Anyanyelvünk szólásai a közösség (ország, haza) állapotát tükrözik vissza. Nyelvünk elhalt szólásainak temetőjében egy fejfán a - - szavamat adom - - szólás olvasható. Az adott szó, az írással; közjegyzői hitelesítés és ügyvédi ellenjegyzés nélküli szerződés. Egyfajta vérszerződés.
Egyszer egy kisvárosban ebédidő alatt az újságot lapozgatva, a sporthírektől előrefele, szokatlan dolog történt. A hírolvasó hangosan azt mondta, no, oda kéne elmenni. Fiatalok szakmai továbbképzésére várnak jelentkezőket egy nyugat-európai országba. Az időpont, röviddel a rendszerváltás előtt. Akkor persze még nem tudtuk, - a többség - hogy lesz rendszerváltás.
Egy fiatal, föltette magában, hogy belevág. Persze nem verte nagydobra, mert mit tudni, mi lesz a kimenetele a dolognak. Miután átesett mindenféle vizsgán és fölmérésén, egy napon jött a levél, Ön teljesítette a pályázati föltételeket és az alább megjelölt időpontban kéjük jelenjen meg (pontos cégnév, ország, utca, házszám).
Hoppá! No, most akkor, hogyan tovább? Miután nem lehetett/kellett tovább titkolni, percek alatt fölbolydult a munkahely, miután közölte a pályázat nyertese munkaadójával, amit akkoriban senki se hívott munkaadónak. Egy év, meg egy kicsi. Jött a ki nem mondott kérdés, mi lesz utána, ha vissza kell jönni. Hamarabb megoldódott, mint gondolta volna, mert azt mondta a főnök, most szólt a diri, menjél be hozzá, akar veled beszélni.
Gratulálok, nyújtotta a kezét, és tudja, hogy várjuk vissza, mert újfajta szemlélet, szakmai tapasztalat mindig jól jön, nem kell fölmondania, majd lekönyveljük, mint rendkívüli fizetés nélküli szabadság. De visszajön ugye! Igen, vissza.
A határozott idejű szakmai továbbképzés lejárta után se diri, se szocializmus. A rendszerváltás új vezetőt sodort az akkor már cégnek mondott volt munkahelyre. Fiatal, határozott, messziről jöttet. Mindenki reménysége abban a förgetegben.
Jó napot, én lennék az, mondta az adott szavát tartó tanulmányutas az első napon amikor bement. Igen, tudom, de nem veszlek vissza, kerestél kint eleget. De főnök, a diri megígérte neki, hogy vissza veszi, szólt valaki. Az lehet, de én nem ígértem semmit. Befejeztem, erről nem akarok többet beszélni. A cég éldegélt még pár évet, majd miután nem volt már mit eladni, megszűnt, becsődölt.
Akkor vissza anyanyelvünk elhalt szólásaihoz. Az adott szó elhalása olyan embertípussal kezdődött, aki hivatali elődjének szavát sárba taposta. Mára oda jutottunk, hogy az írásban két, vagy több fél által lefektetett kölcsönös betartani valók sem érnek semmit. Fölülír mindent az erősebb. Hadakozás, munkaügyi perek helyett, aki teheti, csomagol és irány a nagyvilág.