Ezt írod a blogodon: „Szeretlek Kolléganők és Kollégák, de a korrupciót legyőzni nem tudom.” Nem bizony nővérke, nem tudod legyőzni, mert országunk tele van csapdákkal. Vannak magunk ásta csapdák és vannak, melyeket alattomosan nekünk ástak. Az egyik ilyenbe nagyon sokan beleestünk, hogy ha valamiért szót emelünk, vagy valami ellen tiltakozunk, akkor azt csak politikamentesen tehetjük, tesszük.

Itt vége is a dolognak, de nem hisszük el és megpróbáljuk újra, még egyszer, és még egyszer. Villogunk a mobillal, politika mentesen. Magunkra öltünk kockás inget, politika mentesen. És jót röhögnek rajtunk, hiszen se több millió egyszerre villogás, se több tízezer kockás ing nem ér egyetlen egy parlamenti helyet sem, ahol ha megfelelő számban lennénk képviselve, akkor nem kérni kellene, hanem egyszerűen megnyomnánk az igen gombot és győztünk, és elkezdhetnénk egy élhető, egy szerethető országot építeni, magunknak, gyerekeinknek, szüleinknek, amelyben jó és érdemes élni, amelyből nem kell hamuba sült pogácsával nekivágni az ismeretlen nagyvilágnak.

Bármennyire is idegenkedünk tőle, csak egyetlen megoldás van. Leváltani olyan emberekkel a hatalmat és tehetetlen ellenzékét, mint te, nővérke. Rajtad kívül még be kellene szavazzunk egy ma nem parlamenti párt színeiben úgy hatvan-hetven embert és mindjárt lenne súlya minden egyes szavadnak, tettednek. És nem mondd, hogy nem vagy erre alkalmas! Te már bizonyítottad alkalmasságodat! Tudom, nehéz még bele is gondolni, hogy nővérkék, pedagógusok pártosodnak, mert az sem vezetne sehova, mondanák.

Nővérke, nem te vagy az egyetlen, aki úgy érzi, nem bírod tovább. Egy ember, majd ezer blogbejegyzése után ezt írta: „Búcsút mondok a nyilvánosságnak, ideértve a blogolást és az általam alapított párt vezetését. Az utóbbi bő három évben sok időt és minden mást áldoztam a polgári, liberális konzervatív gondolat, kultúra, és politika erősítésének, a megelőző húsz évvel együtt ennyire telt, elértem a korlátaimhoz.”

Nővérke! Ha ti befejezitek, akkor a hatalom és tehetetlen ellenzéke kényelmesen hátradől örökkön örökké maguknak fönntartott karosszékeikben, kajánul összemosolyognak azzal a tudattal, hogy győztek.

Nővérke! Hívd föl a másik blogbejegyzőt, és mondd neki, belépek a pártodba és hozom magammal az egészségügyieket, meg a nem csak kockás inges pedagógusokat és kezdjük a fölkészülést 2018-ra.

Hát, így valahogy nővérke. Másként nem fog menni. Aki változást akar, keressen egy nem parlamenti pártot és fogjunk neki.