Új kihívás előtt áll a világ. Új kihívás előtt állunk mi is. Jobban mondva, egyelőre csak ülünk a kapunk előtt a kispadon és nézzük mivé lesz a világ és mi lesz benne a szerepünk. A műszaki fejlődés olyan fokára értünk, ahol a mai módon nincs, nem lehet növekedés.

A gazdaságilag fejlett országokban a munkaerő - -szellemi, fizikai- - munkahelyre bejárása a mobilizáció miatt óriási idővesztességgel jár. Az időveszteség munkaadó- és munkavállalóként munkanaponként egy és három óra közé tehető (megélt tapasztalat). A kötött pályás (vasút, villamos, metró) tömegközlekedés csak részben csökkenti az időveszteséget, hiszen a vasút megkönnyíti a nagyobb távolságról való bejárást.

Ezek a gazdaságilag erős övezetek olyan probléma előtt állnak, ami versenyképességüket hosszabb távon veszélyezteti. Ez pedig a lakhatás. Az itt lévő felsőoktatási intézmények hallgatóinak a "megfizethető" lakásokat a bérbeadók szívesen adják ki, mert belátható ideig marad mint bérlő, így a bérbeadó kockázata csekély. Az alacsonyabb keresetű munkavállalók (szolgáltató iparosok, alacsonyabb iskolai végzettségűek) lassan kiszorulnak, mert újabban alig akadnak megfizethető lakásokra.

A rövid idő alatti tömeges megjelenése miatt két olyan irányba indulhat a migránsok megítélése, ami nem sok jóval kecsegtet. Az egyik, ami már látható, hogy megkezdődött egy lakásépítési hullám, célzottan a migránsokra. Amennyiben ez nem terjed majd ki az alacsonyabb jövedelműekre, akkor programozott a konfliktus a helyiekkel. A másik, hogy olyan helyeket jelölnek ki nekik, melyek számukra nem elfogadhatók; a nagy centrumoktól távolabbi vidéki kisvárosok, falvak. A migránsok számának csökkenésével számolni, ha marad napjaink gyakorlata, nem lehet. Az újabbnál újabb konfliktusgócok akár még föl is erősíthetik ezt a folyamatot.
- - -
Mit tehetünk, mit tegyünk mi (magyarok) ebben a helyzetben? Nem tévedünk, ha azt mondjuk, a Joschka Fischer által megálmodott és az unió mostani vezetői által elindított európai unió irányába vezető folyamatot nem kíséri itthon osztatlan lelkesedés. Azaz, amennyiben a nemzetállam(ok) megszüntetése a cél, akkor a magyarokban kemény ellenfélre akad mindenki, aki ezt ránk akarja erőltetni. Éppen ezért meggondoltabban kellene ehhez hozzáállni, mert ha ebben nem lesz egyetértés köztünk, könnyű dolga lesz a brüsszeli bürokratáknak, ami ráadásul végletesen kettéoszthatja a társadalmat.

Az Európai Unió "rendszerváltása" elkerülhetetlen, de sem a Joschka fischeri út, sem a széthullás nem alternatíva. Ahelyett, hogy makacs ellenzői álláspontra helyezkedünk mindennel szemben, irányítóvá kellene válnunk. Egy száz éve darabjaira szaggatott országnak behozhatatlan tapasztalati előnye van abban, hogy a "részeket" az erősebbek miként teszik magukévá.
- - -
Végül. Ebben a helyzetben csak egyetlen út vezet a sikerhez, a megmaradáshoz, mégpedig az oktatás olyan szintű megreformálása az anyaméhtől a nyugdíjig, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy ne puszta szemlélői, ellenzői legyünk a folyamtoknak, hanem aktív résztvevői. A tudás az egyetlen, amivel megvédhetjük magunkat a ránk leselkedő veszélyektől és élni tudjunk a belőle fakadó előnyökkel. Bezárkózás helyett, oktatás, mert olyan (ipari, társadalmi) forradalom előtt állunk, amiből a mai átlagos képzettségi szintünkkel kimaradunk.