digipenna

töprengések

Az értelmetlenség értelme

2017. március 25. 22:25 - digipenna

Már egy ovis is tudja, olyan autópálya nyomvonalat húzni, hogy szükségessé váljon egy völgyhíd, vagy kétszer négy darab alagút, ami fölött nem nőhet fa, mert gyökérzete elérne a betonhéjazatig, a közpénzszórás kategóriájába tartozik. És mégis megépült. Mindkettő. Csak hogy szégyentelenül  lophassanak, vágja rá kapásból az ember. Igen. Lehet. De van ettől egy sokkal nyomósabb ok. Hatalomtechnikai, a mert megtehetem. A mert megtehetem ellen nincs józan érv. A mert megtehetem nem gazdasági, nem gazdaságossági, nem ésszerűségi kategória, hanem a hatalom kimutatásának kategóriája. A megdöbbentő ebben, hogy azok is tevékeny résztvevői ennek, akik egyébként józan ész elleni vétségnek tekintik, de borzalmasan jól jövedelmez. A tervezőnek, a kivitelezőnek, a valamit kijátszónak . . .

 

Ebben az a legfélelmetesebb, van benne egy elem, ami kiitatja a józan észt, a gazdaságosságot, az értelemszerűséget. Ez az elem, a pénz. A rendszerváltozásunk évei erről szólnak, a józan (paraszti) ész kikapcsolásáról. Kezdődött a privatizációval. Nem tudni „derék magyar emberről” aki azt mondta volna a pár forintért kínálkozó lehetőségre, nem kell, mert gusztustalannak, igazságtalannak tartom azokkal szemben, akiktől elveszem. Szinte egyik napról a másikra a korábbi „partnerek” többsége függőségi viszonyba került a privatizátorok kisebbségével.

 

A kegyencek kasztja pillanatok alatt kialakult. Maguk a kegyencek is tisztában kell legyenek, hogy az egykori egyenlő partnerek őket emberileg a hitványak kategóriájába sorolják, de van az a pénz, amiért megéri ebbe a kategóriába tartozni.

 

Amennyiben őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, föl kell tennünk a kérdést, hogy mi, (én) mit tettünk volna. Az igazsághoz tartozik, sokunk csak azért „igaz magyar ember”, mert senki nem ment hozzá egy legalább két generációt jólétbe hozó ajánlattal.

 

Hozzám se! Így persze könnyű (nekem).

 

Ennek fényében minden értelmet nyer: a privatizáció, a völgyhíd, az M6-os, a lerobbanó metró, a stadionok, az értelmetlenségek sokasága, hiszen ki az (a bolond) aki telitalálatos lottószelvény nyereményéről lemond.

 

Lassan jön a választás, mint tavasszal a zöldár, és hát újra kellene ezt az egészet gondolni, hogy van ugye a két generáció garantált jóléte, hol a bal oldalé, most éppen a másik oldalé. Van ugye a mondás, egyik generáció megszerzi, a második él belőle, a harmadik ebek harmincadjára veri.

 

Mi magyarok, meg kell maradjuk, ha fene fenét esz, akkor is. Volt itt tatár, oszmán, habsburg, német, orosz, és van most az EU. Mi túléltük mind.

 

Ezt is túléljük.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://digipenna.blog.hu/api/trackback/id/tr7412370533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2017.03.26. 13:29:57

"Ezt is túléljük."
- Jó lenne tudni, hogy mibe vessük a hitünket. A túlélésbe, a felemelkedésbe, vagy a feltámadásba?

A túlélés elég jól megy, de mindig csak akkor kapunk észbe, és csak annyira, hogy a véget elkerüljük. Vergődünk, mint a nyomorék, akinek nem jó, de se gyógyulni, se továbblépni nem akar/mer.

A felemelkedéshez szükség lenne kitartásra, hitre. El kellene hinni valaki(k)ről, hogy bárminek is látszik, öszességében jó irányba haladunk. A részletekről persze késhegyre menő viták folytathatóak, és épp ez a lényeg, már régen nincs hitünk. Valaha voltunk keresztények, azután erőszakkal katolicizáltak, és azt hazudták, hogy addig pogányok voltunk (Itt most eltekintenék az ezt alátámasztó érvelések könyvnyi sorolásától), majd jött a kommunizmus szintén erőszakkal bevezetett vallása, majd annak végén a pénz istenítése. Nem a jólété, a vagyonosságé, a tehetősségé, hanem a pénz uralmáé. A pénz pedig matek útján keletkezik, melynek lényege a forgás. Ha elköltötted, akkor nincs, újat kell keresni. Tehát nem az a lényeg, hogy legyen mosógéped, autód, akármid, hanem, hogy vegyél egyet. Ha van, dobd ki, és vegyél másikat. Nem az a lényeg, hogy legyen autópályád A-ból B-be, hanem hogy építsél egyet, mert az elkészültéig forog a pénz. Ha elkészült, és idővel már nem generál újabb pénzforgást, akkor építs máshonnan máshová egy másikat. Nem számít, ha evvel semmi hasznosat nem csináltál, csak forogjon a bankszámlákon a karakterek tömege. Majd errodálja az infláció, cak legyen GDP. Majd ha újra vallásváltás lesz, és más lesz az isten, akkor jó lesz a múlt évi heverő, a használt fűnyíró, vagy akármi, ami eredendően nem attól érték, mert új, hanem attól, hogy van és jó, működik. Nem csoda, hogy ennyi erőszakos térítés után, már nincs hitünk.

A feltámadáshoz pedig előbb meg kell halni. Ettől persze néhány elvont gondolkodón kívül mindenki fél, de talán nincs is más módja a hitetlenség cáfolásának. Bő kétezer éve is ez volt a recept, talán nekünk is sikerülne. Persze ehhez is hit kellene, az meg ugye nemigen van, tehát túlélünk egy kicsit, hogy legyen lehetőségünk tovább marni egymást, míg újra és újra el nem érjük a legvégső határt, hogy akkor újra kissé megrázzuk magunkat, majd folytassuk az önpusztítást.
süti beállítások módosítása