Többek kérésére részletesebben.

http://digipenna.blog.hu/2015/12/12/a_kod_462

Kis őszinteség sose árt. Kezdjük azzal, mögöttünk a kormány szlogen nem teremtett olyan helyzetet, ami stabilizálta volna a várost, környékét. Folytassuk azzal, az előző vezetés, nem rejtette véka alá véleményét, hogy nem feladata az önkormányzatnak munkahelyeket teremteni. Megtörtént a váltás. A váltással sokminden elkezdődött, de a választók úgy döntöttek, ez nem elég. Jött egy újabb váltás. Visszarendeződés látszik? Aha. A kérdés, jó ez vagy rossz még nem dőlt el. Öregszik a város, a környék, az ország. Elmennek a fiatalok? El. A nem fiatalok is. Nemcsak innen. Három legnagyobb városunk teljes lakossága odakint szaporítja a GDP-t más országoknak és utal haza annyit, hogy kikerüljön a család a svájci alapú hitelcsapdából és vár rá egy újabb csapda, a csok.

A diákhitel sem azzal híresült el, hogy micsoda megtartó ereje van! Valahogy nem nyerő fázisban vagyunk, és nem tudunk belőle kikerülni, ezért hibáztatjuk egymást. Mégiscsak jobb hinni, hogy miattuk és nem miattunk van úgy, ahogy van.

Pedig egyszerű. Belehajszoltuk magunkat egy ördögi körbe, hogy nem a teljesítmény számít, hanem hogy kihez tartozunk, hogy ha mögöttünk a kormány, akkor minden akadályt le lehet győzni. Nem lehetett. Most azt mondjuk, szakértelemmel, régi kapcsolatokkal, majd megoldódik. Nem fog.

Valami nagyon fontos dolog hiányzik, a HIT. Már csak az elvakultabbak, utolsó reménybe kapaszkodók hisznek. A többiek már nem, nem hisznek az ígéreteknek. Elmennek. Rövid teszt. Vegyük számba ismerőseinket. Közülük kik, hányan építettek vadiúj házat az utóbbi években? Közülük hányan hagyták el lakóhelyüket (nem csak itt) és külföldön dolgoznak, abban a reményben, hogy összeszedik kicsit magukat és helyrerázódnak anyagilag?

Nehéz ügy. Az bizony. Ha egy kórházi nővér fekete pólót ölt magára, akkor ráfogjuk, ijesztgeti a betegeket. Ha pedagógusok kiállnak az iskolájuk elé, akkor odavágjuk, csak játsszák az eszüket! Pedig ezek tünetek, olyan, mint a láz, ami mutatja, valami nincs rendben.

A választottak, meg egymásnak esnek ahelyett, hogy a meglévő szűkös mozgástérben, elmenjenek addig, amíg el lehet menni. Ehelyett van a vádaskodás, hogy elüldözitek a fiatalokat, meg királlyá teszitek a nyugdíjasokat.

Kis őszinteség sose árt. Talán, jó lenne egy kimutatás, hogy a mögöttünk a kormány alatt, hány munkahely létesült. Meg a Korona Rádió szlogenje, itthon vagy, hány visszatérőt jelent. Az se ártana, ha a nagyobb cégek közölnék, ők hány munkahelyet teremtettek, azaz hány fővel alkalmaznak több embert. Meg jó lenne, ha fiatal vállalkozók számolnának be sikerekről, mondjuk az utóbbi három évben.

Amíg nincs tiszta képünk a helyzetről, addig nem lesz vége ennek az adok, kapoknak.

„Dieses Land hat jede Menschlichkeit verloren.” mondja a Sternnek a szíriai fociedző. Mostanában valahogy nincs olyan újsághír, melyben mi magyarok, ne rossz színben tűnnénk föl.

Amit végképp nem értek, miért nem tudunk/akarunk ezen változtatni. El vagyunk foglalva a magunk kis(s) meg nagy ügyeivel. Ha egy „rendes” ország lennénk, akkor ügyelnénk a nagyvilág megítélésére. A Stern cikke kapcsán itt az alkalom/mód ezen változtatni.

Tegyük föl, van egy digipenna nevű diplomata, esetleg miniszter, vagy csak sportügyekben dönteni tudó, akkor digipenna kérne egy találkozót Petrával és azt mondaná neki, figyelj Petra, ülj föl a következő Spanyolországba tartó repülőre, keresd meg Osama Abdul Mohsen edző urat és kisfiát. Mondd a szemébe, sorry és nyújtsd át neki Magyarország meghívását Puskás Öcsi hazájába, ahol saját választása szerinti fociklubban, mint ifjúsági edző dolgozhat. A meghívás mellé add át a török menekülttáborban lévő családjának a beutazó vízumot és a repülőjegyeket, kiket a spanyol hatóságok nem engednek beutazni Spanyolországba.

Miután Petra fölült az első gépre, bekéretném az irodámba a hírügynökség-figyelő jelentéseket, az összeset, kíváncsian várva milyen reakciók jelennének meg erre a gesztusra.

Hát, így valahogy. De persze én csak egy vidéki digipenna vagyok.

http://www.stern.de/panorama/weltgeschehen/was-aus-dem-syrer-wurde--dem-eine-kamerafrau-ein-beinchen-stellte-6786462.html?utm_campaign=alle&utm_medium=rss-feed&utm_source=standard

https://www.youtube.com/watch?v=65zF_wdVTMQ&nohtml5=False

Ezt írod a blogodon: „Szeretlek Kolléganők és Kollégák, de a korrupciót legyőzni nem tudom.” Nem bizony nővérke, nem tudod legyőzni, mert országunk tele van csapdákkal. Vannak magunk ásta csapdák és vannak, melyeket alattomosan nekünk ástak. Az egyik ilyenbe nagyon sokan beleestünk, hogy ha valamiért szót emelünk, vagy valami ellen tiltakozunk, akkor azt csak politikamentesen tehetjük, tesszük.

Itt vége is a dolognak, de nem hisszük el és megpróbáljuk újra, még egyszer, és még egyszer. Villogunk a mobillal, politika mentesen. Magunkra öltünk kockás inget, politika mentesen. És jót röhögnek rajtunk, hiszen se több millió egyszerre villogás, se több tízezer kockás ing nem ér egyetlen egy parlamenti helyet sem, ahol ha megfelelő számban lennénk képviselve, akkor nem kérni kellene, hanem egyszerűen megnyomnánk az igen gombot és győztünk, és elkezdhetnénk egy élhető, egy szerethető országot építeni, magunknak, gyerekeinknek, szüleinknek, amelyben jó és érdemes élni, amelyből nem kell hamuba sült pogácsával nekivágni az ismeretlen nagyvilágnak.

Bármennyire is idegenkedünk tőle, csak egyetlen megoldás van. Leváltani olyan emberekkel a hatalmat és tehetetlen ellenzékét, mint te, nővérke. Rajtad kívül még be kellene szavazzunk egy ma nem parlamenti párt színeiben úgy hatvan-hetven embert és mindjárt lenne súlya minden egyes szavadnak, tettednek. És nem mondd, hogy nem vagy erre alkalmas! Te már bizonyítottad alkalmasságodat! Tudom, nehéz még bele is gondolni, hogy nővérkék, pedagógusok pártosodnak, mert az sem vezetne sehova, mondanák.

Nővérke, nem te vagy az egyetlen, aki úgy érzi, nem bírod tovább. Egy ember, majd ezer blogbejegyzése után ezt írta: „Búcsút mondok a nyilvánosságnak, ideértve a blogolást és az általam alapított párt vezetését. Az utóbbi bő három évben sok időt és minden mást áldoztam a polgári, liberális konzervatív gondolat, kultúra, és politika erősítésének, a megelőző húsz évvel együtt ennyire telt, elértem a korlátaimhoz.”

Nővérke! Ha ti befejezitek, akkor a hatalom és tehetetlen ellenzéke kényelmesen hátradől örökkön örökké maguknak fönntartott karosszékeikben, kajánul összemosolyognak azzal a tudattal, hogy győztek.

Nővérke! Hívd föl a másik blogbejegyzőt, és mondd neki, belépek a pártodba és hozom magammal az egészségügyieket, meg a nem csak kockás inges pedagógusokat és kezdjük a fölkészülést 2018-ra.

Hát, így valahogy nővérke. Másként nem fog menni. Aki változást akar, keressen egy nem parlamenti pártot és fogjunk neki.

https://www.youtube.com/watch?v=gjRlsqS0PFw

„Ami nem sikerült a Száguldó Őrnagynak 1954-ben, az megvalósult 62 évvel később: Puskás Ferenc világbajnok lett. A sors igazságot szolgáltatott, amikor az egyik legrangosabb, legolvasottabb futballszakportál, a Goal.com nemzetközi szavazásán, a Legendák világbajnokságán honfitársunk lett az első!” http://magyaridok.hu/sport/ocsi-posztumusz-vilagbajnok-lett-545083/

Helyszín: Dunaszerdahely
Ismerős Arcok - Nélküled

Az alábbi idézet nyelvezetéből kivehető, nem napjainkban fogalmazódott. Megfejtés napokon belül olvasható.

 •
 •

 •
 •

1873-ik évi tanítóértekezlet

Amikor az ember fiatal(abb) meg van róla győződve, ha majd öreg lesz mindent érteni fog a világból. Miután azonban eléri a maga által magára szabott öreg kort, azon veszi észre magát, nemhogy mindent értene, de egyre több dologgal kapcsolatban támadnak kételyei.

Kerítés. Nem csak megkerülhetetlen, el is választ bennünket és nem csak kerítésen belüliekre és kívüliekre, hanem elválaszt kerítésen belül is. A kerítés nagyon szép példája annak, hogy beleestünk (egy előre megásott) csapdába.

Ma, nagypénteken, jobban át tudom érezni a csapdába esést. Egy előre nem látott milliónyi tömegmozgás (menekültek, migránsok, Európa foglalók – kinek hogy tetszik) legborzalmasabb látványa nálunk csapódott le. Igen, a kerítés. Valahogy nekünk a vesztes szerepet osszák és mi szinte kéjjel, eleget is teszünk ennek. Nem, nem tudom lett-e volna jobb döntés, de nem is várható tőlem, mert nem rendelkezem információhochheittal. Egyet tudok, megint a vesztesek oldalán találtuk magunkat.

Amikor meg(nép)szavaztuk a csatlakozást a bent lévők (mondanám az alapítók) addig csűrték csavarták a csatalakozási szerződést, amíg össze nem hoztak egy kimondhatatlan szót: Freizügigkeitsabkommen, gondosan ügyelve arra, hogy védjék magukat, tőlünk keleti „betolakodóktól“. Miután, mi keletiek bizonyítottuk tudunk dolgozni nagy kegyesen eltörölték e megalázó korlátozást.

Ahogy akkor, most Cameron terve kapcsán sem értem, mi miért nem tudjuk a mi embereink, a mi hazánk érdekét érvényesíteni. Ha nagyon belegondolok, talán mégiscsak értem, mert a mi vezetőink elsősorban a maguk (anyagi) érdekeinek érvényesítését tartják szem előtt.

Meddig még?

Jövőre lesz 150 éve, hogy az 1848 szabadságharc száműzöttei a kiegyezés után bántatlanul hazatérhettek. A későbbi visszaemlékezésekben csak homályos képet kaphattunk arról, hol és hogyan élték át ezt a majd két évtizednyi keserű időszakot. Kezdődött azzal, hogy Kossuth elhagyta a magyarok földjét. Az őt becserkészni akaró császári ügynökök nagy száma miatt a törökök „meghívták” magukhoz. Innen kezdődik az a történet, ami úgy tűnik a mai napig tart. A „meghívás” ugyanis csak Kossuth legszűkebb körére vonatkozott, a többiek magukra maradtak, majd ki-ki járta/szenvedte a maga útját. Ha a kiegyezést követő évek társadalmi, gazdasági fejlődését nézzük, azt kell mondanunk, a száműzetésből hazatértek valami olyat tettek, ami elindította az országot azon az úton, hogy néhány évtized alatt ismét ország lett az országból.

Aztán jött a nagy háború, ami után már nem elégedtek meg a győztesek az elit egy részének száműzetésével, tartva attól, hogy ismét talpra áll a és megerősödik a nemzet az újabb kiegyezés után, hanem elővigyázatosságból darabokra szaggatták Trianonban. Majd jött egy még nagyobb háború, még nagyobb veszteségekkel, újra több évtizedes kiegyezésre várással. Azzal a különbséggel, hogy belső száműzetés sújtott le az országra. A bennünket körülvevő (védő) kerítés nem adott lehetőséget tömeges országelhagyásra.

A rendszerváltás nevű kiegyezés hamissága azonban újra százezreket kényszerített önkéntes száműzetésre, és egy jelenkori kiegyezésnek semmiféle előjelei nem láthatók még.

Így érkeztünk el napjaink mindent meghatározó mozzanatához a migráns kérdéshez, azaz más országok száműzötteihez. Ebben, a sok hasonlóság mellett van több tapasztalatból fakadó különbség. A nagyon eltérő kulturális, társadalmi, vallási, gazdasági s ezért a jó másfél évszázad átéltek miatt a nemzet gyanakvással fogad minden kívülről jövő hatást. Az Unióhoz való önkéntes csatlakozás után megtapasztaltuk, hogy a fejlett nyugat mindent eltipró, gátlástalan, piacszerző nyomulását.

Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter az alábbi szavakkal méltatott bennünket 1999 október 3-án: „... das kleine tapfere, ungarische Volk und seine damalige mutige Führung waren, die als erstes die Kraft gefunden hatten, den Eisernen Vorhang zur Seite zu schieben. Ich werde das den Ungarn niemals vergessen.” http://www.genscher.de/html/ 

Aktuális hír, az UNIÓ, vagyis Merkel megegyezett a törökökkel. Úgy tűnik okafogyottá vált a kerítés, bár nem kis szerepet játszott ebben a csúnya játékban. Képzeljük el mit mondana ma Genscher Merkel asszony nincs más alternatíva tettére. Hogy bátor, hogy mutig, hogy sose fogom elfelejteni biztosan nem lenne benne, hiszen ez a megállapodás nem más, mint amit a hely szelleme megkíván. Bazári alku.

Valamit nagyon elrontottunk. A világban, Európában, a migránsok szülőhelyén és itthon is. Itthon azt rontottuk el ebben a vonatkozásban, hogy meglévő félelmeinket nem tudtuk/akartuk megértetni sem a migránsokkal, sem az Unióval, sem a világgal. Magunkra maradtunk és újra merünk kicsik lenni, hiszen pusztán a nagyok megegyezésének elfogadóivá deklaráltak bennünket olyan, na gyerekek itt írjátok alá szerep jutott ismét. Ebben bűnös része van a gőgös kétharmaddal mindent megteszünk meg megtehetünk mentalitásnak.

Valamit nagyon elrontottunk.

-

Nagy horderejű nemzetközi szerződések megkötése előtt feleknek magyar népdalokat kellene hallgatniuk, szebb lenne a világ! https://www.youtube.com/watch?v=x-XAxoDkcns

Már szinte mindent elmondtak erről a napról.

"Szendrey Júlia is fogott egy piros fehér zöld szalagot, isten tudja honnan vette, lévén hogy akkor még nem volt a nemzet színe piros-fehér-zöld sávos lobogó, és összevarrta. Így maradt ránk, így használjuk. Az egész vita semmi másra nem jó, mint megint azt vágni a magyar pofájába, hogy lám ilyen bunkó vagy, még azt sem tudod, hogy kell a kokárdának kinézni." (egy hozzászóló)

http://erdely.ma/kultura.php?id=87498&cim=hogy_nez_ki_az_igazi_kokarda

A honvéd zászlók jellegzetessége a körben futó, egyenlő szárú háromszögekből álló piros-zöld éksor, azaz farkasfogdíszítés. Előlapjukon mindig a magyar kiscímert ábrázolták, a trónfosztás után korona nélkül, hátoldalukon pedig a Magyarok Nagyasszonya látható. Ennek a zászlónak az előlapján a korona nélküli kiscímeren a korona helyén az 1848-49-es szabadságharcra jellemző, hungarikumnak tekinthető kardos koszorú motívum található. Eredetije Nagyváradon készült, a Bem tábornok által vezetett hadtest egyik alakulatának volt a zászlaja.

 Pál első levele a korinthusiakhoz (Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája)
11,24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ...”

Félő, a kockásingesek ugyanazt az utat járják be, mint a mobillal villogók, megmaradnak a rétegelégedetlenkedő szinten, mert elkötelezettei az egyik, vagy a másik oldalnak. Politikamentesnek hiszik akcióikat, megfeledkezve arról, a politika taszította őket ebbe a helyzetbe.

A helyzet, az ide vezető út pedig, világos. Úgy kezdődött, mi szülők nem voltunk (valamiért, mindenki másért) megelégedve gyerekeink oktatási színvonalával, ezért kerestünk egy magántanárt, majd egy másik iskolát és vittük-hordtuk a gyerkőcöket, kiszakítva őket megszokott környezetükből. A jegyrontást az új iskolában úgy könyveltük el, hát nagyobbak a követelmények és milyen jó, hogy időben megléptük a váltást.

Később igazolni láttuk döntésünket, mert egyre több szülő mozgatta meg kapcsolatait, hogy a következő tanévben még épp bekerüljön a kiszemelt iskolába a gyerekük. A tanulóhiányos iskolák meg „tanuló-toborozásra” kényszerültek, mert fenyegetett a megszűnés, az összeolvadás/összeolvasztás.

Az újabbnál újabb iskolai reformok mára a KLIK nevű szörnyben csúcsosodtak ki. Digitális tábla, nyílászáró- és tetőcsere, energiakorszerűsítés. A központosított szörnyeteg megfeledkezett eközben a legfontosabbról: a gyerek, a pedagógus, a szülő szentháromságáról.

Nem, nem új reformok kellenek. Ha a (meglévő) kártyákat újrakeverjük csak azt érjük el, hogy egy másik csoporthoz kerülnek a (cinkelt) lapok, de maga a játék ugyanaz marad. Nem ügyesebb lapkeverők kellenek, hanem egy teljesen új játékra van szükség, melyben a gyerek, a pedagógus, szülő a legfőbb nyertes. Mivel ezt a mai keretek között elérni nem lehet, ezért új szellemiségre, új érdekérvényesítő keretekre van szükség. Azaz nekünk, szülőknek, kell előbb elvégeznünk az eddig halogatott házi feladatot.

Ami engem zavar az az, hogy a befogadó országok vezetői nem hajlandók figyelembe venni azon országok álláspontját, melyeknek történelmileg más tapasztalat adatott, mint nekik. Ez nemcsak szomorú, hanem egyben aggasztó is, mert hol van az megírva, azért mert valaki nagyobb, népesebb ország vezetője, akaratát (békeidőben) a kisebbekre, gazdaságilag gyengébbekre kényszerítheti.

Azt meg végképp nem értem, ha egy gazdaságilag erős ország (német) a munkaerőgondjait ilyen módon akarja megoldani, amikor az EU országaiban millióknak nincs családot eltartó munkája.

Elsősorban azokat az okokat kell megszüntetni, ami az embereket szülőföldjük elhagyására kényszeríti. Talán a be nem vallott, de megszólaló lelkiismeret is szerepet játszik, hiszen ha a menekülthullám okait keressük, akkor hamar eljutunk a fejlett országok által támogatott arab tavaszhoz, ami ezt az előre nem látott borzalmat okozta.

Legyen - ne legyen között hullámzik az internetes nép véleménye. Van mindkét oldalnak jócskán igaza. Mielőtt egy dologban állást foglalnék, leülök kedvenc mélázó helyemre és megyek gondolatban kicsit előre, meg vissza, addig, amíg kapaszkodót nem találok. Ebben az esetben Mátyás király fekete seregéig jutottam. Zsoldos sereg, a kor legmodernebb fegyvereivel. Igen, volt rá pénz. Mátyás királlyal nemcsak az igazság halt meg, hanem a fekete sereg is úgy szétszéledt, hogy azóta sem nyertünk háborút.

A háborúk, forradalmak, szabadságharcok után mindig a győztesek írják a legyőzötteknek a kottát. 1848, első, második világégés. Déli szomszédország fegyveres konfliktusokkal súlyosbított szétesése. Északkeleti szomszéd véres hétköznapjai. Ez a kettő itt van a közvetlen szomszédságunkban.

Országok, országcsoportok konfliktusait a történelem folyamán a mai napig erőszakkal oldották meg, vagy próbálták megoldani. Vannak események, melyekről már gyerekekként az iskolában úgy tanulunk, micsoda dicső (harci) tettek voltak. Kis felsorolás, sorrend nélkül. Hannibál, Nagy Sándor, Napóleon, Cromwell, Jeanne d’Arc, a rómaiak hódításai, keresztes hadjáratok, meg a gyarmatosítások. Amikor ezekről az iskolában tanultunk, valahogy nem jött át, hogy ezek bizony borzalmas háborúk, borzalmas fájdalmakkal jártak, népeket, népcsoportokat irtottak ki.

Hazánk története kapcsán meg arról hallottunk, a tatárdúlás meg, a török uralom után az elnéptelenedett vidékekre betelepítettek szomszéd, vagy távolabbi országokból embereket. Arról kevés szó esik, miért néptelenedtek el vidékek. Hát, mert a hazára törő ellenség, miután kifosztotta az országot, hogy ne tudjon a haza újra megerősödni, hát legyilkolászta népet.

Ezekről a gyilkolászásokról azonban csak a magyarok „kalandozásai” kapcsán hallunk, hogy olyan borzalmak kísérték Európában a kalandozó magyarokat, hogy imába foglalták: „A magyarok nyilaitól, ments meg Uram minket!” Dobó esküje az Egri csillagokból valahogy nem szerepel az európai ifjúság kötelező olvasmányai között.

E bevezető után adjunk választ a kérdésre. Kell-e a Hazát védeni? Ha kell, kinek, hogyan? Az értelmetlen, megalázó feladatoktól tobzódó sorkötelesség megszüntetését szinte egy emberként megszavaztuk. Azt hittük, nem lesz szükség már fegyverre, mert a népek eléggé felvilágosultak. Nem akartunk emlékezni az angolok Falkland-szigeteki kalandjára, hogy megpakolták a hajókat katonákkal, fegyverekkel és elhajóztak több ezer kilométert majd szétlőtték a szimbolikus szigetmegszállókat, mert az az övék, mert ők korábban szállták meg.

Az arab tavasz elindított egy folyamatot. Nekünk szerencsére már több, mint fél évszázada nincs harci cselekményekben részünk, ezért nem igazán tudjuk átélni, miért indulnak el milliók hazájukból. Megdöbbenve vettük tudomásul, olyan új helyzet van, amit nem tudtunk „szép szóval” kezelni. Erre válaszul született egy döntés, amit végre kellett hajtani.

Egy döntést, amit nagyon rövid idő alatt kell végrehajtani, nem lehet a szokott módon kezelni, hogy kiírunk egy (EU konform) pályázatot, amit a legkedvezőbb ajánlattevő nyer el. Ez inkább valahogy úgy történhetett, hogy megszületett a döntés, a főparancsnok meg kiadta a parancsot: „Végrehajtani!” Értettem, volt a válasz, és elkészült a kerítés.

Az ugye nem vita, hogy vannak helyzetek, amikor nem kérdezünk, hanem végrehajunk. Ha az arab tavasz nem hoz gyümölcsöt, könnyen előállhat a helyzet, hogy ismét jön a parancs, végrehajtani.

Vannak országok, ahol erre már iskolás korban fölkészítik a gyerekeket. A franciáknál már kisiskolásoknak tartanak katonai alapkiképzést http://www.shortnews.de/id/1175164/frankreich-armee-reservisten-lassen-kinder-an-grundschule-mit-sturmgewehren-ueben és veszély esetén ez lép életbe http://de.reuters.com/article/frankreich-anschlag-armee-idDEKBN0KM13N20150113 Ebben a cikkeben fölhívnám a figyelmet egy szóra, ami a magyar fül ritkán hall: „Heimatschutz” (nem fordítanám le, jobb ha mindenki megnézi az online-szótárban)

Végül, a szigorúan önkéntes katonai alapkiképzés nem ördögtől való gondolat, ami nem azonos az önkéntes katonai szolgálattal. Fiataloknak lányok, fiúk úgy 16-17 évtől (középiskola utolsó osztályaitól) meg kellene adni a lehetőséget, hogy akár a nyári szünet egy hónapját föláldozhassák erre célra és ezt megfelelően jutalmazni kellene. Az első legfontosabb jutalom, az értelmes, célirányos munka. Nem győzöm hangsúlyozni, az értelmes szót, ami ki kellene egészüljön egy okmánnyal, a lépcsőzetesen megállapított feladatok elvégzésének fokát igazolandó. Három nyári szünet alatt -vagy egyben a teljes idő- meglenne az alapvető katonai ismeretek elsajátítása, amit jutalmazni lehetne ünnepélyes keretek között, valamilyen civilben is hordható ruhadarab formájában, sorszámozott vagány póló, sapi. Persze megfelelő anyagi juttatás is járna, ami lehetne mondjuk kétszer mindenkori minimálbér havonta.

A továbbtanulók tandíjméséklést kaphatnának, vagy egyéb ösztönzőket, például szavazati jogot. Az önkéntes alapkiképzés elsajátítása után, egy újonnan alakítandó önkéntes-tartalékos állományba kérhetné fölvételét, és nem lehetne fegyveres harci feladattal megbízni. Aki erre is hajlandó lenne, kérhetné fölvételét a rendes tartalékosi állományba.

Úgy őszintén, az azért nem állapot, hogy az országban nincs katona.

https://www.youtube.com/watch?v=CmrDqVYwdPUÉletérzés

Tisztelegve Fazekas Mihály, Lúdas Matyi és Döbrögi előtt akartam írni a megjelenés kétszázadik évfordulóján, de sokadjára újraolvasva. Szeretné fölhíni a figyelmet a szavak képzésére:

piszka fa, Nagy Apám, körmön font, főre való, gaz ember, meg verem, napi számmal, számot kellene vetni, fa-rakás, egy úttal, haszonvehető fűvek, konyha-leányok, Törvény könyv, munkás Természet, Magyar Ország, viszsza kerűltek, Ember társaival . 

"Mivel a Magyar nyelvet nem a VÉL-ETLENEK vezérlik, hanem a benne lévő bámulatos REND-SZER, ezért az sem véletlen hogy a Magyar nyelvben a SZÓ-GYÖK-ÖK, teljesen olyan szerepet játszanak, mint egy fa, vagy egy bokor életében a GYÖK-EREK!" 

https://www.facebook.com/184226798306308/photos/a.398742133521439.94105.184226798306308/993620304033616/?type=3&theater

http://mek.oszk.hu/00600/00648/00648.htm

Kassai Lajos gondolati bizonyára másokban is felmerültek. Hogy ugyanezekre az eredményekre jutottunk, a fim után választ kapunk.

https://www.youtube.com/watch?v=aBmKZm0PpBg