Adóbevételekből álló munkahelyek (az Átlagváros nevű úgy húszezer lakosú településen): iskolák, kormányhivatal, járási hivatal, földhivatal, kórház, önkormányzat, bíróság, rendőrség, múzeumok. Átlagváros nem pontos adatai szerint az összmunkahelyek esetleg felét ha a versenyszféra adja. A versenyszféra kifejezés kicsit csalós, mert verseny nemigen van, már ami a béreket illeti. Átlagváros vonzáskörzetében a (kis)településeken a helyzet ennél jóval kedvezőtlenebb. Ipar alig, szolgáltatás a könyvelőn kívül nulla, néhány nagygazda alig tartós foglalkoztatottal, idénymunkák idején esetleg napszámosok. A keresők leginkább az önkormányzatnál, az iskolában. Ezek a vonzáskörzetbeli települések elöregedőben. Fiatalok munkahelyek híján Átlagvárosba költöznek. A „kapcsolatok” nélküliek meg külföldre.

Induljunk ki abból, választási szokás/hajlandóság az adóbevételekből álló munkahelyekkel rendelkezőknél legalább olyan magas, mint az idősebb korosztálynál, akiknek még ez kötelező volt és már megszokásból is eljárnak.

Átlagváros és vonzáskörzetének polgárait a helyi média látja el (helyi) hírekkel. Átlagváros tévéje, „független” rádiója az unalomig ismételten sugározza valamelyik (nagy)üzem irodaépület homlokzatfölújítása alkalmából a nemzetiszalag átvágást, a fölöslegessé vált valamilyen műszer, eszköz adományozását. Időnként (választások előtt) a vonzáskörzet településein megszaporodnak a szalagavatásokkal és ünnepi beszédekkel átadott (tök fölösleges) funkciótlan (térkővel frissen borított/felújított) terecskék. Falunapokon és az élelmesebb vállalkozók valamilyen fesztiválra csalogatás alkalmával kicsit színesedik a műsor. Az „ingyen” újságok külön kategória.

Elkötelezett (akkor sem adom föl) emberek „összehoznak” egy jól kitalált, vagy megalkotott alkalomra valamilyen alkotóházat, kiállítást, ismeretterjesztést, ami arról tanúskodik, van érték és igény is van rá, csak hát ugye azok a csúnya anyagiak ne lennének.

Nagyjából ennyire „fussa”. Hogy egy ilyen környezetben megvesse a lábát egy új (nem bohóckodós, jól megmondom nekik) párt az azért nem olyan egyszerű, mert a kérdés: a kik, hol, hogyan, miből megkerülhetetlen.

Ha mégis akad, hogy „négy-öt magyar összehajol” és csinál egyet, akkor a meglévők még Átlagvárosban és vonzáskörzetében is roppantul vigyáznak arra, nehogy országos megjelenéshez (médiafelülethez) jusson, és veszélyeztesse a kialakult (jobb-bal) egyensúlyt.

Hát, így valahogy. Hogy konzervatív, hogy demokrácia, hogy az országért, hogy mindannyiunk jobb-létéért, hát arra kicsit még várni kell.