„Dieses Land hat jede Menschlichkeit verloren.” mondja a Sternnek a szíriai fociedző. Mostanában valahogy nincs olyan újsághír, melyben mi magyarok, ne rossz színben tűnnénk föl.
Amit végképp nem értek, miért nem tudunk/akarunk ezen változtatni. El vagyunk foglalva a magunk kis(s) meg nagy ügyeivel. Ha egy „rendes” ország lennénk, akkor ügyelnénk a nagyvilág megítélésére. A Stern cikke kapcsán itt az alkalom/mód ezen változtatni.
Tegyük föl, van egy digipenna nevű diplomata, esetleg miniszter, vagy csak sportügyekben dönteni tudó, akkor digipenna kérne egy találkozót Petrával és azt mondaná neki, figyelj Petra, ülj föl a következő Spanyolországba tartó repülőre, keresd meg Osama Abdul Mohsen edző urat és kisfiát. Mondd a szemébe, sorry és nyújtsd át neki Magyarország meghívását Puskás Öcsi hazájába, ahol saját választása szerinti fociklubban, mint ifjúsági edző dolgozhat. A meghívás mellé add át a török menekülttáborban lévő családjának a beutazó vízumot és a repülőjegyeket, kiket a spanyol hatóságok nem engednek beutazni Spanyolországba.
Miután Petra fölült az első gépre, bekéretném az irodámba a hírügynökség-figyelő jelentéseket, az összeset, kíváncsian várva milyen reakciók jelennének meg erre a gesztusra.
Hát, így valahogy. De persze én csak egy vidéki digipenna vagyok.
