Egyik kedvenc oldalam a magyar nyelv ápolását tartja szem előtt. Bármennyire erős anyanyelvünk szerkezete, mégis védelemre szorul. Egy poszt kapcsán az alábbi kommentet írtam. Úgy gondolom, az öregember bölcsessége  megérdemli, hogy többek tudjanak róla.

Kifejezőereje a magyar nyelvnek akkor válik világossá, amikor az ember meghökkentő magyarázatot kap valami olyanra, amit hosszasan kellene magyarázni. Határőr voltam. Sok hó hullott egyik éjjel. Dél körül a toronyból látom, jön ki a faluból egy öregember és megy a határ felé.

Kettesével szedem a lépcsőket lefelé és megyek az öreghez, hogy hova megy. Oda, a fámhoz, mondja az öreg, és mutat a határ felé, ahol állt néhány szép nagy fa. Meg kell nézzem él-e még. A nyáron már nem volt rajta madárfészek.

No, ezt hogy fogom az őrsparancsnoknak jelenteni jutott azonnal eszembe. Aztán hogy akarja megnézni él-e a fája,  játszottam a bolondot. Gyere, megmutatom.

Tudod, - - minden fa tövében gyertya ég - - , mondta az öreg.

Biztos bambán nézhettem, mert azt mondta, látom nem idevalósi vagy. Ha él a fa, a hó egy helyen kicsit beroggyan, amelyik ki fog száradni, ott nem látni semmit. A kis fokú, vékony hosszú szárú baltájával vágott rá egy jelet. Hát, ebből deszka lesz, a maradékból meg tüzelő. 

A rendszerváltáskor a szerveződő és azóta meglévő (osztódással szaporodó) rendszerváltó pártok zsenialitása abban rejlett, elültették a népben, a mindig csak rosszabb lehet gondolatot, amit kövezetesen be is tartanak. (Öregapám ezt úgy fogalmazta volna meg, ha élt volna, ahogy kis gyerekként az énekes koldustól hallotta: Míg a világ, világ lesz, mindig, mindig rosszabb lesz). A választókorú nép(esség) egy része (majd fele), nem él választó jogával. Ha kérdezzük tőlük miért, visszakérdeznek, van értelme, úgyis az lesz, amit azok, ott fönt akarnak. El kell ismerni van igazság jócskán ebben.

A baloldalnak a hazai politika életben, miután látszatellenfele képzelt ellenzékké tette, hogy begyűjtse a „lehet belőle valami” embereket, csoportosulásokat és megakadályozza párttá válásukat. Emlékszünk a kinyilatkoztatásokra, mozgalom, nem párt kívánunk lenni. A baloldal nem engedheti meg, hogy egy - - őt (is) felelősségre vonó- - párt jelenjen meg, hiszen a nem-szavazók esetleg egy ilyen pont hallatán megmozdulnának.

Ebből következik a következő pont, a vélemény-monopólium biroklása/megtartása a médián keresztül. Legélesebben itt mutatkozik meg ellenzék, és nem ellenzék összehangolt munkája a vélemény-monopólium védésén. Ki lehet mondani, nincs nemhogy független, de még másfajta hang sem a médiában e kettőn kívül. Időnként akad jelentkező, aki tudná és képes lenne is megtörni ezt a csöndet, de nem jut médiafelülethez.

Napokban betelefonált a volt pártelnök egy rádióbeszélgetéshez, ahol miután kapcsolt a műsorvezető kivel beszélget kínosan ügyelt arra, nehogy kimondja a párt nevét, hanem az - -ön által alapított- - szófordulattal kerülte meg, nehogy egy országosan hallható rádióban elhangozzon egy párt neve, ami nem fér be a fönt tárgyalt kategóriába. Nem, nem gyávaságból tette, hanem mert a műsoridőt úgy kell kitölteni, hogy más ne tudjon megjelenni.

A legszomorúbb az értelmiség árulása. Az értelmiség, (jövedelmi, megélhetési) helyzetéből adódóan mindig kormánypárti, egyedi eseteket leszámítva. Ebből adódik, hogy az értelmiséget irányítottan föl lehet használni. Amikor az egyik volt kormányon kinevezett olyan (színházi, vagy bármilyen más) igazgatókat, akik színre vitt darabjaikkal megosztották a nem színházba járó közönséget. Kocka fordulta után, leváltás, új igazgató és ellenkező előjelű megosztás. A végeredmény ugyanaz. Jottányit sem léptünk előbbre, jottányit sem tettünk a konfliktusok kezelésére.

Végül, az erős (magyar) (nagy)tulajdonosi réteg kialakulása, kialakítása. A baloldal (csúfos)szerepe ebben elvitathatatlan. Egyszer majd külön fejezete lesz történelmünkben a privatizálásnak, amit a (gazdaság)történészek Privatizációs Bűnözés kifejezéssel fognak illetni. A magyar oligarchateremtés napjaink produktuma, hogy ez a szebb lapokra kerül, még nem eldöntött.

Legvégül, az olimpiaellenes aláírásgyűjtés sikere fölvet egy kérdést. Valóban, elég kiállni egy asztalkával az utcára, és tódul a nép? Valóban, kezdő fizetésekből, háttértámogatás nélkül meg lehetett ezt csinálni, vagy a baloldali pártok gazdasági támogatói megelégelték a semmi sem lesz belőle teszetoszaságot és egy új baloldali párt alapítása mellett döntöttek?

A kártékony hiúság esetleg hamarosan múlttá teszi a nemcsak magát, hanem az egész társadalmat megújítani képtelen baloldalt.

Úgy legyen.

Talán ott kezdődött, amikor cáratyuska segítségével bukott el a polgárosodási folyamat Világosnál. Ekkor, az európai történelemben példátlan módon szó szerint lefejezték a függetlenedni kívánó Magyarország vezető rétegét. Értelmiségét, (alacsonyabb ragú tiszteket) akikből kialakulhatott volna a polgárság egy emberöltőnyi időre száműztek a hazából. A kiegyezés már a lefejezett, értelmiségétől megfosztott, osztrák önkényt elfogadókkal történt. Mondhatnánk mínusz egyedik rendszerváltásnak is. A korabeli hivatalnoki nyelvben megfigyelhető az "osztrákosodás", amit azonban a magyar nyelv, mint testidegen elemet, kivetett magából.

Történelem szégyene trianon, ahol a legfőbb vesztes is kikaparinthatott magának egy darabka földet „kényszer-szövetségesétől”. Hát mert tele volt a haza nemzetiségekkel, akik szintén vágyták a függetlenséget erre a PC válasz. A (Kárpát)haza nem azért volt tele nemzetiségekkel, mert meghódítottak, vagy rabszolgaságba kényszerítettek lettek volna a benne élő nemzetiségek, hanem, mert élhető, termékeny föld volt a gyéren lakott Kárpát-medence, ahova a (szomszéd) népek önszántukból, a jobb élet reményében az otthoni nyomorúság elől menekülve jöttek: szászok, svábok, románok, svájciak (Helvécia), rácok, bunyevácok, szerbek, tótok . . .

A népdal, „megéltünk mi vóna ketten egy párnán is” átvihető a korabeli állapotokra, hiszen nem voltak „nemzetiségi” lázadások. A jövevényeket a magyarok, (jászok, kunok, székelyek, palócok, hajdúk) el- és befogadták.

A Kárpát-medence és a vele határos országok, népek tragédiája, hogy a mai napig nem ismerik föl, egyedül a legnagyobb függetlenség ellenére se érhetik el a Nyugat-európai életszínvonalat. Úgy gondolják (mi is) ha szomszéd fölött vagyunk egy hajszálnyival, akkor győztesek vagyunk és ezért a halszálnyiért küszködünk trianon óta.

A Kárpát-medence lehetett valószínűleg az alapgondolata az Európai Uniónak, ahol egy központi hatalom alatt nemzetiségek sokasága élt (viszonylagos) békességben úgy egymással, hogy kiegészítették egymást. Ezt az egykori (mára szétvert) egységet próbálja valahogy az EU lemásolni, de mivel nem szerves fejlődés eredményként, hanem már megalakulásakor is protekcionista módon szerveződött, nem akar sehogy se összeállni.

Lehet ez a történelem fintora, igazsága, tanulsága, hogy nem lehet semmit szétverni büntetlenül? Egy országot meg különösen nem. Végül, ne legyünk magunkhoz igazságtalanok, hiszen minden népnek (a függetlenné vált szomszédainknak is) megvannak a maga hitványai, akik nem nép(ük) üdvén munkálkodnak. Nem kizárólagos magyar jelenség ez hanem . . .

Úgy alakult, nem oda került a fölvételim (sok-sok ikszel ezelőtt) az általános után, ahova szerettem volna. Amikor megláttam, mi köll legyen belőlem, azt mondtam anyámnak, ha agyonver, akkor se megyek oda. Egy héten keresztül minden nap megpróbálta. Olyan (nyakas) vagy, mint apád, mondta. Aztán föladta. Apám egyszer próbálkozott, hogy mutassa anyámnak.

Akkoriban a gyereknek még nem voltak jogai. Faragtak bennünket rendesen, (azzal) ami kezük ügyébe került.

Első adandó alakalommal leléptem otthonról. Azóta csángállok, (csavargok), keresem a helyem.

Sokszor gondolok arra, bizony ideje már a „Haza is köllene menni” dolognak, de hol is van az én hazám.

- Ott, ahol máshová került a fölvételim, mint ami az álmom volt?

- Ott, ahol anyai öregapám tanított arra, hogyan kell szép hátsó sonkát disznóvágáskor kanyarítani? Így fogd a kést mutatta, akkor nem csinálsz a sonkából kolbászhúst. Csináljon csak, berzenkedett öreganyám, az is köll.

- Ott, ahol egyszer elaludtam a vonaton és amikor leszálltam egy kis állomáson hegedűszót hozott a szél az éjszakában és hívott magához, ami azóta se enged?

- Ott, ahol több, mint egy évtizedig a lelkemet is kiadtam, és amikor eredményt értem el, becsaptak?

- Ott, ahol apám azt mondta, hajts egy kört a lovakkal, (lássák ember lettél)?

- Ott, ahol apám azt mondta, errefele fogtak el az oroszok? (Három és fél év múlva jött haza)

- Ott, ahol apai nagyanyám egyik húga nekem adta imádságos könyvét?

- Ott, ahol feleségem öregapja azt mondta miután összeházasodtunk, vigyázz rá?

- Ott, ahol a gyerekem, azt mondta, kösz fater, hogy nem elcseszett gyereket csináltál belőlem?

- Ott, ahol leülök egy fa alá és hagyom, hogy hasson?

- Ott, ahol hatások értek, melyek mai napig nem engednek?

- Ott, ahol azt mondta, akit szerettem, szoríts magadhoz erősen?

- Ott, ahol legjobb barátom sok-sok éve nyugszik?

- Ott, ahol mindszentkor gyertyát gyújtok?

- Ott, ahol majd nekem gyújtanak gyertyát mindszentkor?

Azt hiszem, ott, ahol bőghetnékem támad  ilyen dal hallatán.

https://www.youtube.com/watch?v=Co4y39Std7o

https://www.youtube.com/watch?v=wR-2BoVtFLc

https://www.youtube.com/watch?v=T7xW7LfCCkM

Időnként, ha a Csallóközben járok (autózok) Dunaszerdahely után ráfordulok a vízi erőműhöz vezető útra és tátom a szám. Működik. Ez volt az első nagy csalódásom, amikor belénk dumálták, nem kell az nekünk. Meg is szavaztuk. Most már tudom, ez volt az akkori szdsz egyetlen esélye országosan ismerté válni. Tudjuk hogy végződött, Az erőmű működik, nekünk meg piszokul sokba került, hogy kimaradtunk, az szdsz-nek meg annyi.

Nagy „kedvencem” a főpolgármester választási cirkusz volt, a lóval, a jéggel, meg a „venyigéssel”. Itt már nem tartott olyan soká, mint a vízlépcsőnél. Szinte azonnal megszagoltam az össz-baloldali barba trükköt, mert már akkor se tudtak megegyezni egymással. Mivel mára már olyan apró jelentéktelen darabokra hullottak szét, képtelenség őket egy kalap alá hozni. Hát ezért jött a „semmiből” momo mozgalom. Így ki tudnák trükközni azokat (a baloldali vezetőket), akik önmaguktól képtelenek valami közösre.

Szín- és betűvilág egy kézből. https://www.moma.hu/ https://momentumofficial.tumblr.com/

Az akció legnagyobb kérdése, honnan van, lesz ezeknek a fiataloknak pénze, hogy országos fölháborodást csináljanak. Zsebpénzből, ösztöndíjból, kezdő fizetésből?

- - -

Miután minden baloldali párt belátta, nincs „váltóhangulat”, hát megpróbálnak az öt-karikából korrupciómentes Magyarországot csinálni. ( Zárójelben. Ne becsüld le ellenfeled! Ha (sokat) akar lopni megtalálja a módját, ha nem az öt-karikából, hát valami másból). Az „érthetetlen” dolgok lassan értelmet nyernek. Szerbiai magyar településen stadion. Dunaszerdahelyen átalakították a régit. Építenek a Székelyföldön meg Kárpátalján egyet. Itthon már készen vannak.

Ha az olimpián is kibővítik addigra a csapatok létszámát, akkor esetleg horvátokat meg a lengyeleket beveszik. A többi sportág már nem igényel ilyen méretű építményeket. Az uszoda kész vagy készül. Tulajdonképpen már csak az olimpiai falu hiányzik. Azaz lakásépítés, hiszen azok megmaradnak a rendezvény után is, (mint Münchenben).

Ilyen események kapcsán a „mellékhatások” elkerülhetetlenek, ez olyan mértékű az egészhez képest, mint kocsmában a törött poharak. Az építőipar arányaiban elég sok alacsony iskolai, szakmai végzettségű embert szív föl. Csökken a közmunkára kidobott pénz. A műszaki eszközöket munkagépek, daruk meg meg lehet venni.

Jön majd a példa Hamburg visszalépett. No-ná, hogy vissza. Tízszeres áron építettek egy filharmóniát. Meg ott van nekik a sose-lesz-kész berlini új reptér, meg a stuttgarti mély-pályaudvar. Ennek pikantériája, hogy az építi tovább, aki ellenezte, de miután választást nyert „meggondolta magát”

Ne becsüld le ellenfeled! Ha (sokat) akar lopni, megtalálja a módját.

Választások, változások éve lesz az unió országaiban az idei. A ma szélsőjobboldalinak mondott pártok jönnek mint ahogy azt egy régi emlékezetes focimeccsen hallhattuk és meg nem kerülhető (kormányzati) tényezővé válnak. Hogy ez erősíteni vagy gyöngíteni fogja pozíciónkat, ma még nem látszik, de az eddigi tapasztalatok szerint jó érzékünk van úgy helyezkedni, hogy vesztesként kerüljünk ki belőle.

Eszement brüsszeliek miatt (többek között) almát nem exportálhatunk az oroszoknak, mert így akarjuk gyöngíteni gazdaságukat, viszont fölépítjük Paks2. Ja, a legfejlettebb (erőművi) technológia megvásárlása nem erősíti azt a gazdaságot, amit almatilalommal akarunk megroggyantani.

Heckerek manipulálta választások. Tényleg komolyan gondolja valaki akárcsak egy pillanatig, hogy a szemben állók (kelet-nyugat) nem vesznek igénybe minden technikai eszközt és emberi gyengeséget (NGO, RT ) a másik oldal meggyöngítésére, és hogy majd pont az internet lesz az amiről lemondanak.

Kerítés. A több mint ezeréves tapasztalat azt mondja, az ország határait védeni kell. Kár, hogy olyan helyzetbe kerültünk, hogy már az értelmes megoldásokat se fogadják el tőlünk. A hazai baloldal a minden rossz, amit a másik oldal csinál álláspontja ebben az esetben csúfosan megbukott saját szavazóinál is. Hogy a kerítés előrelátó politika vagy a „magyarok” érzései fölismerésének eredménye kiki döntse el magában. Erőszakot a történelem folyamán   Gandhi se tudott szép szavakkal megszüntetni, lásd még: trianon, Ciprus, Aleppó. . .

Magyar Olimpia. Ellenállás látszik kibontakozni stadionépítő honban e törekvéssel szemben. Az olimpiai létesítmények egy része szerte a világban ebek harmincadjára kerül. Ez olyan, mint gyógyszer esetében a mellékhatások, elkerülhetetlen. Ha sikerülne bevinni a rendezvények helyszíneinek kiválasztásába a Kárpát-medencei nagyvárosokat, akkor új megvilágításba kerülnénk mi magyarok a világban és nem kellene jégzajlásra várni a Dunán, hogy szép képek, jó hírek kezdjenek el keringeni rólunk a neten.

kattints a képre

Hamarosan, az EU hat alapító országból a meghatározó négyben (Hollandia, Franciaország, Németország, Olaszország) választások lesznek, (meg az Európai Bizottság elnöke is változik) nálunk meg folynak a ′18-as előkészületei. Amennyiben a jobboldali pártok kormányalakítási, erős ellenzéki pozíciókat szereznek, kell találjanak a szélsőjobboldali, nacionalista kifejezés helyett egy új fogalmat .

Az illiberális demokrácia nagy valószínűséggel nem lesz nyertes, hiszen a Fidesz jobboldalisága nagyon kevés ponton találkozik (Brüsszel ellenesség) a holland, francia, német, olasz (szélső)jobboldali pártokéval.

A britek brexitje minden lesz, csak nem angolos, mert olyan kihívások elé állítja az EU-t, a kilépési tárgyalások megindításakor, amely méretében, hatásában túltesz majd a migránsválság okozta dermedtségen. Ráadásul ők határozzák meg a kilépési tárgyalások megindításának időpontját. A félelem attól, hogy megint egyvalaki ragadja magához a jogot, eldönteni, mi legyen Európa, az európai országok sorsa, nagyon fognak ügyelni a tagországok arra, hogy ez ne ismétlődhessen meg.

A migránsválság nagyon sok mindenre világított rá, úgy a küldő, mint a befogadó országok részéről. A küldő országok menekültjeinek történelmi ismeretei több, mint hiányosak már ami az európai népek történelmét illeti, hiszen az a mai napig megoldatlan országok, népek, nemzetiségek közötti konfliktusokkal van tele: Ciprus, trianon, skótok, írek, katalánok, baszkok, flamandok-vallonok, Tirol, a déli szomszédállam széthullásának körülményei. Amennyiben egy egységes Európát képzeltek el, megérkezésüket követően elkerülhetetlenül jött a kiábrándulás: a mi kerítésünk, a német menekültszállások elleni gyújtogatások, Calais. Az európai munkanélküliség úgy tíz százalék körül mozog, de óriásiak különbségek (még az egyes országokon belül is): Németország – Görögország, München 3% – Bréma 10%.

Óriási a gond az EU-n belül a fejlett és a gazdaságilag elmaradott országok között. A képzett munkaerő átszivattyúzása mára városokat, országrészeket üresít ki, ami a legeldugottabb településekben is érezteti hatását, (nem csak nálunk) mert a képzett, a vállalkozni kész erőtől fosztják meg az adott helyeket.

Azt hisszük a határok szabad átjárhatósága olyan jog, ami mindenkit, -hangsúly a mindenkin van- megillett. Belátva a hibát, nem egy közös külső határt védünk, hanem a terrorfenyegetettségű helyeket betontömbökkel, holott tisztában vagyunk vele, a kamionos terrortámadás csak egy fajta. Ezzel hamis biztonságérzetet sugallunk.

A kör be is zárult. Az önző, saját politika EU társakra erőltető akarat tökéletes kudarca ez. Visszatekintve az évek óta fölgyülemlett konfliktusokra, melyeket egy nem választott bürokrata elit erőltetett az Unióra csak ezt eredményezhette. Mára már nem arról van szó, hogy az egykori (nép)pártok egymást váltják, hanem arról, ezek a (nép)pártok hívták életre azokat, aki nem váltópárt szerepet akarnak játszani, hanem a teljes eddigi módszert kérdőjelezik meg és szállnak szembe a régiekkel, akik azzal, hogy rájuk olvassák, hogy szélsőjobboldaliak, nacionalisták megállítani már tudják őket.

A nagy kérdés, ebben az új helyzetben az illiberális demokrácia helyt tud-e állni, netán kedvezményezője lehet-e a folyamatnak, vagy. . .

Pista bácsi ügyes kezű szakember volt. Még a régi világbeli mesterektől tanulta a szakmát. A szögecseket, rövid összeszokás után, egyetlen kalapácsütéssel tudta (a kétfős team) készre domborítani. A legnehezebb időkben (a téeszesítés előtt) nem sokkal Karácsony előtt jött egy új ember, akiről lerítt, hosszabb idő kell majd az összeszokáshoz, mint általában.

Egy alkalommal készítették a helyet a kész háromajtós öltözőszekrényeknek. Az új ember fölfogott egy kis asztalt, egyik oldalát a csípőjéhez szorította és vitte az ajtó felé. Pista bácsiban fölvillant egy kép. Ő az! Tudhattam volna, tett szemrehányást magának, mert az új ember szavai, tájszólása arról árulkodtak, nem a környékről való, de mégis ismerősnek tűntek.

Annus, szólt feleségéhez vacsora közben, emlékszel az asztalunkra? Ne is említsd, mert megint sírva fakadok. A végrehajtó, aki elvitte, nálunk dolgozik. Hozd a papírt, amin az aláírása van. Hogy az Isten verné meg, fakadt ki Annus néni. Nem kell ahhoz az Isten, elintézzük mi azt nélküle is.

Gyertek, szólt hazafelé menet megbízható munkatársainak, fizetek nektek egy kört. Csak nem gyereket vár az Annusod megint, gúnyolódtak? Nem. Elmesélem.

Az öltözőszekrények úgy készültek, hogy leszabták a lemezt, az oldalaknak, ajtóknak, majd meghajlították a oldalait egymáshoz illesztették apró lyukakat ütöttek bele, a lyukakba szögecset dugtak, az egyik egyik oldalon egy erre kialakított kalapáccsal ellentartott, a másik a másik oldalról egy ütéssel a szögecsre vert. A neheze, a belső oldalfalak összeszögecselése volt, mert olyankor egyikük bent állt a szekrényben, a másik kívülről ütötte, és odabent elviselhetetlen volt a zaj. Rövid időnként váltogatták egymást.

A fröccsözős nap után valahogy mindig az új emberen volt a sor, aki be kellett menjen a szekrénybe és a leváltási rend is megváltozott. Ráadásul mintha elfelejtették volna az évek óta begyakorolt mozdulatokat, mert elsőre szinte sose találták el a szögecset. Így ment ez napokig és látni lehetett az új embert nagyon megviselte.

Gyere ki, holnap Karácsony! Húzta vállánál fogva munkáskabátját az új embernek. Most én megyek be. Műszak vége után Pista bácsi azt mondta, gyere te is velünk. Milyet iszol, vöröset vagy fehéret?

Annus, szólt vacsoránál a feleségéhez, tudod, a végrehajtó. Ne említsd többet, csak szomorúságot hozol vele. Annus, a végrehajtónak büntetésből kell nálunk dolgozni, mert nagyon elnéző volt. Úr Isten, akkor milyenek lehettek, akik jól dolgoztak!

Ha anyám élne, Karácsonykor, amikor együtt a család, biztosan elővenné megint a fényképes ládikójából ezt a fényképet és elmesélné, mit mondott nekik a tanítójuk éveken át.

Ha valaki majd azt kérdezi tőletek, ki volt a tanítótok, nézzetek bátran a szemébe és mondjátok büszkén, Baksa Gergő tanító úr.

Átlagváros 2

Naptári év vége felé szaporodnak a visszatekintések. Átlagváros is visszatekint. Kicsit plagizálva, Átlagvárosban a helyzet változatlan. Az újakat minden adandó alkalommal szidják a leváltott régiek. Sokszor joggal, mert visszahoztak olyanokat, kiktől a korábbiak köszöntek el, és ők most visszaadják, ami visszajár, azaz megy az adok kapok.

A hangsúlyáthelyezésekkel új repedések keletkeztek. A valakinek valamikori szívességeit/tetteit meghálálandó olyan is bekerült nem választott pozícióba, aki arra képességénél fogva nem alkalmas. A  frontok meggyökeresedettek.

Átlagváros, átlagos teljesítményével stabilan tartja helyét az elvándorlásban. Az elöregedésben talán kicsit javított is, hiszen a fiatalok a cégek, szolgáltatások alacsony jövedelemtermelő képessége miatt nem találnak jó fizető munkahelyeket, ezért ideiglenesen (ugye ismert a szó magyar fülnek hamisan hangzó csengése) külföldre mennek. Karácsony táján egyre nagyobb számban látni külföldi rendszámtáblás autókat, ami nem amiatt van, mert föllendült az idegenforgalom hanem, mert hazajönnek. Még.

Ejtsünk szót azokról, akik (politikai) helycserék után, szembefújó szelek ellenére teszik a dolgukat. Ők a névtelenek, az eltökéltek, az akkor is megcsinálom, ha belepusztulok kevesek és legtöbbjük önszántából névtelenségben marad. Talán többen is lehetnének, ha a fotelben ülés kényelmét többen föladnánk és megkeresnénk a nekünk kedves belepusztulásokat. Persze egy-egy nekibuzdulás után az újabb visszásságok napfényre derülése után kitör az emberből, hogy hát ezeknek, ezekért. Igen, nekik, hiszen annyian vannak rajtuk kívül, miattuk elegen, akik megérdemelnék, hiszen önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, amiből nincs kiút, vagy nincs segítő kéz, ami reményt adna.

A legnagyobb csalódás, a meglévő sikerek ellenére, hogy Átlagváros behúzódik várfalai, közigazgatási határai közé, elfelejtve, hogy a környező kistelepülésekből táplálkozott, táplálkozik. Elfelejti, hogy kötelességei vannak, lennének, hiszen a környező kistelepülések érdekérvényesítő képessége a sajátjához nem mérhető. Bűnös mulasztás.

A legnagyobb gond azonban, hogy egymás legyőzésének szorgos munkája közben a megválasztott képviselők megfeledkeznek arról, hogy az erőket, a bevallottan az ellentáborba tartózókét is, egyesíteni kellene egy közösen kialakított cél elérése érdekében. Ehhez, kívánjuk magunknak erőt, és kedvezőbb csillagállást a következő évekre.

Bruttókereset itthon és Ausztriában. Eurostat az európai statisztikai hivatal legújabb adatai:

A vizsgálat tárgya a keresők legalacsonyabb 10% és a legmagasabb 10% bruttó órabére.

Ausztriában:

a legalacsonyabb bruttó órabér 8,3 Euró

a legmagasabb …bruttó órabér 25,7 Euró

Itthon:

a legalacsonyabb bruttó órabér 2,2 Euró

a legmagasabb …bruttó órabér 7,8 Euró

Ez azt jelenti, itthon a legmagasabb órabér nem éri el az osztrák legalacsonyabb órabért.

Trianon http://szekelyhon.ro/olvasoink-kuldtek/miert-nem-unnepelunk-december-1-en  egy végtelenül cinikus, nanométer pontossággal kiszámított, nagyhatalmi megoldás eredménye. A nemzetiségek „fölszabadítása” egy célt szolgált, egy erős, gazdaságilag egységes ország tönkretételét. Ha olyan érzékeny a világ az elnyomott nemzetiségekre, akkor hogyhogy nincs egy majd negyvenmilliós népnek saját országa (kurdok). Meg a baszkoknak, meg a katalánoknak, meg a … Mióta az internet révén a világ kinyílt, látni, trianonban pontosan úgy osztottak föl egy országot, ahogy tették másutt.

Déli szomszédunk véres háborúval esett szét. A menekültek (migránsok) ugyancsak az erőskezű diktátorok távozása/halála után indultak meg felénk. Tudomásul kéne már venni a világnak, amit háborúkkal, erőszakkal lerombolnak, hogy helyette demokráciát csináljanak nem állta ki az idők próbáját.

Trianon ékesen bizonyítja, ha bármilyen ürüggyel/indokkal fölosztunk egy egészet, abból csak rész-darabkák lesznek. Egyetlen egy „gyarapodott” ország nem jutott a majd száz év alatt nyugat-európai-szintű gazdasági fejlettségre, az, hogy egyszer egyik jobb hajszálnyival, máskor a másik, az csak arra jó, hogy az éppen jobb pozíciókban lévő országok vezetői döngethessék a mellüket.

Meg aztán, itt lenne már az ideje, hogy a „gyarapodott” országok (beleértve az osztrákokat is) föltegyék maguknak a kérdést, akkor mi elloptuk tőletek a múltatokat, jövőtöket? Tulajdonképpen ma sem érdeke sem a nagyhatalmaknak, sem a „gyarapodott” országoknak, hogy rendeződjék trianon.

Olyan jó, hogy van egy hely, ahol mindig egymásnak lehet embereket ugrasztani. Az ilyen évfordulók ünneplése, (egyfajta) provokáció.

Olyan jó az, amikor a sebek újra fölszakadnak, mert az egyik fél hozzáköti magát több-tucatnyi stadion árával vetekedő beruházással az egyik félhez (paks2) a másik meg a másikhoz. „A román hadügyminiszter szerint az Egyesült Államok várhatóan egy zászlóaljjal vesz részt a Romániába telepítendő NATO-dandárban.” www.origo.hu/nagyvilag/20161003-nemetek-es-amerikaiak-is-reszt-vesznek-a-nato-romaniai-nemzetkozi-dandarjaban.html Persze, mondhatná a medvével táncoló, meg az egykori manöken frissen megválasztott férje, hagyjuk ezeket békén, szenvedtek eleget.

Persze, meg kéne békülni már! De így hogy, amikor „gyarapodottak” nem akarnak? A legszomorúbb ebben az, hogy a megmaradt országrész nem tud ezzel a helyzettel mit kezdeni. Az ilyen dacosságok hoznak még pár százalék szavazatot, mert most aztán jól megmondták nekik, aztán jön egy újabb "provokáció" és megy minden tovább.

Van úgy, teljesen váratlanul addig is tudott, csak éppen nem eléggé tudatosult dolgok egyszercsak kíméletlenül tudatosulnak. Kocsis Zoltán és Leonard Cohen halála kapcsán döbbenetes kép rajzolódott elém.

Találomra néhány párosítás.:

  Apám fejfáján, élt 70 évet, áll(t). Az enyémen mennyi fog ?

http://wiki.startlap.hu/mennyi-a-nok-es-a-ferfiak-varhato-eletkora-a-vilagban/

A tudós kimegy évek óta minden héten a folyóra egy hálóval, hogy a folyó halállományát dokumentálja. Egy nap lebetegszik és megkér egy kezdő asszisztenst menjen ki a folyóhoz és emelje ki a hálót, majd a „leletet” vezesse be a naplóba.

Az asszisztens nem bírja ki, hogy bele ne lapozzon professzor úr följegyzéseibe, és tesz egy szenzációs fölfedezést. A halak az évek folyamán nagyobbak lettek, amit aztán elmesél egy halásznak, mert szeretne rá magyarázatot kapni.

Kis gondolkozás után azt mondja a tapasztalt halász, látod, bök rá egy bejegyzésre, ekkor lyukadt ki a háló, és innentől mindig kicsit nagyobbak a halak a professzor úr följegyzéseiben, mert a háló mindig kicsit tovább szakadt.

Adóbevételekből álló munkahelyek (az Átlagváros nevű úgy húszezer lakosú településen): iskolák, kormányhivatal, járási hivatal, földhivatal, kórház, önkormányzat, bíróság, rendőrség, múzeumok. Átlagváros nem pontos adatai szerint az összmunkahelyek esetleg felét ha a versenyszféra adja. A versenyszféra kifejezés kicsit csalós, mert verseny nemigen van, már ami a béreket illeti. Átlagváros vonzáskörzetében a (kis)településeken a helyzet ennél jóval kedvezőtlenebb. Ipar alig, szolgáltatás a könyvelőn kívül nulla, néhány nagygazda alig tartós foglalkoztatottal, idénymunkák idején esetleg napszámosok. A keresők leginkább az önkormányzatnál, az iskolában. Ezek a vonzáskörzetbeli települések elöregedőben. Fiatalok munkahelyek híján Átlagvárosba költöznek. A „kapcsolatok” nélküliek meg külföldre.

Induljunk ki abból, választási szokás/hajlandóság az adóbevételekből álló munkahelyekkel rendelkezőknél legalább olyan magas, mint az idősebb korosztálynál, akiknek még ez kötelező volt és már megszokásból is eljárnak.

Átlagváros és vonzáskörzetének polgárait a helyi média látja el (helyi) hírekkel. Átlagváros tévéje, „független” rádiója az unalomig ismételten sugározza valamelyik (nagy)üzem irodaépület homlokzatfölújítása alkalmából a nemzetiszalag átvágást, a fölöslegessé vált valamilyen műszer, eszköz adományozását. Időnként (választások előtt) a vonzáskörzet településein megszaporodnak a szalagavatásokkal és ünnepi beszédekkel átadott (tök fölösleges) funkciótlan (térkővel frissen borított/felújított) terecskék. Falunapokon és az élelmesebb vállalkozók valamilyen fesztiválra csalogatás alkalmával kicsit színesedik a műsor. Az „ingyen” újságok külön kategória.

Elkötelezett (akkor sem adom föl) emberek „összehoznak” egy jól kitalált, vagy megalkotott alkalomra valamilyen alkotóházat, kiállítást, ismeretterjesztést, ami arról tanúskodik, van érték és igény is van rá, csak hát ugye azok a csúnya anyagiak ne lennének.

Nagyjából ennyire „fussa”. Hogy egy ilyen környezetben megvesse a lábát egy új (nem bohóckodós, jól megmondom nekik) párt az azért nem olyan egyszerű, mert a kérdés: a kik, hol, hogyan, miből megkerülhetetlen.

Ha mégis akad, hogy „négy-öt magyar összehajol” és csinál egyet, akkor a meglévők még Átlagvárosban és vonzáskörzetében is roppantul vigyáznak arra, nehogy országos megjelenéshez (médiafelülethez) jusson, és veszélyeztesse a kialakult (jobb-bal) egyensúlyt.

Hát, így valahogy. Hogy konzervatív, hogy demokrácia, hogy az országért, hogy mindannyiunk jobb-létéért, hát arra kicsit még várni kell.