Hamarosan, az EU hat alapító országból a meghatározó négyben (Hollandia, Franciaország, Németország, Olaszország) választások lesznek, (meg az Európai Bizottság elnöke is változik) nálunk meg folynak a ′18-as előkészületei. Amennyiben a jobboldali pártok kormányalakítási, erős ellenzéki pozíciókat szereznek, kell találjanak a szélsőjobboldali, nacionalista kifejezés helyett egy új fogalmat .

Az illiberális demokrácia nagy valószínűséggel nem lesz nyertes, hiszen a Fidesz jobboldalisága nagyon kevés ponton találkozik (Brüsszel ellenesség) a holland, francia, német, olasz (szélső)jobboldali pártokéval.

A britek brexitje minden lesz, csak nem angolos, mert olyan kihívások elé állítja az EU-t, a kilépési tárgyalások megindításakor, amely méretében, hatásában túltesz majd a migránsválság okozta dermedtségen. Ráadásul ők határozzák meg a kilépési tárgyalások megindításának időpontját. A félelem attól, hogy megint egyvalaki ragadja magához a jogot, eldönteni, mi legyen Európa, az európai országok sorsa, nagyon fognak ügyelni a tagországok arra, hogy ez ne ismétlődhessen meg.

A migránsválság nagyon sok mindenre világított rá, úgy a küldő, mint a befogadó országok részéről. A küldő országok menekültjeinek történelmi ismeretei több, mint hiányosak már ami az európai népek történelmét illeti, hiszen az a mai napig megoldatlan országok, népek, nemzetiségek közötti konfliktusokkal van tele: Ciprus, trianon, skótok, írek, katalánok, baszkok, flamandok-vallonok, Tirol, a déli szomszédállam széthullásának körülményei. Amennyiben egy egységes Európát képzeltek el, megérkezésüket követően elkerülhetetlenül jött a kiábrándulás: a mi kerítésünk, a német menekültszállások elleni gyújtogatások, Calais. Az európai munkanélküliség úgy tíz százalék körül mozog, de óriásiak különbségek (még az egyes országokon belül is): Németország – Görögország, München 3% – Bréma 10%.

Óriási a gond az EU-n belül a fejlett és a gazdaságilag elmaradott országok között. A képzett munkaerő átszivattyúzása mára városokat, országrészeket üresít ki, ami a legeldugottabb településekben is érezteti hatását, (nem csak nálunk) mert a képzett, a vállalkozni kész erőtől fosztják meg az adott helyeket.

Azt hisszük a határok szabad átjárhatósága olyan jog, ami mindenkit, -hangsúly a mindenkin van- megillett. Belátva a hibát, nem egy közös külső határt védünk, hanem a terrorfenyegetettségű helyeket betontömbökkel, holott tisztában vagyunk vele, a kamionos terrortámadás csak egy fajta. Ezzel hamis biztonságérzetet sugallunk.

A kör be is zárult. Az önző, saját politika EU társakra erőltető akarat tökéletes kudarca ez. Visszatekintve az évek óta fölgyülemlett konfliktusokra, melyeket egy nem választott bürokrata elit erőltetett az Unióra csak ezt eredményezhette. Mára már nem arról van szó, hogy az egykori (nép)pártok egymást váltják, hanem arról, ezek a (nép)pártok hívták életre azokat, aki nem váltópárt szerepet akarnak játszani, hanem a teljes eddigi módszert kérdőjelezik meg és szállnak szembe a régiekkel, akik azzal, hogy rájuk olvassák, hogy szélsőjobboldaliak, nacionalisták megállítani már tudják őket.

A nagy kérdés, ebben az új helyzetben az illiberális demokrácia helyt tud-e állni, netán kedvezményezője lehet-e a folyamatnak, vagy. . .