Az eredmény ismeretében egy dolog mindenképpen meg fog változni. A hangnem. A hangerő. A beszédmód. Egy időre elbúcsúzhatunk a találjuk meg a közös hangnemet kifejezéstől. Pedig ha valaha, akkor most szükség lesz, szükség lenne rá.
De így hogy fogjuk védeni, amink (még) van, és hogy fogjuk követelni, ami megillet bennünket? Hogy fogunk kiállni, azokért, akik elmentek szavazni és azokért, akik nem, és kell-e majd magyarázkodni azoknak, akik máskor sem éltek állampolgári jogukkal?
Pedig annyi minden van, amit jóvá, jobbá kéne tennünk! Annyi minden van, amit meg kéne beszélnünk. Ehelyett megint pót-cselekszünk. Ha már belelovagoltok magunkat egy nincs vissza út helyzetbe, nem lett volna bölcsebb szép csöndben maradni és vagy elmenni, vagy otthon maradni, ahogy mindig is tettük. De így hogy fogjuk védeni, amink (még) van, és hogy fogjuk követelni, ami megillet bennünket? Hogy fogunk kiállni, azokért, akik elmentek szavazni és azokért, akik nem, és kell-e majd magyarázkodni azoknak, akik máskor sem éltek állampolgári jogukkal?
És lesz hétfő, kedd, szerda ... És lesz megint, ami ellen harcolhatunk. És lesz megint hibát hibára halmozás.
