Németországban az alsóbbrendű utakon autózva az utak mellett látni néha egy kicsi (kábé A 4-es méretű) nagyon egyszerű, fehér táblát, benne három apró fekete kereszt. - -Katonatemető.- - Ezek többnyire kis temetők, lakott helyeken kívül erdőkben, vagy fákkal körülvéve. Azok nyugszanak itt, akik magányos sírokban voltak eltemetve.

Történt pedig, hogy tíz évvel ezelőtt, a fiam egy egész nyarat töltött velem Hollandiában, így készült föl a középiskolás évekre. Nordhorn környéke belenyúlik Hollandiába így akarod, nem akarod naponta akár többször is átautózol egyik országból a másikba. Aki nem ismeri ki magát, annak föl se tűnik, mert nincs ott a határon a csillagos kék tábla, hogy Deutschland, és a másik oldalon, hogy Nederland.

Amikor egyik alkalommal bementünk egy ilyen temetőbe a sírokon a föliratokat olvasva azt mondja a gyerek. Figyelj apu, ezen nincs név csak az, hogy Soldat aus Marokko. Hazafelé tartottam egy nem szokványos történelemórát. Biztosan nagyon megérinthette a gyereket, mert hetekkel később, amikor már sokadszorra mentünk át a határon egy nap, azt mondja a 14-15 éves srác, apu, nem értem, miért harcoltak akkor az emberek és a Soldat aus Marokko, amikor mi úgy megyünk ma át a határon, hogy azt se tudjuk melyik országban vagyunk.

Az eszem azt mondja, ne engedjenek a „rebellis” katalánoknak, a szívem meg azt. Ne hagyjátok magatokat katalánok! Éreztessétek a „hatalmasokkal”, a vereség ízét, mert ez a mára „nép-vesztett” európai vezető elit (a mienk is) azt hiszi mindent megtehet. A függetlenségetek kikiáltása talán visszahozza őket a valóság talajára.

Ha a katalánok „kemények” maradnak, talán rádöbbentik a hatalmasokat arra, amit már egy 14-15 éves gyerek is tud, hogy nem kell (ma) meghalni azért, hogy évtizedek múlva megint föltegye egy gyerek az apjának a kérdést, apu, miért harcoltak, miért kellett nekik meghalni, amikor mi úgy lépünk át „határokon”, hogy azt se tudjuk, hogy átléptük.

Jó lenne, ha ezt nem csak a bennünket körülvevő határokon kívül és belül élő gyerekek tennék föl szüleiknek és egy olyan világot teremtenénk, amelyikben jó volna élni, amelyikben nem kellene harcolni az „ellenséggel”.

A megoldás az lehetne, rá kellene bíznunk fontos, sorsdöntő kérdések eldöntését, gyerekkorú gyerekeinkre. Mondom ezt a 65-ik szülinapomon. No, gondoljátok meg, és nem mondjátok, hogy szenilis vén hülye.

http://hafr.blog.hu/2017/10/12/az_etnikumok_europaja_eros_eu_nelkul_folyamatos_haborut_jelenthet