Már egy ovis is tudja, olyan autópálya nyomvonalat húzni, hogy szükségessé váljon egy völgyhíd, vagy kétszer négy darab alagút, ami fölött nem nőhet fa, mert gyökérzete elérne a betonhéjazatig, a közpénzszórás kategóriájába tartozik. És mégis megépült. Mindkettő. Csak hogy szégyentelenül lophassanak, vágja rá kapásból az ember. Igen. Lehet. De van ettől egy sokkal nyomósabb ok. Hatalomtechnikai, a mert megtehetem. A mert megtehetem ellen nincs józan érv. A mert megtehetem nem gazdasági, nem gazdaságossági, nem ésszerűségi kategória, hanem a hatalom kimutatásának kategóriája. A megdöbbentő ebben, hogy azok is tevékeny résztvevői ennek, akik egyébként józan ész elleni vétségnek tekintik, de borzalmasan jól jövedelmez. A tervezőnek, a kivitelezőnek, a valamit kijátszónak . . .
Ebben az a legfélelmetesebb, van benne egy elem, ami kiitatja a józan észt, a gazdaságosságot, az értelemszerűséget. Ez az elem, a pénz. A rendszerváltozásunk évei erről szólnak, a józan (paraszti) ész kikapcsolásáról. Kezdődött a privatizációval. Nem tudni „derék magyar emberről” aki azt mondta volna a pár forintért kínálkozó lehetőségre, nem kell, mert gusztustalannak, igazságtalannak tartom azokkal szemben, akiktől elveszem. Szinte egyik napról a másikra a korábbi „partnerek” többsége függőségi viszonyba került a privatizátorok kisebbségével.
A kegyencek kasztja pillanatok alatt kialakult. Maguk a kegyencek is tisztában kell legyenek, hogy az egykori egyenlő partnerek őket emberileg a hitványak kategóriájába sorolják, de van az a pénz, amiért megéri ebbe a kategóriába tartozni.
Amennyiben őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, föl kell tennünk a kérdést, hogy mi, (én) mit tettünk volna. Az igazsághoz tartozik, sokunk csak azért „igaz magyar ember”, mert senki nem ment hozzá egy legalább két generációt jólétbe hozó ajánlattal.
Hozzám se! Így persze könnyű (nekem).
Ennek fényében minden értelmet nyer: a privatizáció, a völgyhíd, az M6-os, a lerobbanó metró, a stadionok, az értelmetlenségek sokasága, hiszen ki az (a bolond) aki telitalálatos lottószelvény nyereményéről lemond.
Lassan jön a választás, mint tavasszal a zöldár, és hát újra kellene ezt az egészet gondolni, hogy van ugye a két generáció garantált jóléte, hol a bal oldalé, most éppen a másik oldalé. Van ugye a mondás, egyik generáció megszerzi, a második él belőle, a harmadik ebek harmincadjára veri.
Mi magyarok, meg kell maradjuk, ha fene fenét esz, akkor is. Volt itt tatár, oszmán, habsburg, német, orosz, és van most az EU. Mi túléltük mind.
Ezt is túléljük.