulság talán az, úgy a politikai, mint a gazdasági elitünk nem képes erre, ami nem is csoda, hiszen egy másfajta értékrendszerben nőtt föl, egy másfajta értékrendszer tartja hatalomban őket. Az azért fölöttébb furcsa, hogy a hazai munkaadók más a fejlett nyugat szintjén vannak.
Hát, a magam részéről még várnék arra, hogy támogatásomat adjam ahhoz, hogy önként lemondjak, magyarságomról csak azért mert akkor „jobban” élhetnék. Annyi be nem váltott ígéret, remény után inkább maradok „nemzeti konzervatív magyarnak”.
Sorry mindenkitől, aki másként gondolja.
http://hafr.blog.hu/2017/12/03/az_orbanizmus_celjai_europaban#comments
