Naptári év vége felé szaporodnak a visszatekintések. Átlagváros is visszatekint. Kicsit plagizálva, Átlagvárosban a helyzet változatlan. Az újakat minden adandó alkalommal szidják a leváltott régiek. Sokszor joggal, mert visszahoztak olyanokat, kiktől a korábbiak köszöntek el, és ők most visszaadják, ami visszajár, azaz megy az adok kapok.
A hangsúlyáthelyezésekkel új repedések keletkeztek. A valakinek valamikori szívességeit/tetteit meghálálandó olyan is bekerült nem választott pozícióba, aki arra képességénél fogva nem alkalmas. A frontok meggyökeresedettek.
Átlagváros, átlagos teljesítményével stabilan tartja helyét az elvándorlásban. Az elöregedésben talán kicsit javított is, hiszen a fiatalok a cégek, szolgáltatások alacsony jövedelemtermelő képessége miatt nem találnak jó fizető munkahelyeket, ezért ideiglenesen (ugye ismert a szó magyar fülnek hamisan hangzó csengése) külföldre mennek. Karácsony táján egyre nagyobb számban látni külföldi rendszámtáblás autókat, ami nem amiatt van, mert föllendült az idegenforgalom hanem, mert hazajönnek. Még.
Ejtsünk szót azokról, akik (politikai) helycserék után, szembefújó szelek ellenére teszik a dolgukat. Ők a névtelenek, az eltökéltek, az akkor is megcsinálom, ha belepusztulok kevesek és legtöbbjük önszántából névtelenségben marad. Talán többen is lehetnének, ha a fotelben ülés kényelmét többen föladnánk és megkeresnénk a nekünk kedves belepusztulásokat. Persze egy-egy nekibuzdulás után az újabb visszásságok napfényre derülése után kitör az emberből, hogy hát ezeknek, ezekért. Igen, nekik, hiszen annyian vannak rajtuk kívül, miattuk elegen, akik megérdemelnék, hiszen önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, amiből nincs kiút, vagy nincs segítő kéz, ami reményt adna.
A legnagyobb csalódás, a meglévő sikerek ellenére, hogy Átlagváros behúzódik várfalai, közigazgatási határai közé, elfelejtve, hogy a környező kistelepülésekből táplálkozott, táplálkozik. Elfelejti, hogy kötelességei vannak, lennének, hiszen a környező kistelepülések érdekérvényesítő képessége a sajátjához nem mérhető. Bűnös mulasztás.
A legnagyobb gond azonban, hogy egymás legyőzésének szorgos munkája közben a megválasztott képviselők megfeledkeznek arról, hogy az erőket, a bevallottan az ellentáborba tartózókét is, egyesíteni kellene egy közösen kialakított cél elérése érdekében. Ehhez, kívánjuk magunknak erőt, és kedvezőbb csillagállást a következő évekre.
