digipenna

töprengések

Trianon, ahogy még nem láttuk

2016. június 03. 21:16 - digipenna

Mi közöm hozzá?

 

Megjelent egy könyv. Megesik napjában ezerszer. Ez a könyv nem magyarul jelent meg. Szerző, nagynéni életét (tettét) kíméletlen őszinteséggel mutatja be. Ebben se lenne semmi különös, hiszen akad nagynéni sok családban, kire nem szívesen emlékszünk és azt kívánjuk, bárcsak ne a mi családunkban lenne, lett volna. Ahogy családot, úgy nagynénit se választhatunk. Van. Kinek ilyen, kinek olyan.

 

Mióta olvasom a könyvet, nem enged egy gondolat. Van egy esemény, ami arra készteti könyv íróját, legyen brutálisan őszinte, nagynénihez, családhoz, önmagához, mert csak így kaphat választ a kérdésre, hogy mi közöm hozzá.

 

 

A kérdést, hogy mi közöm hozzá, valahogy a trianoni békeszerződés nagy-asztalát körülülők leszármazottai (fiai, lányai, unokái, dédunokái) a mai napig nem akarják, nem merik föltenni.

 

Szerző példát mutatott a világnak, mert kimondta, igenis, van közöm hozzá, és tudnom kell az igazságot (töténelmi tényt). És nektek is van közötök hozzá, hiszen apáitok, nagy- és dédapáitok tették ezt velünk, és ti: francia, angol, amerikai, olasz, román, cseh, szlovák, osztrák, orosz és a volt jugoszláv utódállamok polgárai miért nem válaszoljátok meg a kérdést, mi közöm hozzá.

 

Ti miért nem teszitek föl legalább magatoknak a kérdést, hogy mi közöm Trianonhoz? Adósok vagytok a válasszal! Legfőképpen eggyel. Mit nyert Európa Magyarország szétdarabolásával? Nagyon elgondolkodtató, hogy az aktus óta egyetlen utódállam se tudott kiemelkedni a többi közül. Nem véletlen, hiszen ha egy egészet földarabolunk, akkor csak darabok vannak, és ezek a darabok akkor lesznek ismét erősek, ha újra eggyé válnak. Amit Isten egybeköt, azt ember szét nem választhat, még fegyverrel sem.

 

Végül egy gondolat Kriza János gyűjteményéből (Vadrózsák) „meg kéne végül békélni már”, de így hogy, ha nincs igény a békülésre.

 

Ja, igen. A könyvben ilyen gyöngyszemek vannak, - - Bäume voller Sommer - - (nyárral teli fák, ami nem pusztán három egymást követő szó, hanem életérzés). Ha megjelenik magyarul, Kínzó Kérdések alcím lenne a legtalálóbb.

 

Köszönet szerzőnek, és csak gratulálni lehet bátorságáért!

 

 

http://www.kiwi-verlag.de/ifiles/cover/large/9783462048315.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

21 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://digipenna.blog.hu/api/trackback/id/tr678774084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

digipenna · http://digipenna.blog.hu/ 2016.06.05. 09:35:47

Trianon esősorban annak a föl nem ismert „játéknak” az eredménye, ami leglátványosabban az afrikai kontinensen ment végbe. Nagyhatalmak érdekszférákra osztották föl a világot maguk között, máig hatóan. (Migránsválság)

www.hist-chron.com/afrika/kol/N3-2004_Bismarck-1884-d/011-karte-Afrika-Africa-1885-1914.gif

Ahol ez nem volt járható út, mit Magyarország esetében, ott ugyanezek a nagyhatalmak, valami éppen aktuális ürüggyel (nemzetiségek önrendelkezése) mégiscsak véghezvitték akaratukat, így egy erős országból csináltak több kisebb gazdaságilag, társadalmilag erőtlent, melyek ráadásul egymás foglyai azóta is. Amit akkor közös erővel szétvertek, ma ugyanők közös erővel akarják újra összehozni, hiszen az akkori Magyarország kezdetlegesen, de magában hordozta a mai Európai Uniót.

Az azóta uralkodó magyar elitek a mai napig ránk mért átokként tekintenek Trianonra és sem megmaradt, sem az elszakított országrészekkel, sem a bennünket körülvevő országokkal nem találják meg a hangot. A kezdeményezés, mint a Visegrádi négyek kirekesztő, hiszen a többi térségbeli ország nem tagja ennek a csoportosulásnak, így nem csoda, hogy eredményeit tekintve messze elmarad a lehetőségeitől.
Válasz erre 

kvadrillio 2016.06.05. 11:05:14

NEKEM MOST EZ AZ ÉRDEKES TÉMA...
888.HU........
A lista: a Soros-hálózat hazai kitartottjai
888.hu

2016. május 25. 17:18
Létezik Magyarországon egy nagyon hangos, emberi jogi, aktivista, és civil-hálózat, melynek médiareprezentációja és eszmei befolyása sokkal jelentősebb a társadalmi támogatottságánál. Ismerd meg te is a Soros-hálózat magyar tagjait, akiket Soros György, nemzetközi oligarcha tart el.

Egy kifejezetten hangos, sok esetben agresszív kisebbség véleményterrorja áll szemben a magyarok többségével. Ők a hazai Soros-világ, akik a hírhedt tőzsdespekuláns eltartottjai és bérrabszolgái: az ideológia - univerzális emberi jogok - mellett ez a kör bizony nem csak lelki táplálékot, hanem sok tíz-, összességében százmilliókat is kap évente.

De mégis, hogyan lehetséges, hogy a valós méretüknél sokkal nagyobb befolyása van a médiában ezeknek a szervezeteknek?

Erre egyrészt az a válasz, hogy mindenki ismer mindenkit, a hálózat tagjai között könnyedén áramlik az információ. Másrészt médiatámogatottsága könnyedén van az ügyeiknek, hiszen "divatos" témákat visznek: korrupcióellenesség, átláthatóság, melegjogok, abortuszhoz való jog, ártalomcsökkentés, migránshelyzet.

Harmadrészt pedig ahogy a lenti listából is látványos, Soros szervezetei széles spektrumon működnek a közpolitikai elemzésektől a médiakutatáson át a melegjogokig, plusz ügyes médiaalapításokban is részes ez a kör. Ráadásul azt is meg kell említeni, hogy Soros pártpolitikát is finanszíroz az Együtt háttéralapítványán keresztül.

Soros ugyan 2007-ben felszámolta a hazai Soros Alapítványt, melynek meghatározó szerepe volt a rendszerváltás-kori rendszerellenzék támogatásában, de nem hagyott fel magyarországi szponzori tevékenységével, és a Nyílt Társadalom Intézeten keresztül busásan szponzorálja helyi klienseit.

Lássuk azokat a szervezeteket és szereplőket, akiket Soros György tart el!
Zászlóshajók a civil szervezeti világban

1. Eötvös Károly Intézet.........STB...

MERT SOROSBÉRENC A FIDESZ IS, HISZ BIBÓ KOLLEGISTAKÉNT IS SOROS ÖSZTÖNDÍJJAL ÜLTETTÉK ŐKET A MAGYAR NÉP NYAKÁBAHHH...:o)))))))))
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.05. 12:19:04

Ide másolom egy másik blogon elkövetett kommentemet:
Nem ártana a puszta adatokat tisztességesen figyelembe venni. Az csak az egyik adat, hogy a 280 ezer négyzetkilométernyi területből 93 ezer maradt, tehát a terület kétharmadát elcsatolták. Azonban az is adat, hogy az elcsatolt területen 3 millió magyar és 10 millió nem magyar élt, olyan, összesen tíz millió német, román, szlovák, horvát és szerb, ruszin, ukrán, stb., akik nem akartak tovább Magyarországon élni. Az 1913-as népszámláláson (amelyet természetesen a magyar hatóságok bonyolítottak le), a teljes terület lakosságának 46%-a volt magyar, Horvátország nélkül 54%-a.
Miért nem akartak a nemzetiségiek Magyarországon élni tovább? Erre is néhány adat. Ennek az 54%-nyi lakosságnak egyetlen egy őket anyanyelven tanító egyetemet sem tartottak fenn, nemzetiségi tannyelvű állami fenntartású gimnázium sem létezett. A Horvátország által delegált néhány képviselőn kívül alig volt nemzetiségi parlamenti képviselő (magam egyedül Miletics Szvetozár nevére emlékszem, akit többször is megválasztottak valamelyik szerb többségű választókörzetben), köszönhetően a cenzusos választójognak és a nyílt szavazásnak. Egyébként az a tény, hogy az értelmiségi (iskolázottsági) és az anyagi (vagyoni, ill. jövedelmi) cenzus ennyire ki tudta szorítani a nemzetiségi szavazókat a választójogból, önmagában is mutatja a diszkriminációt, ez állította szembe a nemzetiségieket az őket elnyomó magyar állammal.
Csak egy példa: az ún. Lex Apponyi az 1890-es években magas szintű magyar nyelvtudást követelt meg minden tanítótól, tehát mondjuk a Bártfa környéki falvakban élő szlovák anyanyelvű tanítóknak, akik vszínűleg életükben nem találkoztak még magyarul beszélő emberrel, folyékonyan kellett volna tudni magyarul beszélni. (tanítói diplomát különben 4, ill. 6 év elemi, 2 év polgári és 2 év tanítóképzői iskola után lehetett szerezni, ezekben az iskolatípusokban idegen nyelvet egyáltalán nem tanítottak.)
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, az 1922-es magyar diplomácia ügyességének jellemzésére, hogy a Lex Apponyi szerzőjét, aki nyilván nagy népszerűséget szerzett magának a magyar nemzetiségek és azok anyaországi lakosságának, továbbá azok nagyhatalmi szövetségeseinek körében, nos tehát ezt az Apponyi Albertet bízták meg a magyar békedelegáció vezetésével...
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.05. 12:33:24

Aki olvasta Diószegi István (egyébként egykori professzorom) könyvét: A nemzeti átrendeződés Európában, az tudja, hogy a határok megváltozásának másfél évszázados eseménysora annak a történelmi folyamatnak volt a következménye, amely a feudális, dinasztikus alapon elrendeződő Európában a nemzetállamok létrejötte felé vezetett. Ennek a magyar nemzet a 19 szd. első felében a kezdeményezői és az élharcosai közé tartozott (Széchenyi óvása ellenére...), a 20. század első felében a legnagyobb vesztesévé vált. A fent említett okok miatt.
Az adott népmozgalmi feltételek között két dolgot lehetett volna tenni. (Ezeket nem mint kívánatosakat, hanem mint lehetségeseket említem!)
1. Demokratikus jogkiterjesztéssel és gazdasági prosperitással meggyőzni nemzetiségeket, hogy a magyar államban jobb élniük, mint az anyaországukban. Erre a románok és szerbek esetében lett volna némi esély, a szlovákokéban kevesebb.
2. Az iparosítás és ezzel együtt a városiasodás felgyorsításával megnövelni az asszimiláció sebességét, ez pl. 1945 után Romániának igen jól sikerült, speciel az ott élő magyarság kárára.
Mint tudjuk egyikkel sem próbálkoztak. A másodikkal azért nem, mert az uralkodó eliten belül az agráriusok domináltak, akik nem az iparba, hanem a döglődő nagy- és középbirtokba csatornázták az állami gazdaságélénkítő forrásokat.
Csak egy apróság: Na vajon ki volt az agráriusok vezére?
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.05. 12:33:56

Talált, süllyedt: Apponyi Albert.
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.05. 12:34:35

Van olyan magyar politikus, aki személy szerint felelőssé tehető Trianonért?
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.05. 12:35:48

Ez is talált.
De van egy másik ilyen magyar politikus is. Tisza István.
Hogy miért ő, annak kifejtésével még várok egy picit, hátha elmondja más.
Válasz erre 

digipenna · http://digipenna.blog.hu/ 2016.06.05. 13:54:04

@ősbölény:

"MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1875.

4.§. A tanítás az országban lakó nemzetiségek, különösen pedig azon vidék nyelvének figyelembe vételével történik, a hol a tanintézet elhelyezve van, mire nézve Pozsonyban a magyar, német és szláv, N.- Váradon a magyar és román nyelvek használandók."

„MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1875. 371
4. Egyéb (hazai) nyelvek. Egyéb hazai nyelvekből a szakképzettségnek oly mértéke kívántatik, a mennyi annak szükség idején tannyelvül használata igényel, nevezetesen : az illető nyelv biztos és szabados kezelése, továbbá alak- és mondattanának alapos ismerete.”

„ezen tantárgyaknak .... tannyelvű középtanodákon való tanítására a nmlt. vallás- és közoktatásügyi
minister által reánk ruházott hatalomnál fogva ezennel képesítettnek nyilatkoztatjuk.”
Válasz erre 

gmiska 2016.06.06. 18:39:59

@ősbölény: A kiegyezés után összesen 2 egyeteme volt az országnak, az egyik Magyarországon, Budapesten, a másik Erdélyben, Kolozsvárt. Csak 1912-re kuporgatott ossze az ország annyit, hogy Pozsonyban és Debrecenben is alapíthattak egyet-egyet. A pozsonyi költpzött Pécsre, a kolozsvári Szegedre. Nemzetiségi képviselők pedig voltak a magyar parlamentben, pl. a román Maniu, vagy a szlovák Hodza, és mások, az kutyafüle. De az országgyűlés egykori pozsonyi székhelyén lévő tábla szerint az ő l'udovit Sturjuk is országgyűlési küldött volt. Ja, akkor Uhorsko volt az ország neve, Trianon után lett Madarsko, igaz, az uhorok már valszeg az 1844-es, a szlovákok által állandóan felemlegetett nyelvrendelet után lettek madarok. Az 1907-es Apponyi törvényig 40 év alatt történhettek olyan dolgok, amelyek miatt csak 1907-1908 körül kezdődtek a komolyabb balhék, addig többnyire sajtópörök emelkedtek ki a nagy egészből. A heveny pánszláv agitáció pedig nem lett kikutatva a megszálló szovjet elvtársak fegyvereinek árnyékában, előtte pedig Edvard Benes cseh politikus tevékeny kisantantos kavarásaival ugatta le azt.
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.06. 21:43:01

@digipenna:
Mindezek előtt még volt az 1868-as nemzetiségi törvény is (Eötvös József alkotása), mely liberalizmusával egyedülálló volt a korban, csak Eötvös 1872 körül meghalt, Deák is kb. ugyanekkor, s velük a liberalizmus is. Sem a nemzetiségi törvényt, sem az 1875-ös rendeletet nem hajtották végre. (1968-ban ebből a témából írtam szemináriumi dolgozatot Szabad Györgynek, abból további adalékokat idézhetnék, a lényeg az, hogy az anyanyelvi oktatás megvonásával akarták elmagyarosítani a nemzetiségeket.) Mint az eredmény mutatja, ez ostobaság és kontraproduktív volt.
Válasz erre 

digipenna · http://digipenna.blog.hu/ 2016.06.06. 21:57:22

@ősbölény: Jóvátehetetlen hibák. Az erősödő németesedő/osztrákosodó hivatalos nyelvhasználatra a lehető legrosszabb reakció volt. Az elosztrákosodást, az elmagyarosítással akarták ellensúlyozni, ahelyett, hogy az elosztrákosodás ellen léptek volna föl.
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.06. 22:20:03

@gmiska:
Az 1868-as nemzetiségi törvény teljes nyelvi oktatási szabadságot ígért a nemzetiségeknek, abba beletartozott volna a nemzetiségi nyelvű teljes körű oktatási rendszer kiépítése is. Lehetett volna nemzetiségi nyelvű felsőoktatás a budapesti és a kolozsvári egyetemen is, de nem volt. Nemzetiségi nyelvű gimnáziumot pedig csak az egyházak tartottak fenn, az állam nem. Szigorúan oktatási szempontból az utódállamok mindegyike nagyvonalúbban bánt a magyar kisebbséggel, mint a dualista Magyarország az ő kisebbségeivel.
Voltak persze nemzetiségi képviselők a magyar parlamentben, nem is állítottam ennek ellenkezőjét, Miletics Szvetozárt éppen példának említettem, mert mikor olvastam az Országgyűlési Napló 1870-1890 közötti köteteit, az ő nevével találkoztam a legtöbbször. Olyan elenyésző számban voltak jelen, hogy semmilyen formában nem szólhattak bele a politika alakításába. Holott a választóik az ország lakosságának több mint a felét tették ki.
A pánszláv agitáció tény, de nem az eredményezte a történelmi Magyarország felosztását, hanem a nemzeti átrendeződés történelmi folyamata. Ez a folyamat a napóleoni háborúkkal indult (akkor a lengyelek kiugrottak a korábbi dinasztikus rendszerből, a magyarok visszautasították a francia ajánlatot:Napóleon felhívását Batsányi fordította magyarra, de eredményt nem ért el...), és az első világháborúval ért véget. A párizsi békék szüntették meg a többnemzetiségi államokat, amilyen Oroszország és a Monarchia is volt. Az új nemzetállamok pedig nagyjából azt a területet foglalták el, amelyen a népességük élt. Erdélyben csak a Székelyföld volt egybefüggő magyar nyelvterület, 200 km-re honfitársaitól. A Felvidéken Érsekújvár fölött alig élt magyar anyanyelvű lakos.
Azt írod, hogy a komolyabb nemzetiségi "balhék" csak 1907 után kezdődtek. Én bizony úgy emlékszem, hogy különösen Kuehn-Héderváry horvát báni megbízatásának évtizedeiben voltak komoly tüntetések és zászlóégetések Horvátországban.
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.06. 22:23:25

@digipenna: Egyetértek. A németesítési törekvés legfőbb terepe a közös hadsereg volt, melynek vezényleti nyelveként a németet határozták meg, germanizáló szándékkal. Ez egyébként állandó témája volt a magyar pártpolitikai küzdelmeknek, de az az igazság, hogy a magyar parasztok 3 év alatt nem tanultak meg németül, csak egy-két szó ragadt meg a fejükben.
Válasz erre 

digipenna · http://digipenna.blog.hu/ 2016.06.06. 22:51:32

@ősbölény: Ritka alkalmak egyikének vagyunk részesei, amikor erről „normálisan” tudunk egymással beszélni. Köszönöm.

Ez egy kedvenc oldalam: 1860-ban a hivatalos magyar nyelvet már megtámadták német nyelvi fordulatok.

Ilyenek: „. . . A mezei gazdászat lendületet nyer az által, hogy néhány évek óta a szántóföldek részben feltört kaszálókból szaporíttatván, a gabonatermelés előmenetelnek örvend. Megjegyeztetik azonban, hogy a búzavetések három évek óta hellyel-hellyel eddig nem ismert földi hernyók által rongáltatnak; ez utóbbi évben azonban e pusztító férgek már kevesebb ...”

néhány évek óta
három évek óta
Válasz erre 

gmiska 2016.06.07. 20:05:08

@ősbölény: Nem a napóleoni háborúkkal indult meg a nemzetiségi "átrendeződés", , hanem a Habsburgoknak a kezdetektől, különféle formában végrehajtott etikai tisztogatásaival, a későbbi nemzetiségiek menekültként való beszivárgásának tűrésével, sőt elősegítésével, illetve egész falvak beköltöztetésével, amelyek iratanyaga - ha volt ilyen egyáltalán - nincs meg, vagy nem tudjuk, hol van. A nemzetiségi kérdés hipp-hopp, az 1848-as prágai, komoly orosz jelenléttel megtartott pánszláv kongresszus után került a közbeszédbe, ebbe azért a bécsi udvar prominensei is besegítettek. A kiegyezés után az 1868-as nemzetiségi törvényt is az ausztroszlávizmust sutba vágó, az oroszok által támogatott ortodox-pánszláv agitáció mámorától megittasult nemzetiségi vezetők, szószólók fúrták meg. A felsőoktatásig pedig valszeg nem is jutottak el a lehetséges, a nemzetiségeket is preferáló reformtörekvések. A kulturális autonómia megadásának ajánlatát is elvetették a nemzetiségiek, pedig talán abba a csomagba az általad is kifogásolt, "hiányolt" dolgok beépülhettek volna, ha a nemzetiségi vezetőkkel lefolytatott tárgyalások nem váltak volna nekik köszönhetően zéró opciójúakká. Egyes nemzetiségi iskolák bezáratásának is ez volt az oka. A magyar állami iskolák részaránya is csak a dualizmus kései szakaszában növekedett meg, a legtöbb hivatkozott eset már XX. századi, akkorra már a nemzetiségi vezetők kellőképpen elmérgesítették a helyzetet, és míg a magyarok a gazdaság fejlesztésére, az ország modernizálására koncentráltak, ők a külföldi sajtónak és az "anyaországiaknak"panaszkodtak.
Válasz erre 

digipenna · http://digipenna.blog.hu/ 2016.06.07. 20:41:59

@gmiska: „A m. kir. belügyministernek 1874. april ll-én 14210. sz. a. valamennyi törvényhatósághoz intézett rendelete: a Kozehuba János által tót nyelven irt „Dejopis Uhorska" czimü könyv lefoglalása s megsemmisítése tárgyában.

Kozehuba János, árvamegyei jaszenovai evangélikus népiskolai tanító által tót nyelven szerkesztett „DejopisUhorska" (Magyarország története) czimü, s Turócz-Szent-Mártonban 1873. évben megjelent történelmi népiskolai tankönyv, miután az a magyar országos közoktatási tanácsnak szakértő bírálata szerint nemcsak tév- és alkotmányellenes tanokat tartalmaz, hanem egyszersmind czélzatos roszakaratu meghamisítása is hazánk történelmi tényeinek, a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minister urnák az összes egyházmegyei hatóságokhoz és a királyi tanfelügyelőkhöz 1873. évi novemberhó 23-án 29808. sz. alatt intézett körrendeletével az iskolai használatból szigorúan eltiltatott, ...”
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.07. 22:28:13

@gmiska: Kedves Miska!
A napóleoni háborúkkal a "nemzeti átrendeződés" elnevezésű európai történelmi folyamat indult meg (l. erről egykori professzorom, Diószegi István könyvét, még a hatvanas évekből). Ennek volt első állomása az 1792-ben teljesen felosztott Lengyelország rövid életű helyreállítása (1812-ig tartott ki). Magyarországon a nemzetiségek nemzeti öntudatra ébredése igen hosszú folyamat, mivel többségükben felekezeti problémákkal voltak összefüggésben. Pl. az erdélyi ortodox egyház bonyolult manőverei önrendelkezésének védelmében az idők folyamán egyszersmind nemzeti tartalmat is nyertek, mából visszatekintve ezt is tekinthetjük román risergimentónak. Abban természetesen igazad van, hogy Bécs szította a magyarországi nemzetiségi mozgalmakat, ezzel kívánván sakkban tartani a magyar nemzeti mozgalmat. De Trianon okaként a pánszláv agitációt és a bécsi ármányt megjelölni teljes szimpflikálása a történelemnek. Az igazi ok az volt, hogy a magyarság nem töltötte be a Kárpát-medencét. Soha. Már az Árpád-korban megindult a rengeteg üres területre a bevándorlás, II. Endre állított ki egy olyan oklevelet, amelyben elrendeli a mintegy néhány tucat főt számláló erdélyi oláh népesség egy királyi birtokra való telepítését. Ez az első említése az erdélyi románoknak, akik minden bizonnyal a délkelet Balkánról kezdtek átvándorolni a mai lakóhelyükre. A török hódítás főleg Közép-Magyarországon pusztított, tehát főleg a magyarokat érintette. De Erdélyben, ahol nem voltak szpáhi birtokok (persze hász-birtokok sem), ott is éppen ebben az időben került többségbe a román és a szász népesség. A karlócai béke (1699) után az első népességösszeírások alapján úgy számítják a szakemberek, hogy a történelmi Magyarország népességének 35%-a lehetett magyar anyanyelvű. Ez ment föl 1910-re 46%-ra (Horvátország nélkül számolva 54%-ra) Miközben nagyszámú nem magyar anyanyelvű lakost magyarnak számoltak el, mivel a zsidókat és a cigányokat nem számították külön nemzetiségnek...
Trianon a nemzeti átrendeződés következménye volt, mivel nemcsak a Habsburg birodalom, de önmagában
Magyaroszág is többnemzetiségű országnak számított. És a nemzetiségek a Monarchia összeomlása után kikiáltották az elszakadásukat, ami jogilag ugyanúgy nem volt érvényes, mint az őszirózsás forradalom (egy forradalom soha nem jogi aktus), de történelmileg érvényes lett, mert megfelelt annak a történelmi folyamatnak, amit a párizsi békerendszer szentesített. Lehet persze jogászkodni, és pl. azt is kimondhatjuk, hogy Orseoló Péter nem volt legitim utódja I. Istvánnak, és akkor azóta nem érvényes az egész magyar történelem. De ez óvodásoknak való játék. Az utódállamokhoz került egykori nemzetiségiek túlnyomó többsége soha nem vitatta a párizsi béke legitimitását, soha nem kívánt visszatérni Magyarország kebelébe. És ők 1922-ben is 10 millióan voltak, míg az elszakított magyarok csak 3 millióan. Ezt tudomásul kell venni. Lehet vitatni Komárom kettévágását és még egy csomó igazságtalanságot, ha mindent patikamérlegen kimérnek, akkor néhány ezer négyzetkilométerrel és talán egymillió lakossal nagyobbra lehetett volna szabni az országot, a reális magyar igények maximumához legközelebb kétségtelenül a Hitler és Mussolini által megszabott magyar határ állt (második bécsi döntés, 1940), de már ehhez is áttelepítések kellettek. És ez nem kompromisszum volt, hanem diktátum, és a "magyar igazság" lehetséges maximumát tartalmazta, és az utódállamok igazságának pedig a minimumát. Nem is volt fenntartható. És az elmúlt hetven évben pedig annyira a magyarság rovására módosultak ez etnikai viszonyok, hogy ma már ez is messze áll a "magyar igazság" optimumától. Ha pedig a magyar állam, vagy nagy súlyú magyar politikai erők nagyon hangoztatják a "magyar igazság" érvényesítését, azaz a határrevíziót, akkor csak rontanak a kisebbségi magyarok helyzetén. (Ezt az erdélyi és a szlovákiai magyarok jól értik, ezért buknak el az ottani választásokon a FIDESZ kreálta nacionalista pártok.)
Válasz erre 

gmiska 2016.06.09. 09:25:59

@ősbölény: Az nem ötlött fel benned, hogy Diószegi István az 1960-as években - Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel szólván - nem feltétlenül azt írta le, amit gondolt, hanem amit akkor lehetett ?
Válasz erre 

ősbölény 2016.06.09. 19:02:29

Nem. Tanítványa voltam Diószegi Istvánnak, aki mellesleg a Bölcsészkar párttitkára is volt, ennek ellenére egyetlen Marx-idézetet sem hallottam tőle vagy olvastam az írásaiban. Egyáltalán nem volt vonalas. A szemináriumain pl. mindig olyan szakirodalmat jelölt ki elolvasásra, amelyek szerzői egymással ellentétes véleményeket hangoztattak, ezzel készített fel minket az önálló gondolkodásra. A könyve hatalmas forrásanyagot mozgat meg, abból vonja le a következtetéseket. És egyébként pedig abban a korban, amikor a hivatalos ideológia a nemzetek elhalását hirdette éppen nem volt konform a "nemzeti átrendeződés" folyamatát boncolgatni.
Különben a 19. század történelméről akkoriban már eléggé szabadon lehetett beszélni és írni. Történész oktatóim között is akadtak persze aparatcsikok, KISZ-nyikhajok, de nem sokan, többségük kiváló szakember volt, nem törekedtek ideológiai elvárásoknak megfelelni. Érdekes, hogy az irodalom-tanszékeken sokkal rosszabb volt a helyzet, ott igen sok oktató köszönhette kis piros könyvecskéjének az állását.
Válasz erre 

Balt 2016.09.08. 15:09:13

@ősbölény: Akkor további forrásanyagként nézzük meg egy irredentának aligha nevezhető, Monarchiát még megélő korabeli vallomását kb. erről:

" - Meséljen nekünk az Osztrák–Magyar Monarchiáról, annak széteséséről, vagy, ahogy Ön nevezi, „szétrombolásáról”. Mit gondol a békeszerződéseknek a régió országaira és Európa történelmére gyakorolt hatásáról?

- Nehéz kérdést tesz fel, mivel, mondjuk így, többes identitású vagyok. Magyar vagyok, de ugyanakkor közép-európainak is érzem magam. Emlékirataimban „az Osztrák–Magyar Birodalom fiaként” határoztam meg magam. Ezt olykor úgy értelmezik, mint a régi szép birodalmi napok iránti nosztalgiát. Ez igaz is. Könyvemnek Rekviem egy néhai birodalomért címet adtam. És amikor azt mondjuk, rekviem, az azt jelenti, hogy valami miatt gyászt viselünk. Igen, gyászolok, de nem a létezett birodalmat, mert annak nagyon sok fogyatékossága volt, és eltűnésre volt ítélve, hanem azért gyászolok, ami a birodalom felbomlasztásából lett.

Apám liberális volt. Monarchisták voltunk, de az alkotmányos kormányzás, a konstitucionalizmus, a szabadságjogok és a demokrácia pártján is álltunk. Ne felejtsük el, hogy Ausztriában az általános szavazati jogot már 1907-ben bevezették. Ez egy nyugati típusú birodalom volt, éppen átalakulóban, amikor az első világháború kitört. Ami miatt nosztalgiát érzek, és ami azóta elveszett, az egy óriási tér gazdasági és kulturális egysége. Ami később Lengyelországgá, Csehszlovákiává, Magyarországgá, az Erdéllyel növelt Romániává, Horvátországgá stb. vált, valaha egy ország volt. Útlevél, sőt személyi igazolvány nélkül utazhattunk Krakkóba, Triesztbe. Külön engedély nélkül költözhetett az ember Prágába, Zágrábba vagy Budapestre.

Ez valamiféle előképe volt annak, ami felé most haladunk az Európai Közösség megteremtésével. A rosszindulatú propaganda, amely az első világháború óta uralta Nyugat-Európát, összemosta az Osztrák–Magyar Monarchiát a cári birodalommal. Úgy beszéltek az Osztrák–Magyar Monarchiáról, mint a népek börtönéről. Pedig nem a népek börtöne volt, hanem a népek családja. Egy család, amelyben egyesek felnőttebbek voltak, mint mások, egyeseknek több joga volt, mint másoknak – kétségtelen. Az osztrákoknak és a magyaroknak több joguk volt, mint a horvátoknak és a szerbeknek, de a horvátok, a szerbek, a románok és a szlovákok olyan autonómiát élveztek, amelyről manapság csak álmodni lehet. Volt saját irodalmuk, kultúrájuk, iskoláik, egyetemeik. A saját családomban még az eredetileg létező magyar nyelv is megszűnt, és olasz vagy horvát unokatestvéreimmel a német volt a közös, nemzetközi nyelvünk. Beszéltem egy kicsit csehül és horvátul is, de mindannyiunk második nyelve a német volt. Így hát a német majdhogynem anyanyelvem."

beszelo.c3.hu/cikkek/a-masodik-szamu-ellenseg

@gmiska: +1
Válasz erre 

ősbölény 2016.09.08. 18:25:55

@Balt: Szívesen folytatom az eszmecserét a nyári szünet után (sajnos, én magam már örökös vakációra vagyok ítélve...) Rokonszenvezem a Monarchia-nosztalgiával, ami utána jött, az sokkal rosszabb volt (kivéve a két háború közötti Csehszlovákiát), az a korlátozott közjogi unionizmus és korlátozott liberalizmus, ami a dualizmus korában létezett, valóban előképe volt a mai EU-nak és a liberális parlamenti demokráciának. De csak előképe. Korábbi kommentjeimben gyakran hivatkoztam egykori professzorom, Diószegi István könyvére, most hadd hivatkozzam másik egykori kiváló professzorom, Szabad György munkásságára, aki rámutatott pl. arra, hogy a közös ügyekben (külügy, hadügy és az ezek fedezetére szolgáló pénzügy) esetében a császárnak volt döntési jogköre, mivel a delegációk azonos létszámúak voltak. Kormányt Magyarországon szintén csak a jóváhagyásával lehetett alakítani, illetve 1905-6-ban parlamenti jóváhagyás nélkül működtette az ún. darabont-kormányt. Meg nyílt szavazás volt, így az ellenzék nem is győzhetett (illetve egyszer győzött az ún. egyesült ellenzék, 1905-ben, akkor nevezte ki a császár a darabont-kormányt).
A nosztalgia egyébként becsapós, te pl ezt idézed a hivatkozott visszaemlékezésből: "Az osztrákoknak és a magyaroknak több joguk volt, mint a horvátoknak és a szerbeknek, de a horvátok, a szerbek, a románok és a szlovákok olyan autonómiát élveztek, amelyről manapság csak álmodni lehet. Volt saját irodalmuk, kultúrájuk, iskoláik, egyetemeik." Egyeteme csak a horvátoknak volt, Zágrábban, amit a karlócai béke idején alapított, ha jól emlékszem, I. Lipót. Horvátokkal volt külön kiegyezés, az társország volt, saját parlamenttel. Szlovák, román, szerb egyetem Magyarország területén nem működött. Állami gimnáziumról sem tudok, pl. olyan szerb többségű városban, mint Szabadka, magyar tannyelvű volt az egyetlen gimnázium (utolsó magyar igazgatója Kosztolányi Árpád volt, a költő édesapja). Hogy ez az ostoba magyarosítási politika mennyire veszedelmes volt, éppen a magyar államra nézve, jól mutatja be Mikszáth regénye a Noszty fiú esete Tóth Marival című, amelyben egyértelmű célzás történik a Lex Apponyira, ezzel szatirizálja az "egy politikai nemzet" elvét. Mikszáth utolsó éveiben nemzeti tragédiától tartott, nyilván pont attól, ami halála után 8 évvel be is következett.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása