digipenna

töprengések

Elcsesztük

2017. március 13. 19:31 - digipenna

Ezer éve nem láttalak! Hogy vagy?

Mielőtt bármit válaszolhattam volna, rám zúdított olyan fájdalmas panaszáradatot, majd sírva fakadtam. Nem terem a föld, rossz a traktor meg kell javítani rengeteg pénzért, ami már szart se ér, meg a gyerekek. Tudod, még harminc, negyven évesen is jönnek, hogy apa, kéne erre, meg arra. Te, mit csinálnál? Mégiscsak a gyerekeim. Ez a rohadt rendszer! Bezzeg amikor mi voltunk fiatalok, mindenünk megvolt. 

Itt vett mély levegőt.
.
Te, Pista, használtam ki az alkalmat, nem mi csesztük el? 
.
Van az életkor, amikor az ember már jóval túl van a felén, a vége közelebb van, mint a bölcső-kor. Ezen a túl van a fele után nagyon nehéz belátni, hogy elcsesztem, hogy elcsesztük. Pedig elcsesztük. 
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://digipenna.blog.hu/api/trackback/id/tr2212335811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2017.03.13. 19:44:26

ElcseszTÜK? Mi mindannyian? Persze, semmi sem tökéletes, de azért talán mégsem mindannyian. Az enyémek még nincsenek túl a harmincon, a huszonötöt is épp csak átlépte kettő, de a saját fedelük alól látogatnak haza, és megkérdik, hogy segíthetnek-e valamit. Persze nem kell, jól bírom még magam, nem vagyok ötven, de azért jól esik. Amikor még itthon éltek, és az iskolapadot nyomták, megtanulták azt is, hogy mindenért tenni kell valamit, és ez most hasznukra válik. Szóval, én/mi a párommal nem csesztük el, vagy legalábbis annyira biztos nem, hogy ne lehetnék büszke rájuk panaszkodás helyett. :)
süti beállítások módosítása