A határbontás óta megfordult nyugaton hosszabb-rövidebb ideig (megérzésre) egy- de lehet, hogy kétmillió felnőtt ember. Ezek döntő többsége piacgazdasági viszonyok között kereste, keresi kenyerét. A magasabb iskolai végzettségűek, kiknek (magyar) diplomáját nem, vagy korlátozottan ismerték el odakint, lassan elkezd hazaszivárogni. Három okból. Az egyik, összeszedtek annyit, amennyivel itthon kezdhetnek valamit, (egy hitelmentes ház, lakás már jó alap). A másik, hogy diplomájuknak, végzettségüknek megfelelő munkát akarnak végezni, hiszen ezért tanultak. A harmadik, talán a legfontosabb, a gyerekeik miatt, akiket magyar anyanyelvi környezetben akarnak beiskolázni, tanítattni.

Amikor a hazaszivárgás átcsap majd tömeges hazaköltözésbe: életkor, leróttam az adósságom, meg hát odakint sincs kolbászból a kerítés miatt, meg életbe létptethetnek ismét korlátozásokat, olyan mértékű tapasztalat jelenik meg itthon, ami alapjaiban fogja szétzúzni a mostani viszonyokat. Az internet, mint (alapvető) emberi jog lehetővé teszi, hogy a szövődött emberi kapcsolatok megmaradjanak.

Tulajdonképpen még soha nem álltunk ilyen jól, mert van remény. Addigra itthon is fölnő az a réteg, amelyik most egy Istennek se akar kimenni, vagy mert szülei jóvoltából megteheti, vagy mert azon az állásponton van, itthon is kell maradni valakinek.

Két választási ciklusig a mai erőviszonyok csak valami előre nem látott dolog miatt változhatnak. A harmadik ciklus már nem az övék lesz, hanem ezé az új generációé.

Jó lenne megélni!