A brexit sok egyéb mellett megvilágította azt is, hogy hiányzik a kiszámíthatóság, a stabilitás, és legfőképpen a kisebbségben lévő vélemények megértésének hajlama az Unióból. Volt időszak, amikor közszájon forgott, a tagországok, az EU központját politikus-elfekvőnek használták és kiérdemesült politikusaikat ide küldték. Mostanra érett be ez a bölcs előrelátás.
Európa térképén új törésvonalak jelentek meg: a britek, az alapítók, a volt keleti blokk országai. A nagy ellenfél kiválása után a németek már csak a franciákat kell legyőzzék, a kicsikről, a gyengébbekről már eddig sem vettek tudomást. Valami olyan készül, hogy a kisebb országoknak azok közül is a volt keleti blokkbelieknek másodrangú szerep jut, ha egyáltalán. A német gazdaság erőfölénye miatt eddig is olyan önkiszolgáló helyként tekintett ránk, ha szükség volt vitték/hívták kiképzett szakembereinket, vagy gyártáselhelyezéssel egyenlítették ki a megnövekedett keresletből adódó igényeik kielégítését.
Mi meg néz(t)ünk mint a sült hal. Vegyük sorba: Lengyelek, csehek, szlovákok, románok, bolgárok, horvátok, szlovének, meg mi. Jóindulatunk jeleként bevehetnénk a csapata az eddig kizártakat, a szerbeket. Közösen ott lennénk a százmilliónál, lélekszámban. Egyedül egyikünk se képes érdekeit érvényesíteni, ezt világosan mutatta a migráció kezelése. Vagy összefogunk, vagy körbeépítjük magunkat kerítésekkel, s így egymást is elszigeteljük.
Bármennyire is iszonyodnak trianoni barátaink, nincs más út, mint közösen egy kibővített Kárpári régiót összehozni. Legyen a neve mondjuk, Kárpátok Szövetség. Bár a tagországok nehezen mennének ebbe bele, de ez egy olyan név, amire ott nyugaton fölkapnák a fejüket. Ettől ütősebb csak a Hun Unió, esetleg Attila vagy Árpád Unió lehetne. A Visegrádi Négyek elnevezésen is inkább röhögőgörcsöt kaptak, minthogy bármilyen történelmi eseményre gondoltak volna, és végigfutott volna a hátukon a hideg.
A magam részéről hajlandó lennék megtanulni az új szövetség minden tagállamának nemzeti hősként tisztel költőjének egy-egy vesét, pl. a LUCEAFARUL-t. -Lengyel magyar két jó barát, együtt emel kardot, kupát- tudtam eddig is.
Ez nem azt jelentené, hogy hátat fordítunk az Uniónak, hanem, hogy érdekeink érvényesítését így jobban tudnánk menedzselni. Brüsszel már rég megérett egy reformra. Így ki tudnánk közös erővel ezt erőszakolni. Ja, az osztrákok. Jobb ha távol tartjuk magunkat tőlük. A történelem folyamán a fölsorolt országok nem igazán mondhatják el, hogy annyi mindent köszönhetnek a habsburg politikának, mentalitásnak. Ebbe a mini EU-ba nem illenek.
Fizikából ismert a hatás, ellenhatás. Ha nem mutatunk föl erőt, esélytelenek vagyunk. Szép lassan ez az erő átmenne gazdasági teljesítménybe is. Én bizakodó vagyok. A brüsszeli EU hibából tanulva egy élhető, szerethető hazát (ki-ki magának) és egy erős közösséget hozhatnánk össze. Nem olyan komplikált ez, ész és akarat kell hozzá.