Legyen - ne legyen között hullámzik az internetes nép véleménye. Van mindkét oldalnak jócskán igaza. Mielőtt egy dologban állást foglalnék, leülök kedvenc mélázó helyemre és megyek gondolatban kicsit előre, meg vissza, addig, amíg kapaszkodót nem találok. Ebben az esetben Mátyás király fekete seregéig jutottam. Zsoldos sereg, a kor legmodernebb fegyvereivel. Igen, volt rá pénz. Mátyás királlyal nemcsak az igazság halt meg, hanem a fekete sereg is úgy szétszéledt, hogy azóta sem nyertünk háborút.

A háborúk, forradalmak, szabadságharcok után mindig a győztesek írják a legyőzötteknek a kottát. 1848, első, második világégés. Déli szomszédország fegyveres konfliktusokkal súlyosbított szétesése. Északkeleti szomszéd véres hétköznapjai. Ez a kettő itt van a közvetlen szomszédságunkban.

Országok, országcsoportok konfliktusait a történelem folyamán a mai napig erőszakkal oldották meg, vagy próbálták megoldani. Vannak események, melyekről már gyerekekként az iskolában úgy tanulunk, micsoda dicső (harci) tettek voltak. Kis felsorolás, sorrend nélkül. Hannibál, Nagy Sándor, Napóleon, Cromwell, Jeanne d’Arc, a rómaiak hódításai, keresztes hadjáratok, meg a gyarmatosítások. Amikor ezekről az iskolában tanultunk, valahogy nem jött át, hogy ezek bizony borzalmas háborúk, borzalmas fájdalmakkal jártak, népeket, népcsoportokat irtottak ki.

Hazánk története kapcsán meg arról hallottunk, a tatárdúlás meg, a török uralom után az elnéptelenedett vidékekre betelepítettek szomszéd, vagy távolabbi országokból embereket. Arról kevés szó esik, miért néptelenedtek el vidékek. Hát, mert a hazára törő ellenség, miután kifosztotta az országot, hogy ne tudjon a haza újra megerősödni, hát legyilkolászta népet.

Ezekről a gyilkolászásokról azonban csak a magyarok „kalandozásai” kapcsán hallunk, hogy olyan borzalmak kísérték Európában a kalandozó magyarokat, hogy imába foglalták: „A magyarok nyilaitól, ments meg Uram minket!” Dobó esküje az Egri csillagokból valahogy nem szerepel az európai ifjúság kötelező olvasmányai között.

E bevezető után adjunk választ a kérdésre. Kell-e a Hazát védeni? Ha kell, kinek, hogyan? Az értelmetlen, megalázó feladatoktól tobzódó sorkötelesség megszüntetését szinte egy emberként megszavaztuk. Azt hittük, nem lesz szükség már fegyverre, mert a népek eléggé felvilágosultak. Nem akartunk emlékezni az angolok Falkland-szigeteki kalandjára, hogy megpakolták a hajókat katonákkal, fegyverekkel és elhajóztak több ezer kilométert majd szétlőtték a szimbolikus szigetmegszállókat, mert az az övék, mert ők korábban szállták meg.

Az arab tavasz elindított egy folyamatot. Nekünk szerencsére már több, mint fél évszázada nincs harci cselekményekben részünk, ezért nem igazán tudjuk átélni, miért indulnak el milliók hazájukból. Megdöbbenve vettük tudomásul, olyan új helyzet van, amit nem tudtunk „szép szóval” kezelni. Erre válaszul született egy döntés, amit végre kellett hajtani.

Egy döntést, amit nagyon rövid idő alatt kell végrehajtani, nem lehet a szokott módon kezelni, hogy kiírunk egy (EU konform) pályázatot, amit a legkedvezőbb ajánlattevő nyer el. Ez inkább valahogy úgy történhetett, hogy megszületett a döntés, a főparancsnok meg kiadta a parancsot: „Végrehajtani!” Értettem, volt a válasz, és elkészült a kerítés.

Az ugye nem vita, hogy vannak helyzetek, amikor nem kérdezünk, hanem végrehajunk. Ha az arab tavasz nem hoz gyümölcsöt, könnyen előállhat a helyzet, hogy ismét jön a parancs, végrehajtani.

Vannak országok, ahol erre már iskolás korban fölkészítik a gyerekeket. A franciáknál már kisiskolásoknak tartanak katonai alapkiképzést http://www.shortnews.de/id/1175164/frankreich-armee-reservisten-lassen-kinder-an-grundschule-mit-sturmgewehren-ueben és veszély esetén ez lép életbe http://de.reuters.com/article/frankreich-anschlag-armee-idDEKBN0KM13N20150113 Ebben a cikkeben fölhívnám a figyelmet egy szóra, ami a magyar fül ritkán hall: „Heimatschutz” (nem fordítanám le, jobb ha mindenki megnézi az online-szótárban)

Végül, a szigorúan önkéntes katonai alapkiképzés nem ördögtől való gondolat, ami nem azonos az önkéntes katonai szolgálattal. Fiataloknak lányok, fiúk úgy 16-17 évtől (középiskola utolsó osztályaitól) meg kellene adni a lehetőséget, hogy akár a nyári szünet egy hónapját föláldozhassák erre célra és ezt megfelelően jutalmazni kellene. Az első legfontosabb jutalom, az értelmes, célirányos munka. Nem győzöm hangsúlyozni, az értelmes szót, ami ki kellene egészüljön egy okmánnyal, a lépcsőzetesen megállapított feladatok elvégzésének fokát igazolandó. Három nyári szünet alatt -vagy egyben a teljes idő- meglenne az alapvető katonai ismeretek elsajátítása, amit jutalmazni lehetne ünnepélyes keretek között, valamilyen civilben is hordható ruhadarab formájában, sorszámozott vagány póló, sapi. Persze megfelelő anyagi juttatás is járna, ami lehetne mondjuk kétszer mindenkori minimálbér havonta.

A továbbtanulók tandíjméséklést kaphatnának, vagy egyéb ösztönzőket, például szavazati jogot. Az önkéntes alapkiképzés elsajátítása után, egy újonnan alakítandó önkéntes-tartalékos állományba kérhetné fölvételét, és nem lehetne fegyveres harci feladattal megbízni. Aki erre is hajlandó lenne, kérhetné fölvételét a rendes tartalékosi állományba.

Úgy őszintén, az azért nem állapot, hogy az országban nincs katona.